Christmas with you (L. N.) ✔

❄ Epilógus ❄

*Két évvel később *

𝙇𝙄𝙇𝙄𝘼𝙉𝘼

- Biztos ne segítsek? - ölelt át hátulról Lando, amikor épp a kész sültkrumplikat szedtem ki az olajból.

- Biztos - fordultam meg a karjaiban, hogy egy puszit nyomhassak a szájára, majd újra a sültkrumplikra figyeltem. - Bár csak a húst kell kivenni a sütőből.

- Azokat nem sütöd meg? - kérdezte a tál felé mutatva, melyben a megfűszerezett csirkemellek pihentek.

- Nem azt holnap reggel sütöm meg, hogy friss legyen a vendégeknek.

A december huszonötödikét a Lando és az én családom is nálunk tölti és mi adjuk a karácsonyi ebédet. Ez azt jelenti, hogy ma megállás nélkül sütöttem és főztem, de még így is maradt néhány dolog holnapra.

- Kiveszem - mondta a fiú és már nyúlt is a sütőhöz.

- Kesztyűt ne felejts el felvenni - szóltam oda sem nézve, mert tudtam, hogy magától eszébe sem jutna.

Miután Lando kivette a ma esti vacsoránk főfogását boldogan konstráltam, hogy végeztem. A fiúval mindketten elindultunk átöltözni, mert mindketten otthoni ruhában voltunk, és azért a szentestei ünneplésnek meg kell adni a módját.

Lando már hamarabb lezuhanyozott, így gyorsan célba vettem a fürdőszobát. Öltözéknek, néhány hosszú perc gondolkodás után, egy fekete bőrszoknyát válaszottam egy világoskék bordázott felsővel. Kiegészítőként pedig egy hópehely alakú medált válaszottam, amit Landotól kaptam az tavaly karácsonyra.

Vidáman lépkedtem le a közös házunk lépcsőjén, akinek az alján a fiú várt fekete farmerban és kék ingben. Átölelve megpuszilta az arcomat, majd az étkező felé vettem az irányt, ahol meglepetten vettem észre, hogy meg van terítve.

- Egész nap főztél, gondoltam ennyivel megkönnyítem a dolgod - mondta a fiú mosolyogva, mire meghatódva néztem rá. - Ne nézz így rám, nem csináltam semmi különöset.

Jókedvűen elfogyasztottuk a vacsorát, miközben karácsonyi zenéket hallgattunk, majd átmentünk a nappaliba és leültünk a karácsonyfa alá, amelyet ma reggel közösen díszítettünk fel.

- Istenien főzöl - szólalt meg a fiú. - Jó sok plusz edzést kell majd beiktatni, annyira teleettem magam.

- Boldog karácsonyt, Lando - szedtem ki a fa alól egy szépen becsomagolt dobozt, amit nemrég tettem oda, és átnyújtottam a fiúnak.

Lando boldogan bontotta ki az ajándékát, ami egy fehér gamer füles volt és egy képkeret, amiben a néhány közös képünk volt.

- Köszönöm - csókolt meg mosolyogva, majd a kezemet megfogva felállított, miközben ő is felállt.

A zsebébe nyúlt, egy kis díszes dobozt húzott elő, aztán letérdelt elém, én pedig döbbenten kaptam a kezem a szám elé.

- Drága Lily! Két éve találkoztunk és én már az első alkalommal tudtam, hogy veled akarom leélni az életemet. Olyan szomorúan ültél ott a kávézóban, hogy rád néztem és megszakadt a szívem, ezért leültem hozzád, azzal a szándékkal, hogy felvidítalak. Azt hiszem, hogy nagyon jól tettem. Aztán minden nap beszéltünk, a barátnőm lettél, elkísértél a futamokra, összeköltöztünk és rengeteg csodás, közös emlékünk lett. Ha te nem vagy, nekem sok minden nem sikerül. Például nem lettem volna idén világbajnok. Nagyon-nagyon szereltek, szóval, Liliana Wright, megtiszelsz azzal, hogy a feleségem leszel? - fejezte be, én pedig boldogan bólogattam, miközben a könnyeim egymás után folytak le az arcomon.

- Leszek - suttogtam, mire a fiú felállt, felhúzta a gyűrűt az ujjamra és hosszan megcsókolt. - Én is szeretlek - mondtam halkan két csók között.

Ezek után leültünk a kanapéra és Lando elindított egy filmet, én pedig hoztam valami nasit.

Ott ültünk, összebújva, én pedig ránézva a csodaszép gyűrűre tudtam, hogy én vagyok a világ legszerencsésebb embere és, hogy nekem van a világon a legjobb vőlegényem.

__________________

Hát elérkeztünk a végéhez is, igaz nem akkor amikor terveztem.

Remélem, hogy tetszett nektek és köszönöm, hogy itt voltatok és elolvastátok ! ❤
Én nagyon élveztem írni az egész könyvet.

A véleményeteket szívesen olvasnám, hogy mi tetszett és mi az amit szerintetek javítsak.

Köszönöm!
❤