Merj álmodni

Undici

/Sissy Cremoresy/

2021. Április 4.

 Victoria Verstappen melegítőnadrágjában és bátyja pulóverében léptem ki a fürdőből. A nadrág egyszerű sötétszürke volt, derekánál pedig megkötöttem. A pulóver alatt csak egy vékony trikó volt, szintén Victoriától.

-Jimmy! Sassy!-Szólaltam meg egyből ahogy a kanapére ültem. A macska egyből felugrott hozzám és az ölembe kuckoztak. 

-Belopod őket. Értem én!-Vetődött le mellém a pilóta.

-Őket fogom edzeni.-Simogattam tovább a cicákat.

-Mit nézzünk?-Nevetett fel, mire én csak egyre furcsábban néztem.-Mi az?

-Csak ma vagyunk jóban csak, hogy ne öljük meg egymást. Igaz?-Bólogatott.-Nagyszerű! 

-Milyen filmekben is szerepelsz?-Felnevettem, ő viszont csak komolyan nézett rám.-Komolyan mondtam, nézzünk valami olyat amiben szerepelsz.-Szemeimet forgatva simogattam tovább a cukiságokat. 

-A legtöbb szinte mesének számítana neked, vagy még csak a szerepet kaptam meg.-Gondoltam végig a lehetőségeket.

-Szerepek?-Vonta fel a szemöldökeit.

-Nem mondhatod el senkinek!-Mutattam felé az ujjamat egyből. Füléhez hajoltam.-Benne leszek a következő Sikoly filmben!-Elhajoltam, de nem eléggé távol. Amint rám nézett elhátráltam.

Boldog kapcsolatban élek!

-Ugratsz!-Vigyorogva ráztam a fejemet.-Maraton?-Mindketten próbáltuk visszafogni a vigyorunkat. 

-Benne vagyok! Kapcsold be, addig csinálok ebédet.-A konyhába mentem.

Neki kezdtem a pesztós tésztának. Zene szólt a telefonom, közben a ritmusra mozogtam. Halk kacagást hallottam magam mögött amikor már majdnem készen voltam. Hirtelen fordultam hátra, Max az átjáró oldalának támaszkodva nézett. 

-Mi az?-Tűrtem el egy tincset zavartan, ő csak fejét rázta.-Leveszel két tányért? Nem érem el..-A végét szinte suttogtam, miközben összekevertem az egészet. Elém tette a tányérokat.

Mindketten szedtünk a nappali kanapéjára ültünk. A két legtávolabbi pontban helyezkedtünk el. Periférikusan láttam ahogy Max minden vér láttán egy kisebb fintort imitál, míg én alig pislogtam. Mindig hülyének néztek ezért is. Imádtam a horrorokat és a gyilkosokról szóló dokumentum filmeket. Az első három rész után mindketten elgémberedett lábakkal álltunk fel. A fürdőbe mentem. Elvégeztem a dolgomat, majd kézmosás után megigazítottam kiengedett hajamat. 

-Öhm, Hajcsella?-Kopogtatott Max. Kinyitom az ajtót.-Kérsz fagyit?-Mutat felém két dobozt. 

Cukrosak. Hizlalnak. ,,Nehéz vagy, fogyj le mert lehetetlen így!"

Megrázom a fejemet.

-Nem szabad.. Cukros, hízlal.-Az utolsó szavaimat olyan halkan ejtem ki, hogy szinte magam sem hallom.-Egyél csak, a tegnapi cipeléssel előre dolgoztál..-Nem néztem szemeibe, nem tudnám terelni a témát.

-Ezt találtad ki kifogásnak?-Recsegősen nevetett fel, majd csuklómnál fogva húzott a kanapéra. Közénk tette mindkét dobozt. Kezembe nyomott egy kanalat, mire csak a fejemet ráztam. Bekapcsolta a következő részt, ismét felém nézett.-Miért  baj ha cukros? Már nem azért, de nem árt meg néha. Meg laposabb a hasad, mint a frissel aszfaltozott út.-Reflexből kereszteztem karjaimat a hasam előtt.

-Ez nem ilyen egyszerű.-A filmre vezettem a tekintetemet. Néhány perc telhetett el, amit végig matatott. Az ölembe nyomta az egyik fagyis dobozt. Már tiltakozásra nyitottam volna a számat amikor a dobozra néztem. 

Pislognom kellett. Ugyanis letépte róla a hozzávaló listát. Nem volt rajta egy mérték sem. Éreztem ahogy egy csepp folyik végig az arcomon. Ránéztem.

-Leszedted a feliratot csak azért, hogy kevesebb bűntudattal egyem?-Felém billentette a fejét és bólintott.-Köszönöm..-Síros volt a hangom. Meghatott. Aprócska gesztusnak számíthatott másnak, nekem viszont egy hatalmas pontnak számított.

. . . . . . . . . . . . . . . . 

Egy nyár záró rész. Remélem tetszett nektek!

Szép estét, vagy az aktuális napi köszönést amikor olvasod!