A Sárkány leánya

4 fejezet

-Gyönyörű vagy - lépett be Rhaenyra a szóbába kopogás nélkül
-Ahogy te is - Rhaenyra egy piros ruhát viselt arany szállakkal hímezve. Visenya egy bordó ruhát viselt, ami a sötét piros és világos lila keverék vol.
-Kész vagy, indulhatunk?
-Te indulhatsz ha akarsz, én meg nézem anyát, és utána én is megyek
-Biztos, ne várjak még? - kérdi Rhaenyra kétkedve
-Igen, legalább egyikünk érjen oda időbe
-Jó - ölelte meg Rhaenyra testvéret és elindult az ajt felé - Ott találkozunk, és ne késs sokat.
-Rendbe, sietek ahogy tudok

Rhaenyra ki lépett a folyosóra mag mögött bezárvaaz ajtót.
-Mostmár el mehetsz -mondta Visenya a szolgáló lánynak akki éppen az utolsó gyöngyöt tette a befont hajába . A szolgáló bólintott majd elment.
Visenya az asztalon lévő nyakláncot vette a kezeibe és be akasztotta a nyakába, majd ő is el indult az ajtóhoz, kiérve a folyosóra, elindult az anyja szobája felé.

Visenya nyugodt léptekkel sétált a folyosón amikor is két szolgáló leány futóttak az anyja szobalya felé
-Mi történ? - kérdezte aggódva, ahogy a két szolgáló leányt megállított
-A királynénak megindult a szülés, hercegnő - mondta az egyik, majd mind a ketten ismét futásnak erdedtek, magára hagyva Visenya-t, aki egy pillanatra a sokktol le fagyott és nem bírt mozdulni se. De amikor észbe kapott gondolkodás nélkül elkezdett futni. Olyan gyorsan futott anyjához, hogy a két szolgáló leányt lehagyta.
Visenya megált az ajtóban, nem tudott mozdulni se, amikor meglatta anyját.

Gyorsan az anyja mellé térdelt, aki már az ágyon feküdt, Visenya szorosan megszoritotta anyja kezét, hogy tudással vele, hogy itt van.
Visenya magába imádkozott minden istenhez, hogy anyja élje túl és a gyermek is,de szemét egy pillanatra sem vette le anyjáról.
-Visenya menj, és éld az életed boldogan ameddig csak tudodd - mondta az anyja miközben vajudodt.
-Mi?, nem hagylak itt, nem most és máskor se - mondta Visenya a könnyeivel küszködve - Nem hagylak magadra- mondta félbeszakitva anyját, aki erősen megszoritotta lánya kezét.

1 óra múlva Viserys király is meg érkezett a lovagi tornarol.
-Mi történt? - kérdezte a király a mestert
-A gyermek far fekvése
-És meg lehet menteni?
-Létezik egy módszer amit a Fellegvárban alkalmaznak - mondta nehezen a master -a csecsemőt úgy lehet megmenteni ha kivágjuk a magzatbol ,.... de az anya nem élne túl a vérveszteség miatt.
-De a fiam túl élheti
-Nagy a valószínűség, hogy igen
-Rendbe, csinálják - mondta a király hűvösen - és a lányomat vigyek ki, nem akarom hogy megtudja

- Hercegnő, jobb lenne ha most ki mennél - mondta a mester halkan
-Nem hagyom magára az anyámat - mondta Visenya, mire az apja is szólt, hogy menjen ki, de Visenya nem ment sehova, ott térdel az anyja mellet, nem törődve avval, hogy mi lesz.
-Had maradjon - monda az anyja kimerülten.

Viserys beleegyezve bolnitot, és a masterek és a szolgálók hozzá fogtak ahoz, hogy a gyermeket kiszabaditsák a magzatbol.

-Mit tesztek vele - kérdezte Visenya félve, de senki nem válaszolt - Hadjatok abba, így megölitek, atyám kérne ne engedd ezt - kerlelte Visenya apját de az apja rá se néztett.

-Emlélez mitt mondtam tegnap, soha ne felejtsd el,... vigyáz a testvéreidre, ígérd meg - mondta az anyja olyan halkan, hogy még Visenya is alig hallotta
-Ígérem - mondta Visenya, miközben a könnyei patakokban folyt, ami oly forró volt mintha láva folyt volna Visenya arcán.

Az anyja meg egyet mosolygott lányára és meghalt.

- Gratulálok felség , fiú - mondta a master
- Tényleg - kérdezte a király kédkedve, de amikor meghallota fia sírást felnézatt rá és egy megkönnyebbülten mosolygott.

Viszont Visenya, olyan haraggal nézt az apjára, hogy pusztán a takintetelvel meg tudta volna ölni

- A királynéval milyen nevet adtatok? - kérdezi a mester, miközben a csecsemőre néz akit az ölébe talt
-Baelon
De ekkor a csecsemő meghalt.

Visenya ekkor vissza nézett az anyjára, remélve hogy még van esély hogy el, de erre semmi esély nem volt.

𝐴𝑧 𝑖𝑠𝑡𝑒𝑛𝑘 𝑚𝑒𝑔 𝑏𝑢̈𝑛𝑡𝑒𝑡𝑡𝑒𝑘 𝑎 𝑛𝑎𝑔𝑦𝑟𝑎𝑣𝑎́𝑔𝑦𝑎́𝑠𝑜𝑑 𝑚𝑖𝑎𝑡𝑡 - mondta magába Visenya.

-Mond meg Rheanyra-nak, hogy anyátók meghalt szülés közbe, és így mond neki, ne azt amit láttál - sétál közelebb Viserys a lányához, közbe fel húzta, hogy áljon fel.
-Mi, miért én? - Kérdezte Visenya piros szemekkel az apjára nézve - nem akarom itt hagyni
-Visenya, ez nem kérés volt! - mondta a király dühösen de halkan

Visenya egy kis habozás után elindult az ajtó felé, mielőtt még ki sétált volna még egy utolsó pillantást vette az anyja.

Hogy egyre távolodott az anyja szobájatol, úgy egyre dühösebb lett, oly annyira lett dühös, hogy minden erélyével be boxolt a falba, de olyen erős volt az ütés, hogy a keze ki sebesedett és a vér is el kezdett folyni.
De ez a fájdalom seholse volt fájdalmas mit amit jelenleg érzet.
Semmilyen testi falydalom nem fájt a annyira mit amit a lelkében érzett.

Nem is törődött avval amit apja mondott neki, nem ment Rheanyra-nak szólni arról, hogy mi történt. Ehelyett elindult a kert felé ahol mindig egyedül szokott lenni akkor amikor valam bántja.

Remélem tetszik és remélem érthető, és örülök, hogy tetszik. <3333