Merj álmodni

Settimo

/ Sissy Cremoresy/

2021. Április 2.

Ahogy megérkeztünk a lakáshoz, gondolkozás nélkül kapcsoltam ki az övemet. Már szálltam volna ki, ha az ajtó nem lett volna becsukva. Dühösen fordultam Max felé. Viszont egy szót sem szóltam. 

-Sissy..-Mondta ki először normálisan a találkozásunk óta. Becsuktam a szemem és előre fordultam. Éreztem a tekintetét magamon én mégsem néztem rá, de igyekeztem a kint eleredő esőre koncentrálni.

-Mennyit tudsz?-Két szó. Kettő. Ennyit mondtam, vagyis kérdeztem tőle.

-Sissy Cremoresy vagy, többszörös világbajnok, országos bajnok és olimpikon. De aztán...aztán egyszer csak abbahagytad.-Az utolsó szó után szinte kitörtem a kocsiból. 

Ahogy igyekeztem át az úton a lakás felé, nem néztem szét, csak siettem. A karomat magamköré fontam, nagyon fázok.. 

Nagy dudaszó

Két erős kar rajtam

Egy épület falának vagyok támasztva. Fáj a lábam. Ha nem tartanának, elesnék. Ki tart engem? Matt? Nem, ő nem lehet. A szakadó eső kissé elhomályosította a látásomat. Pár másodperc alatt kitisztult, és nyelnem kellett a látványtól.

-Max..-Nem lepődtem volna meg, ha nem halja meg a hangomat. Szinte csak egy lehelet volt. Hirtelen tapadt az ajkaimra. Erősen, szenvedélyesen ért kezdett puhatalózni. Nem viszonoztam egyből, nem is löktem el. Elveszítettem az eszemet, egyik kezemmel hajába túrtam, másikkal pedig a nyakánál kapaszkodtam. 

Egyik kezével gyengéden a derekamba mart, amire sikerült sóhajtanom egyet, erre nem tétlenkedett: a nyelvét bevezette a számba. Agyam egyből szinte üvöltötte, hogy lökjem el és fussak. Fussak olyan gyorsan, hogy lábam ne érje a földet. Viszont, amikor nyelve az enyémhez ért, elvesztem a gondolatnélküliség tengerében. Erre jobban a hajába markoltam, ő pedig simogatni kezdte a hátamat. Hirtelen egy villámcsapásra lettem figyelmes, mire elszakadtam. Ijedten néztem az égre, majd Maxre.

-Gyere..-Kicsit bicegve kezdtem befelé húzni magam után. A lift mint kiderült szerelés alatt áll, mire könnyszökött a szemembe. Máskor ha fáj a lábam is képes vagyok felsétálni, viszont az elmúlt pár óra nekem túl sok volt.

-Hé, Hajcsella. Mi a baj?-Ért gyengéden a karomhoz. Megráztam a fejemet és csak hagytam, hogy az emlékképek végig fussanak a szemem előtt.-Fáj valamid? Mi a baj?-Aggódna értem?

-Csak fáj...-Leültem a második fokra és tenyerembe temettem az arcomat.-Mindjárt megyek, csak.. csak..-Vettem elő a kulcsaimat és már nyújtani akartam felé.

-Azt képzelheted, hogy itt hagylak! gyorsan verd ki a fejedből!

/ Max Verstappen/

2021. Április 2.

Hirtelen ötlettől vezérelve a térde és a háta alányúltam és felkaptam. Gondoltam, hogy könnyű, de ennyire? Ellenkezni akart, de megvártam míg abbahagyja a kapálózást.

-Tegyél le, nehéz vagyok! Nem kell segítened!-Próbált kiszállni a karjaim fogásából, viszont erősen tartottam. Illetve minden második mozdulatára felszisszent. 

-Egy frászt vagy nehéz!-Hogy jobban tarthassam, kissé feljebb dobtam. Erre nyakamba kapaszkodott. Elindultam a lépcsőn.-Hányadik emelet?

-Három.-Szipogta, mire ránéztem. Bambi szemei eláztak a sírástól, haja és ruhája teljesen elázott az esőtől. Ajkai.. ajkai pedig pirosabbak voltak a szokásosnál is jobban.

Felérve félkézzel kinyitottam az ajtót és beléptem. Egy lábbal berúgtam majd pedig elindultam befelé. A fehér kanapéra helyeztem le őt, mire feljebb csúszott. A tévésszekrényen lévő gyógyszeres dobozra mutatott, mire egyből odaadtam neki. A konyhába mentem és egy pohár vizet is hoztam neki. Felnyitott egy tárolót és három gyógyszert öntött apró tenyerébe, szájába tette és lenyelte a vízzel. Cipőit lerúgta magáról, telefonját a dohányzó asztalra tette. Mire visszaértem az előtérből-mivel levettem a cipőmet- már a lábát masszírozta. Lábához ültem és a combomra helyeztem. Lassan folytattam a műveletét, mintha tudnám mit csinálok.

-Tudod, hogy hogyan halt meg az apám?-Szólalt meg a sírástól rekedt hangon. Én csak bólintottam elsőnek.

-Autóbaleset. Négyen ültek benne és egy kamion jött szembe, hárman haltak meg..

-Nem. Nem négyen voltak. Öten voltunk.-Nyelt egyet..

. . . . . . .