𝙇𝘼𝙉𝘿𝙊
A szezon vége után, olyan volt, mintha nem lenne értelme a napjaimnak. Csak ültem otthon, játszottam, néha megnéztem a 2023-as autó adatait, amit a csapat küldözgetett nekem, de szinte semmi értelmeset sem csináltam.
Haza, Angliába pedig nem akartam menni, csak karácsony előtt egy héttel, hisz nem lóghatok folyton anyáék nyakán. Carlos pedig nem Monacóban lakott, így vele sem tudtunk semmi hülyeséget csinálni.
Nem olyan régen voltunk Maxszal és Charles-lal gokartozni, néhányszor pedig voltam a monacóival edzeni is, de őket sem zargathattam éjjel-nappal, szóval elég sok szabadidőm volt, amit leginkább unatkozással töltöttem.
Végül egyik este úgy döntöttem, hogy nem lógatom otthon tovább a lábamat, hanem teszek egy sétát, az úgysem árthat nekem.
Céltalanul bolyongtam Monte-Carlo belvárosában, míg végül egy kellemes kinézetű kávézó előtt álltam meg.
Csodálkoztam, hogy eddig nem fedeztem fel ezt a helyet, pedig már rengetegszer voltam a belvárosban, de ami késik, nem múlik.
Az ajtón belépve hallottam, amúgy megszólal a fejem felett a csengő, ami még inkább hozzátett, ahhoz, hogy karácsonyi hangulatom legyen. Mert karácsonykor a csengők is szólni szoktak. Persze, a hirtelen jött karácsonyi hangulatom legnyomósabb oka a kávézó belső része volt. Mindenfelé karácsonyi díszítések voltak, azt hinné az ember, hogy ennyi karácsonyi dísz már túl sok lenne és elrontaná az egész összeképet, de nem. Nagyon ízlésesen volt elrendezve és olyan érzésem támadt, mintha már karácsony napján lennék, pedig még csak december elseje volt.
A pulthoz sétálva kértem egy kávét, majd amikor megkaptam azt, körbefordulva kerestem egy helyet ahova leülhetek.
Ekkor szúrtam ki a lányt, aki az egyik asztalnál üldögélt és búskomor arccal nézett ki az üvegablakon. Látszott rajta, hogy valami bántja és a megérzésem szerint régen mosolyoghatott szívből.
Miután kikértem és meg is kaptam a kávémat a lány asztala felé indultam, és az engedélye után leültem vele szembe. Szemből jobban meg tudtam figyelni és észre vettem, hogy nagyon szép arca van, ami meglepettséget tükrözött. Eldöntöttem, hogy mosolyt fogok csalni erre a szép arcra.
- Remélem nem zavar, hogy ideültem - kezdtem, mire zavartan megrázta a fejét. - Igazából azért jöttem ide, mert olyan szomorúnak tűntél és reméltem, hogy felvidíthatlak legalább egy kicsit.
Láttam, ahogy még nagyobb meglepettség ül ki az arcára, majd halványan elmosolyodott. Na, ez az haladunk, bár ez csak egy kis mosoly volt, de lesz ez még szélesebb is.
- Egyébként Lando Norris vagyok - mutakoztam be, amikor eszembe jutott, hogy még nem tudom a lány nevét, ahogy ő sem az enyémet.
- Liliana Wright, de csak Lily.
- Szép neved van - mondtam, mire ő megszeppenve elmotyogott egy köszönömöt.
- Egyébként ,kedves Lando, sokszor csinálsz ilyet? Hogy idegen embereket próbálsz felvidítani? - kérdezte oldalra döntött fejjel, mire én halkan felnevettem. Olyan aranyos volt.
- Nem, igazából te vagy az első - válaszoltam mosolygva. - De olyan szomorúnak tűntél, hogy úgy éreztem, segítenem kell neked.
- Köszönöm, ilyet még nem igazán tettek értem - tűrt a füle möge egy szőke hajtincset.
- És megkérdezhetem, hogy miért vagy ilyen bánatos? - kérdeztem.
- Pontosan két éve, hogy a legjobb barátnőm itt hagyott - nézett a szememben, így láthattam, hogy az övéiben szomorúság csillog.
- Hát, akkor nem lehetett valami okos lány, ha csak elment és nem szólt többet egy olyan személyhez,mint te - fel akartam vidítani, de nem igazán sikerült.
- Még ha csak simán elment volna - húzta el a száját. - Vagyis elment, de onnan ő már soha nem jöhet vissza.
Jesszusom, mekkora tahó vagyok... Csak most esett le, hogy a lány, akiről beszélt meghalt, nem csak szimplán elment. Gratulálok, Lando Norris, megkaphatod az év IQ bajnoka címet!
- Nagyon sajnálom, hülye voltam és nem gondolkodtam - túrtam a hajamba zavartan. - Fel akartalak vidítani, erre csak egy idióta vagyok...
- Semmi baj - mosolyodott el halványan. - Nem tudhattad és én fogalmaztam kétértelműen.
Nem tudtam mit mondjak. Továbbra is fel akartam vidítani, de mostmár rájöttem, hogy ez nem lesz olyan egyszerű. Hisz ő mélyen gyászolt egy olyan személyt, aki nagyon fontos volt neki. De nem baj, akkor is elérem, hogy szívből mosolyogjon.
- És mesélnél magadról egy kicsit, Lily? - próbáltam a elterelni a témát a halálról és a gyászról.
- Hát... Születésem óta itt élek, jelenleg pedig jogot tanulok az egyetemen, van egy öcsém és egy nővérem. Igazából ennyi, ami érdekes - vonta meg a vállát.
- Jogot tanulsz? - kérdeztem vissza. - Mi szeretnél lenni?
- Ügyvédként tervezek majd diplomázni - bólintott.
- Sok szerencsét hozzá! - mosolyogtam rá, mire ő halvány mosoly mellett köszönte meg.
- És veled mi van? - érdeklődött. - Mesélj magadról te is.
- Én Angliában nőttem fel, csak nem rég költöztem ide. De igazából alig vagyok itthon, mert az év nagyrészében a világot járom.
- Hogyhogy? - döntötte oldalra a fejét érdeklődve.
- A munkám miatt - vontam meg a vállam zavartam. Nem akartam vele bunkó lenni, de nem akartam egyből elmondani, hogy híres autóversenyző vagyok. Ha megkedvel, akkor saját magam miatt kedveljen, ne a karrierem miatt.
Lily megértően bólintott, nem firtatta tovább ezt a témát.
A következő néhány percben mindketten a gondolatainkba merülve kortyolgattunk a kávéinkat.
Én azon gondolkodtam, hogy szeretnék még időt tölteni a lánnyal, ezért remélem, hogy nem tervez hamar elmenni.
Hirtelen ötlettől vezérelve elfordultam a díszes ablaktól, amin épp kinéztem és a lányra néztem, majd megkérdeztem:
- Nincs kedved sétálni egyet?
Lily meglepve pillantott rám, majd mosolyogva bólintott, és már állt is fel.
YOU ARE READING
Christmas with you (L. N.) ✔
Fanfiction𝓛iliana 𝓦right pontosan tudja, milyen a gyász. Két évvel ezelőtt egy hirtelen jött betegség miatt elveszítte a legjobb barátnőjét, azóta pedig nem találja a helyét a világban. 𝓛ando 𝓝orris a tipikus vidám srácok közé tartozik. A forma-1 köztudo...
