Christmas with you (L. N.) ✔

❄ 6. - A lány, akivel hógolyóztam ❄

𝙇𝘼𝙉𝘿𝙊

,,Mit szólnál ahhoz, ha háromra érted mennék el elvinnélek valahova? "

Írtam meg az üzenetet Lilynek. Majdnem két hete találkoztunk, azóta pedig szinte minden nap elmegyünk valahová kettesben.

Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy azon az estén, amikor csak azért indultam el otthonról, hogy ne unjam magam halára, még fogok ismerni egy lányt, aki nélkül, úgy érzem, az életem már nem lehet teljes.

Akárhányszor eszembe jut a lány, ami minden második percben megtörténik, mindig vállon veregetem magam képzeletben, hogy akkor bementem abba a kávézóba és leültem mellé.

A lány szinte azonnal válaszolt az üzenetre.

,,Várlak :D"

A délelőttöm további része unalmas volt. Beszéltem a szüleimmel, edzettem Charles-lal, majd azon gondolkoztam, hogy tolakodónak tűnik-e, ha kettőkor felhívom Lilyt, úgy hogy háromkor találkozunk. Végül nem hívtam fel, pedig alig vártam, hogy halljam a hangját.

Fél három után beültem a kocsiba és a lány szülei hazá felé vettem az irányt. Tudtam, hogy ott lesz, mert mondta, hogy amikor csak tud a szüleinél van.

Az épület előtt leparkolva írtam egy sms-t Lilynek, hogy a ház előtt várom. Néhány percig néztem a telefont, hátha látja vagy visszaír, de mivel nem történt semmi, ezért elraktam a készüléket. Több, mint tíz perc van még háromig, talán nem kellett volna ilyen hamar jönnöm.

Körülbelül két perccel később a bejárati ajtó kinyílt és kilépett rajta, fehér-szürke kockás téli szövetkabátban, fekete csizmában és bézs sapkában, a lány. Egy pillanatra még megállt és bekiabált valamit a házba a szüleinek, majd lerobogott a lépcsőn és beült mellém az autóba.

- Szia - mosolygott rám, miközben lehúzta a fejéről a sapkát.

- Szia - köszöntem vissza boldogan, majd tudtam megállni, hogy egy kicsit ne kössek bele. - Sok értelme volt felvenni a sapkádat erre a néhány méterre, amíg kiérsz a kocsihoz.

- Hagyjál - nézett rám mosolyogva, miközben a szemeit forgatta, mire én felnevettem.

Az út további része úgy telt, hogy én bekapcsoltam a rádiót, hallgattuk a zenét és a mindkettőnk által ismerteket hangosan énekeltük.

- Hol vagyunk? - szállt ki érdeklődve Lily az autóból, amikor megálltunk, majd csillogó szemekkel felém fordult. - Komolyan felhoztál ide?

Monte-Carlo egyik hegyén voltunk, ahonnan csodás kilátás volt a városra. Nyáron rengeteg turista jön fel ide, de most nem volt itt senki.

Két napja leesett a nagyjából tíz centi hó, ilyenkor pedig erre a helyre elég nehéz feljönni. De én tegnap felrángattam ide magammal Charles-t és Maxot, hogy segítsenek leszórni az utat.

- Imádom ezt a helyet - mondta vidáman a lány, majd közelebb lépett és megölelt. - Köszönöm.

Rámosolyogtam, majd felajánlottam, hogy sétáljunk egyet. Lily lelkesen egyezett bele, majd elindultunk még feljebb a hegyen.

Néhány száz méter múlva megálltunk gyönyörködni a kilátásban. A hóval borított város valóban csodaszép látvány volt.

A következő pillanatban csak annyit éreztem, hogy valami a hátam közepébe csapódik.
Döbbenten fordultam hátra, és megláttam a szélesen vigyorgó Lilyt, akinek a keze még ugyanúgy állt, ahogy a hógolyót eldobta.

- Na megállj! - vigyorodtam el, amikor felfogtam, hogy az általam imádott lány épp most dobott meg egy hógolyóval.

A hóba nyúltam, hogy én is megdobjam őt, de közben ő is újra akcióba lendült. Így dobáltuk egymást, hangosan nevetve, hosszú percekig, mikor a lány egyik hógolyója pont az arcom közepén landolt.

Mikor kisepertem az összes havat az arcomból egy megszeppent lánnyal találtam magam szemben. Látszott, hogy ezt eredetileg nem így tervezte.

Az szám újra széles mosolyra húzódott és gyors léptekkel megindultam felé, de valószínűleg neki is leesett, hogy mi a tervem, mert sikítással vegyített hangos nevetéssel menekült előlem.

Néhány percen belül utolértem, megragadtam a derekát, magamhoz húztam, majd egy nagy lendülettel a hóba dobtam, mire ő újra sikított.

Kacagva állt fel a hóbál és próbálta magáról leseperni a fehér havat.

- Jól vagy? - léptem hozzá mosolyogva, majd újra átkarolva a derekát, magamhoz húztam, de most nem akartam a hóba dobni.

Lily a vállamba fúrta a fejét és éreztem ahogy bólogat.

- Nem fázol? - kérdeztem a hátát simogatva.

- Egy kicsit - motyogta.

- Gyere, üljünk be a kocsiba és bekapcsolom a fűtést - fogtam meg a kezét és így indultunk el a jármű felé.

- Amúgy, hanyadikán mész Angliába? - érdeklődött kíváncsian sétálás közben.

- Nem megyek haza - válaszoltam vidáman. - Ők jönnek.

- Oh, értem - lepődött meg.

- Úgyhogy többet tudunk találkozni - vigyorogtam rá, mire úgy láttam, hogy elpirult.

Közben odaértünk az autóhoz is, és beszállva megbeszéltük, hogy nem megyünk sehova, csak itt ülünk és élvezzük egymás társaságát.