Rejtélyes falu

9. fejezet

Megint egy szokásos reggelre virradt. Korán keltem. Hamar elvégeztem a reggeli rutinom. Ma szombat lévén, nem megyek suliba. Kutató munkát végzek, hogy vajon az a bizonyos Ella nevezetű gyerek hovalett.

Felmentem hát rengeteg oldalra és kutattam. Kutattam és kutattam. De egész délelőtt eredménytelenül. A lánynak 2015 óta nyoma sincs. Elvégezte a gimit és eltűnt. Hm. Várjunk a szemei. Mintha már azt a szempárt mintha láttam volna valahol. Zöld színű rókaszempár. Nagyon ismerős. Á, ha tudnám honnan.

Most biztos felmerült bennetek a kérdés. Vajon ez a bizonyos Ellával mit is tett miss Lelle tinédzser és általános sulis korában? Ja, általánosban is osztálytársak voltak. Azt tudtam meg, hogy általánosban és még óvodában is legjobb barátnők voltak. Csak a gimiben egyre ellenségesebbé vált a viszonyuk. Egyszer miss Lelle valamiért nagyon dühbe gurult. Fogta az ollóját és beleszúrt, többször is Ellába. Ella ebbe majdnem belehalt. De arra jutottam, hogy Ella túlélte és elment egy másik gimibe tanuli, amit el is végzett. Utána eltűnt. Sehol sincs. Szülei már rég halottak, lehet már akkor is halottak voltak, amikor Ella még kisgyermek volt. Tehát Ella árván nőtt fel. Talán neki lenne a legtöbb indítéka megbosszúlni miss Lelle-t.

Csak meg kell találnom. Ha meg meghalt, akkor persze nem ő tette. De ha nevet és személyiséget váltott akkor meg lesz. Nagyon is, hiszen van miből kiindulnom. A zöld szeme, amely nagyon hasonlít egy rókaszempárra. Már láttam, így könnyebb lesz.

Hm, és csak két tanárnő van az iskolában, a fizika és a rajz tanárnő. Valamelyik talán az a bizonyos Ella.

Délután is tovább kutakodtam, de Ellának azóta nyoma sincs. Semmi. Felszívódott, elnyelte a föld.

Jó, ezt nem hiszem el. Na, tehát. Kezdem a legelejéről. Elővettem a két tanárnő képét. Mind a kettőnek zöld szeme van. De nem ez a lényeg. A fizika tanárnő szemei inkább kutya szempárhoz hasonlóak. Na, de a rajztanárnőé. Övé leginkább egy róka szempárhoz.

Gyorsan felálltam és felöltöztem. Kabátot és a zöld conversem vettem magamra. Változott a tervem. Irány a suli! Reméljük a rajztanár bent lesz. Ha nincs bent megyek a házába, azt kész.

Elérkeztem a sulihoz és rohantam a rajzterembe. Ahogyan számítottam rá, a rajztanár nem volt bent. 'Okés, na basszuskulcs, irány a háza!', gondoltam. És azzal a lendülettel ahogyan megérkeztem, rohantam a rajztanár házába.

Amikor odaérkeztem, kopogtattam az ajtaján. A rajztanárnő ajtót is nyitott.

- Jó napot! Elnézést a zavarásért, de bejöhetek? - kérdeztem mélyen a zöld rókaszempárba nézve.

- Szia! Gyere nyugodtan - invítált beljebb.

Leültünk egy kis fotelbe egymással szemben.

- Tanárnő, ön esetleg tud valamit egy úgynevezett Elláról? Úgy értesültem, hogy miss Christie nagyon csúnyán bánt vele.

- Igen, talán tudok róla valamit. Miss Christie mesélt egyszer-kétszer róla.

- Mit is csinált miss Christie vele?

- Sajnos nem tudom pontosan - válaszolta.

- Ön tudta, hogy az a lány a gimi elvégzése után eltűnt?

- Öh, nem nem tudok. Sajnálom szegény lányt.

- És azt tudta-e, hogy a lánynak pont olyan szép szemei voltak, mint önnek?

- Ööö, nem nem tudtam - mondta meglepődötten.

- És egyébként miss Christievel mennyire is álltak közel egymáshoz?

- Ha talán jól tudom, akkor legjobb barátnők voltunk.

- Hogy hogy nem költözött el? Hogy tud amellett a ház mellett élni, amelyben a legjobb barátnője öngyilkos lett?

- Nem gondolkoztam rajta, hogy el kéne mennem innen. Nekem így minden jó, nem szeretnék változtatni rajta - mesélte.

Aztán elkezdtünk beszélgetni mindenféléről. Ez már nem lényeg. De az lényeg, hogy csak egy óra múlva szabadultam el miss Ursulától. Aztán elindultam haza.

Én hinnék miss Ursulának, hisz nagyon őszintén adta elő. Viszont ott van a rengeteg jel, hogy hazudott. Ahogyan pislogott és ahogy a gyűrűjét piszkálta zavarában. Nagyon fura egy eset.

Este fele, megvacsiztam és ledobtam magam a kanapéra. Bekapcsoltam a tévét is. Semmi érdekes se ment benne. Annyira unalmas és monoton volt az egész, hogy bealudtam.

Csak éjfélkor tértem magamhoz, felkeltem lefürödtam és stb. stb. (esti rutinom) Aztán visszadobtam magam a kanapéra, kikapcsoltam a tévét. Átadtam magam a holnapnak.