Rejtélyes falu

4. fejezet

Reggel megint valamilyen furcsa zajra ébredtem. Megint mintha kotorásznának az ablakom alatt. Most azonnal felálltam és kinyitottam az ablakot, hogy kinézzek. Kis is nyitottam és kinéztem. Nem volt ott senki. Még a környékén sem. Viszont az ablakom alatt a virágágyás tisztára fel volt tűrva. Mintha valaki keresett volna benne valamit. Gyorsan magamra vettem a ruhámat, megreggeliztem és stb., stb., stb. Tehát a reggeli rutin. Na aztán felvettem egy kabátot, a zöld converse-met és felkaptam a táskám. Indultam is a suliba. Csak előtte megnéztem mi a frászt kutakodtak a virágágyásomban. Kilógott valamilyen zacsinak a füle. Sietnem kellett, mert már így is késésben voltam. Emiatt otthagytam a furcsa cuccot a virágágyásomban és indultam is a suliba.

Odaértem még éppen időben. Rohanhattam is a tanterembe. Aztán megkezdődött az énekóra. Énekóra utáni szünetben odamentem az énektanáromhoz.

- Jó napot tanárúr! - köszöntem illedelmesen.

- Jó napot! Mit szeretne tőlem? - kérdezte fejvakargatva.

- Csak nyomozok egy ügyben és szeretném tudni, amit ön tud.

- Tessék mondani, hogy mit szeretne tudni - morogta.

- Ön hol volt amikor miss Lelle meghalt? Ön tud valamit miss Lelle múltjáról?

- Először is. Én akkor egy koncerten voltam karmester. Tudja, ugye, hogy én egy híres karmester voltam régebben és még talán most is.

Nem tudtam, de próbáltam játszani, mintha tudnám, ezért bólintottam.

- És ön tud esetleg valamit miss Lelle múltjáról?

- Nem sajnos. Csak azóta ismerem, mióta idejött ebbe a suliba tanítani.

- Rendben, köszönöm a beszélgetést. Viszlát - hagytam faképnél a tanárt, hogy ebben a szünetben még újabb áldozatokat kerítsek magamnak.

Megindultam a magyar szakos tanárom irodájába. Bekopogtattam. Most ajtót nyitottak.

- Jó napot kívánok! - köszöntem ismét illedelmesen.

- Jó napot! - köszönt meglepődve. - Mi járatban az irodámban?

- Nyomozok, miss Lelle halálának ügyében.

- Okés, és ehhez én miért kellek? - mondta ingerülten. - Már így is éppen elegem van. Eltűntek az irodámból fontos papírok.

Önkétlenül elfintorodtam. Láttam, hogy a rajztanárnő tette, de nem volt merszem bemószerolni. Hogy őszinte legyek egy picit tartok miss Ursulától.

- Csak segítséget szeretnék kérni öntől. Ha persze megengedi.

- Rendben, mondd gyorsan, mi kell?

- Ön hol volt miss Lelle halálakor? És tud valamit miss Christie múltjáról? Vagy ön miért ölhette volna meg őt?

- Az otthonomban tartózkodtam. És nem tudok semmit miss Christie múltjáról. Azóta ismerem mióta kollégák lettünk. És ő kedves volt mindenkivel, semmi okom se lenne megölni őt. - magyarázta. - És mikor is halt meg miss Lelle?

- Tavaly, december elsején. Pontosabban este tízkor.

- Te meg honnan tudsz ennyit az ügyről. Netán te ölted meg a tanárnődet? - gyanúsított meg a magyartanárom.

- Ha én tettem volna, akkor meg minek nyomoznék? - tettem fel egy ésszerű kérdést, amire a tanár inkább visszaszívta volna az előző kijelentését. - Egyénként utánanéztem a rendőrség honlapján.

- De köszönöm a beszélgetést. Viszlát! - léptem le az irodából.

Rohanhattam is órára mert közben becsöngettek. Kicsöngő után mentem és folytattam a kikérdezését a tanároknak. Már csak a matektanár és az igazgató volt vissza. Rohantam a matek tanárom irodájába. Bekopogtattam. A tanár ki is nyitotta az ajtót azonnal.

- Jó napot! - köszöntem. - Kérdezhetek öntől három kérdést?

- Igen, gyere. - invítált beljebb az irodájába. - Mondd mit szeretnél.

- Csak annyit, hogy ismerte-e miss Lelle múltját? Miért akarta volna megölni? És hol volt a halálakor?

- Egyrészt ismerem miss Lelle múltját, legalábbis középsuliban osztálytársak voltunk - a tanár itt elpirult. Látta, hogy láttam, hogy elpirult. Ezért azt fontolgatta magában, hogy megossza-e velem a személyes infóját. - Khm. Tehát, én akkoriban miss Lelle-be fülig belé voltam zúgva. Csak ő mást választott helyettem. De persze ez nem ad indokot arra, hogy megöljem. És nem is voltam a közelében. Akkor éppen külföldre utaztam. Adventi vásárra mentem Európába. Azt hallottam, hogy ott szépek az adventi vásárok. És meg akartam nézni.

- Köszönöm, hogy elmondta nekem ezeket. Viszlát! - áltam fel és mentem ki a tanáriából.

- Viszlát! - szólt utánnam.

'Rohadtul nincs kedvem beállítani az igazgatóhoz, ezzel az üggyel' gondoltam magamban. De végülis megtettem. Bekopogtattam az irodájába. Azonnal ajtót is nyitott. Nyeltem egy nagyot mielőtt belekeztem volna.

- Jó napot! Azért jöttem, hogy tudjunk beszélni miss Lelle-ről. Nem sikerült rendesen feldolgoznom a halálát. Nagyon szomorú vagyok azóta és rémálmaim vannak.

- Rendben, gyere be. Tudom, hogy miss Lelle volt a kedvenc tanárod és anyukádként bánt veled.

- Köszönöm - bementem az irodába. 'Ez eddig könnyen ment, nyugalom' nyugtattam magam. - Kérdezhetek-e öntől pár kérdést? Mert én nem hinném, hogy miss Lelle képes lenne erre magával.

-Megértem. Kérdezz bátran - bíztatott.

- Először is ön tudja esetleg, hogy kinek lett volna indítéka megölni őt?

- Nem hinném, hogy a kollégáim tették volna. Tehát fogalmam sincs.

- Kaphatnék információt miss Lelle családjáról? Talán felkeresném őket.

- Rendben. Először is - köhintett egyet és kivett volna egy papírt a fiókjából, de a papír nem volt ott. Nyoma veszett. - Nem találom a papírokat sajnos. Nem tudok így segíteni.

- Nem baj. Majd körülnézek facebookon.

- Rendben - bólintott. - Ha bármi baj van, nyugodtan fordulj hozzám.

- Köszönöm, viszlát. - sétáltam ki az irodából. Amint becsukódott az ajtó mögöttem rohantam vissza az osztályterembe.

Ki kérdeztem ezzel az egész tanári kart. Akkor már csak miss Lelle hozzátartozójai vannak vissza. Akikről fogalmam sincs. Ezért kell kutakodnom egy kicsit.

Amint végeztem a suliban rohantam haza. Esküszöm ma annyit rohangáltam, hogy simán megvolt marathoni hosszúság is.

Aztán, mikor már otthon voltam ledobtam a házban a táskám és kimentem megnézni, hogy mi volt az a cucc amit reggel láttam. Odamentem a virágágyásomhoz, legalábbis ahhoz ami maradt belőle. Még mindig ott volt benne a cucc. Megfogtam és kihúztam a földből. Amikor a kezembe akadt megállt bennem az ütő. Egy zacskó volt benne egy összecsukható kis késsel. Gyorsan berohantam a házba és hogy a felvetésem megerősítsem felmentem a rendőrség oldalára. Pontosabban miss Lelle halálának adataihoz. "Egy nő, öngyilkos lett. A fegyvert megtaláltuk a nő mellett a földön. A fegyver, egy kis összecsukható kés. Körülbelül öt centiméteres a pengehosszúsága. A rendőrség a kést nem vette magához, hisz öngyilkossági ügyben nem kell bizonyíték."

Óvatosan egy textil zsebkendő segítségével kivettem a kést a zacsiból. Óvatosan, hogy nehogy hozzáérjek a késhez lemértem. Pontosan öt centiméteres volt a pengéje. Nagyon megijedtem. Mi a frászt keresett a kertemben a gyilkos fegyver? A gyilkos miért ide hozta? Visszacsúsztattam óvatosan a kést a zacskóba és eldugtam.

Aztán lefeküdtem aludni. Ki kellett pihennem ezt a sok rohangálást, valahogy.