A Sárkány leánya

7 fejezet

 

     Visenya éppen indult vissza a partról a várba, de ekkor megált egy pillanatra amikor egy nagyon hangos és mély üvöltés halott a barlangokbol. Nem nagyon törődött vele - bistos egy gazdátlan sárkány - gondolta magába, mert Sárkánykön sok sárkány volt akinek nem volt lovasa. Visenya tovább indult de a kíváncsiság nem hagyta, elnidult a barlangba ahonnan halotta az üvöltés. - Sárkánykön sok barlang volt a parton és a hegyekben is egyaránt, a parton volt azoknak a sárkányoknak a barlangja akik nagyobbak voltak mint aki elfért volna a Sárkányveremben, mint ahogy Vhagar vagy A Cannibal vagy Vermithor.

    Visenya a barlang bejáratánál lévő fáklyát levette a falról, hogy legalább annyit lásson, hogy hová lép. Egy hosszú, nyirkos folyosón sétál csak is egyenesen. Oly nagy a csend hogy csak a léptei és a tűz lobogása hallatszott.
  A folyosók végtelen labirintusok is lehetnek, vagy  hosszú egyenes pár kanyaral. Ez se volt más.
   Visenya úgy érezte, hogy már órák óta sétál feleslegesen, ám ekkor megállt egy kis lépcsőt előtt egy pillanatra. Miután sikerült magát rávennie, hogy felsétáljon rájött, hogy ennél van egy rövidebb bejárat is, úgyis minden barlang nyílása ahol a sárkányok ki tudnak jönni azon nem lehetnek ilyen kicsik és szükek.
   Amikor felér a lépcső tetejére nem látott semmit, így előrébb sétált, remélve a másik kijáraton távozhat - ami szélesebb és egy kicsit se nyirkos. Amikor már majdnem élete a másik kijáratot a háta mögött érzet egy szúrós tekintetet. Amikor megfordult úgy érezte, hogy a szíve megállt. Megált attól a hatalmas lény láttán, oly hatalmas volt mint Vhagar - csak gondolta, hogy Vhagar ilyen nagy, mert még nem látta. A hatalmas kék színű lény - olyan sötétkék volt, hogy majden féket - egyenes a hatalmas kék szemeivel Visenya szemébe nézet.
   Visenya annyira félt hogy megse mert mozdulni, látott már életében sárkány, repült is már a hátán, de ilyen nagy sárkány nem látott még soha életébe, nem látott még ilyen nagy sárkányt ilyen közelről. Eddig a  legnagyobb sárkány akit latot az Caraxes volt. De ekkor véletlenül elejtette a kezéből a fáklyát, evvel megszakítva a szemkontaktust a hatalmas sárkánnyal, ugyanis a sárkány is ugyanúgy megijedt mint Visenya.
    Visenya hátrált párat de a sárkány kinyitotta a száját és tűzet lehet Visenya - ra. A tűz olyan forró volt, mint a Nap erelye a legforóbb nyári napokon a sivatagba. A tűz hőlye miatt Visenya - nak hátrálnia kellet, de a tűz olyan erős volt, hogy elesett, alig tudod felállni, de amit sikerül úgy rohan, hogy a lába alig érte a talajt. Szerencsére a rövidebig úton sikerült kifutnia a barlangbaol.
     Ahogy kiért a fényre, és bíztos távolságra volt a barladtol, lefeküdt a homokba a víz közelébe, miután úgy maradt pár percig, feült, hogy megbízonyulhasson arról hogy még él . Miután megbizonyusolt arról, hogy még él elindul a vár felé, hogy meg tudja melyik sárkány akarta felfalni és megsütni az előbb.
    Amikor beért a várba egyenesen a könyvtárba ment. Hosszú keresgélés után megtalálta a könyvet amit keresett.

   

    Már a Nap is lemet amikor újra a partra indult. A partra levezető út megvolt világítva, ahogy már majdnem a partra ért elvett egy fáklyat, hogy bent a barlangban vilagithason mivel ott még nappali is nagyon sötét van. Amikor a barlang elé ért egy pillanatra megált, azért hogy elmondjon egy imát, - pedig nem igazán hitt az istenekben,- azért imádkozott, hogy megélje a reggel. Elindult lassú és halk léptekkel, amikor már majdnem oda ért ahol a reggel majdnem felfaltak egy halk morgast halott és megált. Egyenesen a sárkány semeibe nézve, és most nem követi el az a hibát amit a reggel. Most nem félt, most nem volt más csak ő és a sárkány. Ekkor a sárkány felált, hogy jobban megnéze Visenyat. Miután két percig csak egymást nézték a sárkány megunta és hirtelen a vaksötétbe - hisz a fáklya hogy tudná bevilágítani ez a hatalsam termet - óriási lángfelhő vette körbe Visenyat, viszont most nem hátrál, nem esett hátra, a fejét sem fordította el, még a szemét se csukta be, megmutatta a sárkánynak, hogy nem fél tőle. Miután a sárkány befejezte a tűz okádását, ismét Visenyat figyelte aki meg se rezzent ugyanis az istenekben nem igazán hitt, a sorsban annál inkább - ez mintha tetszett volna a sárkánynak, ugyanis már nem volt támadó állásba. Amikor Visenya össze szedte az összes bátorságát, lassan nagyon lassan és óvatos kinyujtotta felé a kezét. A sárkány csak jobban rámeredt a harcegnőre.
- Tessarion - sutogkat Visenya alig hallhatóan, de a sárkány egy kicsit oldalra döntötte a fejét, és ekkor Visenya olyat csinált amit még soha senki - azok közül aki meg akart volna szeliditeni egy sárkány -, szépen lássan és nygodta letérdelt a sárkány előtt. Ettől a sárkány nagyon meglepődött
- Hadd legyek a lovasod, hadd szolgáljalak és cserébe te is szolgálsz engem, mint lovasodat - mondta Visenya valyri-ul - enged, hogy a lovasod legyek, Tessarion. Enged, hogy veled hoditsam meg az eget - a hódítás szótól mintha Tessarion szeme felcsillant. Ekkor Tessarion egy kis habozás után a fejét Visenya kezéhez emelte, és ekkor mert újra levegőt venni Visenya.
  Lassan felált de a kezét nem vette le Tessarion - rol, hanem ahogy lássa ment, hogy felülhessne a nyeregbe, lassa végig simitotta a nyakát - ami minden bizonnyal szintén tetszett a sárkánynak. Amikor a nyereg aljához ért lassan le vette a kezét, hogy két kézzel tudjon felmászni a hatalmas sárkány hátára.
   Amit Visenya felült a nyeregbe, és megfogta a gyeplőt Tessarion egyenesen kirepült a barlangba, egyenesen az ég felé. Visenya alig tudott kapaszkodni annyira gyorsan és függőlegesen szállt fel az égbe. Amikor már a felhök felett voltak Visenya erősebben kapaszkodót a gyeplőbe - biztos az biztos. Tessarion lássa repült, egyenesen viszont hírtelen fogta magát és egyenesen előre kezdett repülni az óceán felé. Annyira gyorsan zuhant, hogy Visenya majdnem kiesett a nyeregből. Ekkor erőt vett magán és félhúzta a gyeplőt, hogy nem csapodjanak be az óceánba, Tessarion engedelmeskedett és az utolsó pillanatban kiegyenesedett és az óceán felett repült, de olyan kőzet volt az óceánhoz, hogy a lábai bele érték, és át adta az irányítás Visenya - nak.
   Visenya ismét félhúzta a gyeplőt hogy az égbe körözenek - csak tesztelt, hogy méltó vagyok-e - gondolat magába Visenya.

   Amikor leszálltak a partra Visenya nagyon boldog volt. Miután leszállt Tessarion határolt, és Tessarion el sétált, közbe végig simitotta a nyakát és sutogott neki valamit, megállt előtte mélyen egymás szemébe nézve, Visenya el mosolyodot és megesküdött volna, hogy Tessarion is rá mosolygott.

  Mire Visenya visszaért a várba, már a Nap is felkelt
-Hercegnő - szólt az egyik szolgáló - leveled érkezett
-Köszönöm - majd átvette a levelet.
   Egyenes a szobájába ment, becsukta az ajtót és kibontotta a levelet.

   𝑉𝑖𝑠𝑒𝑛𝑦𝑎 𝑛𝑎𝑔𝑦𝑜𝑛 ℎ𝑖𝑎́𝑛𝑧𝑜𝑙 𝑒́𝑠 𝑟𝑒𝑚𝑒́𝑙𝑒𝑚 ℎ𝑎𝑚𝑟𝑜𝑠𝑎𝑛 𝑡𝑎𝑙𝑎́𝑙𝑘𝑜𝑧𝑢𝑛𝑘 .
   𝑉𝑖𝑠𝑧𝑜𝑛𝑡 𝑣𝑎𝑛 𝑒𝑔𝑦 𝑟𝑜𝑠𝑠𝑧 ℎ𝑖𝑟𝑒𝑚 𝑖𝑠, 𝑎𝑝𝑎́𝑛𝑘 𝑢𝑗𝑟𝑎 ℎ𝑎́𝑧𝑎𝑠𝑜𝑑𝑖𝑘,𝑚𝑒́𝑔𝑝𝑒𝑑𝑖𝑔 𝑎 𝑡𝑎𝑣𝑎𝑠𝑧 𝑣𝑒́𝑔𝑒 𝑒𝑙𝑜̈𝑡𝑡 𝑒𝑙𝑣𝑒𝑠𝑧𝑖 𝐴𝑙𝑖𝑐𝑒𝑛𝑡 𝐻𝑖𝑔𝑡𝑜𝑤𝑒𝑟-𝑡. 𝑅𝑒𝑚𝑒́𝑙𝑒𝑚 𝑒𝑙 𝑗𝑜̈𝑠𝑠𝑧 𝑎𝑧 𝑒𝑠𝑘𝑢̈𝑣𝑜̈𝑟𝑒.
                                 
                                   𝑆𝑧𝑒𝑟𝑒𝑡𝑒𝑡𝑡𝑒𝑙 𝑡𝑒𝑠𝑡𝑣𝑒́𝑟𝑒𝑑 𝑅ℎ𝑎𝑒𝑛𝑦𝑟𝑎.

-Mi, az hogy lehet - kérdezte Visenya magától. - Azt várhatják, hogy el menjek, és hogy-hogy élvezi Alicent-et, miért? - sóhajtott egyet majd a tűzre dobta a levelet dühösen .
-Marie! - szólt Visenya a szolgáló lányának.
-Igen, hercegnő? - jött be az ajtón egy pillanat múlva.
-Kérlek készít egy fürdőt, le akarom mosni magamról a sárkánybűzt.
-Rendbe, hercegnő - majd kimenet az ajtón

  Visenya leült a kandalló elé és nézni a tüzet, közben gondolgozottt, hogy az anyja vajon  így értette, hogy 𝑣𝑖𝑔𝑦𝑎́𝑧 𝑎 𝑡𝑒𝑠𝑣𝑒́𝑟𝑒𝑖𝑑𝑟𝑒.