A Sárkány leánya

10 Fejezet

-Hercegnő, egy órán belül kikötünk - mondta Ser Rodrick.
-Rendben - monda Vienya miközben a hajó korlátnak támaszkodott - Várj egy percet! - szólt a lovag után.
-Igen, hercegnő?
-Te és az embereid vegyétek le a fehér és vörös köpenyt, nem akarom, hogy bárki is tudja, hogy kik vagyunk.- mondta komolyan.
-Rendben hercegnő, és még egy kérdés, pontosan hová is szeretnél menni?
- Nem tudom, de minél távolabb a tengertől és a kikötőktől. A hegyek felé. - mondta majd vissza fordult a tengert nézni - Ó, és még valami, kérlek ne szólíts hercegnőnek idegenek előtt, túl feltűnő, és elég hamar rájönnének, hogy ki vagyok . - mondta a válla felett átnézve. Ser Rodrick bólintott majd elment.

  
                            _____________

    Már egy hét telt el amióta Braavos - ba érkeztek.
    Visenya egy fa törzse alatt ül, mellette Marie. Éppen várták, hogy meg süljenek a reggerile vadászott nyulak.
-Hercegnő, remélem éhes vagy? - mondta a katona aki éppen akkor állt fel, hogy legvegye a megsült nyulakat.
   
     Amikor a két katona felállt, akkor az egyiknek a semmiből átszúrta a torkát egy nyíl, amikor a másik megfordult ugyanúgy átszúrta a torkát. Marie felsikított, a többi katona felállát és kihúzták kardjukat a hüvelyből, hogy készen állhassanak a támadásra. Visenya és Marie felálltak abban a pillanatban.
    Ekkor öt ismeretlen katona bukkant elő a fák közül, az egyiknek íj volt a kezében, a többi Visenya katonáira támadtak, olyan gyorsan történt minden, hogy Visenya fel se tudta fogni, mire észbe kapott már azt vette észre, hogy csak két tesztőre maradt életben. Ser Rodrick és Ser Qarl. Ekkor egy kéz szorosan megragata Visenya karjait és arrébb húzták, hiába próbálkozott, a szorítás nem eresztette. Kényszerítették, hogy végig nézze a halálukat. Ser Rodrick - ot és Ser Qarl - t lefejezték, Marie - nak elvágták a torkát, de mielőtt még elvágták volna azt mondta "𝑓𝑢𝑠𝑠!"
   De Visenya térdre rogyott és csak ekkor jött rá, hogy Marie volt az aki mindvégig mellette volt és akit igazán barátjának hivatott - ugyanis nem voltak igazi barátai, soha - és ekkor jött rá, hogy miatta halt meg mindenki ha nem jöttek volna, ha Visenya az apjára hallgat és elmegy arra a nyomorult körútra és férjét keres magának, akkor ez mind mégse történik.
   Visenya könnyes szemmel nézett a lányra, de ekkor mintha feltámadt volna benne a 𝑠𝑎́𝑟𝑘𝑎́𝑛𝑦 és a csizmájában lévő tőrt olyan gyorsan vette ki és mélyesztette a támadója torkaba, hogy az észre se vette, majd úgy kezdett futni ahogy a lábai csak bírták.
  De az íjvesszőnél nem volt gyorsabb, ugyanis az íj átszúrta a bal vállát. A fájdalom és az erő amivel eltalálta őt, nem tudta megtartani az egyensúlyat és a térdére esett, ekkor halott lépteket a háta mögött, gyorsan az íj véget letörte - ugyanis megtudta, hogy ha az embert elttalálja egy íjvessző akkor nem szabad kihuzni hanem praktikusabb letörni a hosszú véget -, megse várta, hogy megtudta ki közelít felé, a letört íjvessző véget a közeledő férfi torkába szúrta. Csak akkor vette észre, hogy az íjászt szúrta le.           
    Nem ismert magára, hogy lehet benne ennyi erő, egy vékony kis faágnak felet meg a letört íj vége, nem is volt semmi a végén, és mégis át tudta szúrni a torkát az íjásznak. 
     Ezután felállt és próbált elfuttni de nem sikerült, mert egy másik katona rögvest ott termett mellette és egy kővel, erősen megütötte a halántékánal és elvesztett az eszméletét és a földre esett. De mielőtt még teljesen elvesztett az eszméletét hallotta, hogy mit mondott az egyik :

-Mit mondunk majd a parancsnoknak? Megölte két emberünket, míg mi öten őt meg nyolcan voltak? Egyedül ölt meg két embert míg a kiképzett katonáknak nem sikerült!

    De ezután már nem hallott semmit. A világ elcsendesült, nem látott és nem halott semmit, csak a kavargó gondolatai.