2 fejezet

134 8 0
                                    

1 HÉTTEL KÉSŐBB

Visenya éppen ült a kanapén és olvasótt. Ez volt a kedvenc könyve, amiből mindig meg tudod valami új és izgalma dolgot a mútjából. A régi Valyria-rol. Mindenki az mondta neki hogy unalmas a történelem, de szeninte egy kicset sem volt az, sőt számára mindig amikor olvasott úgy érezte, hogy ő is átelheti a kalandokat.
Különösen csak akkor olvasót amikor várt. Várta, hogy mindenki el aludjon és ő ki tudjon szökni.







-Késtél - mondta Daemon
-Tudom, sajnálom - szabadkozott Visenya.
Daemon nem mondott semmi, csak nézett rá, nézte ahogy el eszi a kardot, hogy el kezdhessek a gyakorlást.
-Sokat fejlődtél - mondta büszkén Daemon
-Ha jó a tanárom akkor.... ez nem kérdés - mondta huncut mosollyal. És egész addig gyakoroltak amig csak lehetett, mert a legtöbb szolgáló már napkelte előtt elkezdenek dolgozni.






-Jó reggelt - mondta Rhaenyra mikor be lépett testvére szobályába - jól aludtál, mert nem úgy nézel ki
-Igen, Rhaenyra, jól aludtam, miért?
-hát csak..... kérdem
-Rendbe, valamit szeretnél? - kérdi Visenya
-Hát.... az a helyzet hogy igen....
-Halgatlak - biztatta testvért
-Van kedved velem jönni megint, hogy együtt repülhessünk ?
-Hát persze - mondta Visenya boldogan, egy kis habozá után

2 NAPPAL KÉSŐBB

Visenya ült az Istenfa tövében és olvasott ami tőle nem volt megszokott. De őt ez nem érdekelte, őt csak az érdekelte ami a könyvben volt írva .
Ez a könyv azt mesélte el hogy azoknak a sárkánylovasoknak akiknek nem kelt ki a tojasuk, és még is hogy lett sárkánylovas .
Ez Visenya-t nagyon érdekelt, és még mindig reménykedett benne, hogy egy napon majd neki is lesz egy saját erős sárkánya akivel majd megjoditjak az eget.





A Sárkány leánya Où les histoires vivent. Découvrez maintenant