Merj álmodni

Secondo

/ Max Verstappen/

2021. március 18.

 Két óra volt hátra az útból. Elment az idő apám ,,letevésével". Szinte végig zenét hallgattam és telefonomat bújtam. Mikor felnéztem amikor Ő éppen a mosdóból sétált vissza helyére. Egy vastag füzetbe írt sebesen és koncentrálva húzott bele vonalakat. Szóljak be neki vagy hagyjam békén? Nagy dilemma..

-Éppen a felmondásodat írod, ügye?-Vagy mégsem olyan nagy dilemma..

-A távolságtartási végzést ellened.-Ajkain gúnyos mosoly volt, amit annak ellenére is láttam, hogy nem nézett fel. 

-Ennyire nem tudsz ellenállni nekem?-Komolyan? Ennél jobb nem jutott eszembe?

-Engem nem üldőzől el ezzel.-Nézett fel mondata után.-Utálhatjuk egymást, de elhatározom magam, az úgy lesz. Tudtommal szeretnél idén világbajnok lenni, nem?-Megforgattam a szememet és bólintottam. Ő is bólintott majd folytatta irományát. 

  Folytattam a telefonom nyomkodását. A baj az, hogy igaza van. Ezt neki nyilván neki nem fogom bevallani. Mikor a pilóta szólt, hogy bekell csatolni az öveket, ő egyből ezt tette. Mikor az ülés karfáihoz ért, hirtelen lecsukta a szemeit és látszódott, hogy kirázza a hideg. Minimum öt másodpercig így volt, majd kinyitotta szemeit és megrázta a fejét. Én pedig úgy tettem, mintha semmit se láttam volna..

Én hülye.. De ezt ekkor még nem tudtam.

/ Sissy Cremoresy/

2021. március 18.

  Landolás után Max autóját kerestük a parkolóban. Pár perccel később már be is tette csomagjainkat, én pedig az anyósülésre ültem. Egyből bekötöttem magamat s mikor Max be ült mellém már indította is a kocsit.

-Kötözd be magad.-Szemeit forgatta, de megcsinálta.-Köszönöm.-Láttam rajta, hogy utolsó szavamon kicsit elmosolyodik, de úgy tettem mintha nem láttam volna. 

-Szólj, hogy hol álljak majd meg.-Nézett továbbra is az útra, mikor már egy ideje utaztunk.

-A következő elágazásnál jobbra. Ott fent, az utolsó ház.-Adam neki választ nagyjából két perc múlva. Csak bólintott és az elágazásnál elfordult.

-Ez?-Állt meg a panelház előtt. Csak  bólogattam és kikötöttem magamat. Meglepetésemre ő is kiszállt. Kiszedte csomagjaimat majd csak néztük egymást. 

-Délutánra edzést terveztem, de az út miatt törlöm.-Láttam rajta, hogy megnyugszik.-Holnap viszont reggel nyolckor találkozunk a parkban.

-Nyolc?

-Nyolc. Ott van egy futópálya. Miután visszaértünk nálad folytatjuk az edzést. Köszönöm a fuvart.-Fogtam meg a holmimat és a kapuhoz indultam. Beírva a kódot, már mentem is a lakásba.

 Teljesen rend és tisztaság volt. Régi szobámba igyekeztem, ahol díjamból jó pár ott volt. Képek, versenycipők díszítették. Egy hatalmas szekrény, amiben mindössze néhány régi versenyruhám volt. Megrázva a fejemet elkezdtem kipakolni. Hajtogatásban telefonom csörgése zavart meg. Felkeltem a földről-grimaszt nem elhagyva-és az étkezőben hagyott telefonomért mentem.

Mamita

 Öröm és félelem egyszerre futott végig rajtam. Első eshetőség, hogy azért hív mert baj van. Második, kíváncsi, hogy megérkeztem e. Hasonló gondolatokkal emeltem a fülemhez, mire meghallottam a spanyolt. Nem lehet nagy baj..

-Szia, kincsem.-Szólt bele anyanyelvén.

-Szia mamita. Ügye minden rendben?-Kérdeztem egyből folytatva az elkezdett nyelven.

-Nem nincs. Csak kíváncsi voltam, hogy megérkeztél e. 

-Igen, éppen a ruháimat pakolom ki. Minden ugyan úgy néz ki.-Ecseteltem a régi lakásukról, amit szüleim még válásuk előtt használtak. Míg itt éltünk sikerült megtanulnom franciául és meg is ismertem valakit..

-Ügyes vagy, kincsem. Akkor hagylak. Mikor lesz órád?

-Egy óra múlva.-Néztem karórámra miközben kinyitottam a laptopomat.

-Akkor hagylak is, nagyon vigyázz magadra.

-Te jobban. Szeretlek.

-Én is téged.-Azzal kinyomtam.

 Abban az egy órában átvettem egy fekete yoga nadrágot, hozzá fehér haspólót. Alatta fekete sportmelltartóm, szinte ugyanakkora volt mint a póló. Sportcipőm után már indítottam a hívást. Pár pillanat alatt fogadták is.

-Sissy!-Sikították nevemet. Hevesen integettek, hatalmas mosollyal.

-Sziasztok.-Integettem nekik miközben a dohányzóasztalra tettem a laptopot. Így az étkező és a nappali közt tudtam nekik mutatni.-Készen álltok?

-Menni fog, Sissy? Szerinted sikerülni fog ilyen távolról is?-Nézett rám mindenki, Geeni kérdése alatt.

-Menni fog hát! Kedden pedig ott leszek! Kezdjük.-Álltam hátrébb.

 Sérülésem alatt kezdtem tanítani táncolni. Sérülésem óta csak így tudom kiélni táncos vágyaimat. Azóta ők a mindeneim. Miután egyszer megmutattam a tervet lassan, a földre ültem. Szemüvegemet felvéve néztem őket és magyaráztam. A társulat ,,tulajdonosa" Mrs. Donna mosolyogva figyelte a lányokat és segített a pontos beállásokban. Két órás táncolás és pár perces beszélgetés után elbúcsúztunk. Én pedig zenét kapcsolva álltam fel.

Mi baj lehet?-Jutott eszembe. 

 Pár kisebb bemelegítő gyakorlat után lassan mentem le franciaspárgába. Nem sikerült mosolyomat visszafogni. Sikerült! Szemüvegemet levettem és hátra dőltem a lábamra. Elől lévő lábamat pedig felemeltem. Viszont fájni kezdett így angolspárgába helyezkedtem el. Amint letettem a kezemeimet a földre tettem, hirtelen bevillantak..

Tart. Oldalt szorít! Emel. Láb kinyújt..

 Ütközés!

Hirtelen álltam lábra. Fejemet megrázva mentem a fürdőbe. Míg bevettem egy gyógyszert, forró habos vizet engedtem a kádba. Mire megtelt már bátyáimnak is írtam. A vízben igyekeztem nem gondolkodni. Mikor végre sikerült volna, akaratlanul is bevillant egy szempár. Majd a hozzátartozó személy is..

. . . . . . . . . . . . . . . .