A Sárkány leánya

3 fejezet

1 ÉVVEL KÉSŐBB

Egy hónapja volt Visenya születésnapja. Örül, hogy végre betöltőtte a 15 élet évet.
Éppen az anya hálotermébe készült. Visenya örült is mag nem is, hogy anya terhes. Azért nem örült neki mert féltette, hogy valami baja lesz. Viszont azért örült, mert remélte, hogy egyszer lesz egy kisöcse, bár ezt nem mondta soha senkinek. Még ő se tudta miért akar egy kis öcsét, de talán azért mert az apja boldog lenne és nem törődne vele annyit, hogy mit csinál. Vagy valami másért szertne egy kis öcsét.
Visenya kopogott és várta a válasz. És amikor bemet látta az anyát aki az ablak mellet ült a kanapén és rengeteg szólgalo vette körül.
Nem szóltak egymáshoz amíg minden szolgáló ki nem ment. Visenya le ült az anya mellé.
-Hogy vagy anyám? - kérdezte Visenya aggódva anyától.
-Jól - felelte őszintén - Viszont........Visenya el kell mondanom neked.
-Mit? - kérdezte kíváncsian és félve Visenya
-Nagyon fontos. Meg kell igerned valamit...
-Rendbe megigerem, de mit
-Esküdj meg Visenya, hogy amit most mondok soha nem felejted el, és hogy megfogadod
-Rendbe esküszöm, de anyám kezdel megieszteni.
Visenya anya egy kis habozás után belekezdet.
-Visenya el kell mondanom, hogy ez lesz az utolsó alkalom hogy..... - kereste a szavakat - az utolsó alkalom annak, hogy itt vagyok, annak hogy veled beszéljek....
-Mi nem értem, miről beszélsz - szakította félbe anyát és közben próbálta vissza folyatani a könnyeit
-Had mondja végig, kérlek - bólintott Visenya, majd az anya folytatta - Ezt a szulast nem élem túl és mielőtt bármit mondasz ezt tudom és hiddel el, a jövő nem a kisbabám múlik hanem rajtad. És megvalami Visenya akárki akármit is mondjon, az első szülött te vagy, nem Rhaenyra. Te vagy a Vastron örököse. És igerd meg, hogy a testvéreidre mindig is vigyázni foksz.
-De észt honnan veszed, ez nem igaz - nem törődött avval, hogy a könnye már szinte patakokban folyt - Ez nem igaz, túl eléd ez a gyermek is.
-Nem, Visenya, nem fogom és a gyarmek se, ez a büntetés, és mielőtt bármit mondasz tud, hogy szeretlek, és mindig is szeretni foglak és tud mindig is büszke volyam és vagyok rád.
-Éz isz szeretlek anyám - ölelte meg anyát, miközben nem bírta vissza tartani zokogást.

Visenya feküdt az ágyába, és még mindig folyt a könnye. De aludni nem tudott és gyakorolni se akart. Csak azon tudott gondolkozni, hogy az anya miért mondta ezt neki. Azt se tudta mitt tegyen, csak azt tudta hogy nem akarja elvesziteni az anyát. Aznap éljel nem tüdőt és nem is akart aludni.

Másnap reggel nagy volt a sürgés-forgás, mert a király ma tartott lovagi tornát örökösének. Visenya már korán hajnalba feltöltőzött. Valaki kopogott az ajtón, Ser Harrold jött be
-Hercegnő, itt van - mondta és ki ment az ajtót, megvárya míg Visenya is kijon és elindultak a tronterembe
-Valki tudja, hogy itt van?
-Nem még
-Rendbe

El érték a tronterem ajatajt és Se Harrold kinytotta az ajtót.
-Istenekre - mondta Ser mikor meglatta Daemon-t a trónon ülni
-Semmi baj Ser - mondta Visenya
Majd ahogy be lépett az ajtón Ser bezárt az ajtót és ott várakozott
-Megmondád, hogy mit csinálsz, bácsikam?- kérdést Visenya valyria-i nyelven
-Ülök. Könnyen lehet, hogy majd egy nap engem illet meg
-Ha kivégeznek, akkor nem. Rég nem voltál az udvarban.
-Az udvar eenyhénszolva unalmas
-Akkor miért jöttél vissza
-Azt hallottam, hogy atyád lovagi tornát rendez a tiszteletemre
-Az örököse tiszteletére
-Én is ezt mondtam
-Az új örökösének - fogalmazott világosan Visenya
-Amíg anyad nem szül fiút.. - ált fel Daemon a trónról - addig átokként ül rajtam

Erre Visenya nem szólt semmit, mert eszébe juttatott amit az anya mondott neki tegnap este.

-Hoztam neked valamit - szakította meg Daemon a csendet. Daemon kinyujtotta a kezét és egy nyaklánc volt a kezében.
Visenya megfogta és a kezéből megnézte.

- Tudod mi ez?
-Valyria-i acél, mint sötét nővér..... - suttogta még mindig a nyakláncot nézve, majd hirtelen Daemon kihuzta a kezéből

-Fordulj meg! - mondta Daemon komoly hangon.
Visenya kis habozás után megfordul és felemelte a haját. És ki vetta a nyakobol azt a láncot amit reggel vett a ruhához.
Érzete ahogy be akkasza a nyakrancot a nyakába és egy olyan bizsergető érzést érzet amit még soha, ezért hirtelen megfordul és mélyen Daemon szembe nézet.

-Most már mid a ketten hordunk valimt a származásúnkbol - törte meg a csendet de a szemkontaktust nem.

Aztán hirtelen kinyilt az ajtó és mind a ketten azt nézték ki az. Csak Ser Harrold volt
-Most már ideje készülnie, hercegnő.