Rejtélyes falu

7. fejezet

Reggel szokásosan keltem. Aztán elvégeztem a reggeli rutinom és szokásosan a zöld conversemet, kabátom és táskám vettem a vállamra. És ezután szokásosan az iskolába mentem.

Az iskolába beérésemkor, a szokatlanul, először a titkárságra szaladtam. Bekopogtattam az ajtón. Az igazgató azonnal ki is nyitotta.

- Jó reggelt - köszöntem. - Bemehetek esetleg?

- Rendben gyere - nyitotta ki teljesen az ajtót, meglepődve.

Beléptem az irodába. Leültem egy székre.

- Ohm, tavalyról szeretnék beszélni. Mondja, december 1-jén, pénteken itt tartózkodott a földrajztanárom plussz órát tartani?

- Öhm, pillanat megnézem - mondta meglepetten, aztán elővette a nyílvántartási papírjait. - Öhm, tehát a kérdésére a válasz igen. A földrajz tanár, tehát M. Mark itt tartózkodott az iskolában és plusz órát tartott.

- Köszönöm, és még esetleg azt tudja, hogy az énektanárom pont ebben az időben melyik koncerten tartózkodott?

- Persze, a Falu napja koncertjén. Az ott van a falunk határában.

'Na, tehát kettő egy csapásra', gondoltam.

- Köszönöm, viszlát - álltam fel és indultam kifelé az ajtón.

Elindultam az osztálytermembe. Még ki kell kérdeznem azokat az osztálytársaimat, akik elvilegesen láttak miss Lelle házánál.

- Sziasztok - köszöntem belépve az osztályterembe.

Aztán odamentem ahhoz a bizonyos két osztálytársamhoz.

- Mondjátok csak, nekem annó tavaly azt mondtátok, hogy elvilegesen ott jártam miss Lellenél, igazam van?

- Igen, ezt mondtuk - felelte a bátrabb.

- Na, és ti ezt honnan vettétek? Láttatok?

- Nem, te mondtad, hogy odamész - válaszolta a másik.

- Mikor mondtam én ilyet? - kérdeztem megdöbbenve.

- Amikor elmentünk együtt inni és egy kicsit többet ittál a kelleténél - mondta az egyik.

- Ohm, és ti nem jártatok a közelbe?

- Nem, nagyon nem. Messze lakunk mindketten onnan - felelték.

'Na akkor ez is megvan', gondoltam. Eztkövetően leültem a helyemre és kezdődhetett a nap.

Amikor a suli végetért, indultam haza. Még fel kellett hívnom a koncertszervezőt a teljes bizonyosságért és még vissza van a repteret felhívni.

Ezután, amikor hazaértem lepakoltam a táskám, megtanultam. Kikerestem a koncertszervező telefonszámát és tárcsáztam.

- Jó napot kívánok, elnézést a zavarásért, csak a tavaly decemberi koncertjükről szeretnék érdeklődni - szóltam bele a telefonba.

- Jó napot - szólt a hang a telefonból. - Mit segíthetek önnek?

- Csak azt szeretném kérdezni, hogy ki volt akkor a karmesterük?

- M. Adam, régebben híres karmester volt, de manapság inkább énektanárként foglalkozik.

'Haha, tehát igazat mondott az énektanárom, karmesterkedett akkor', gondoltam.

- Köszönöm, ennyit szerettem volna, viszont hallásra - letettem a telefont. Kikerestem a repülőtér telefonszámát. Aztán azt is tárcsáztam.

- Jó napot kívánok - köszöntem. - Érdeklődnék egy bizonyos M. Dave, repülőgépre szállásáról, tavaly december 1-jéről.

- Jó napot - szólt a hang, ismét a telefonból. - Tehát ez a Dave milyen Dave is?

- Magner Dave, és felszállt december 1-jén vagy esetleg azelőtt egy európai járatra?

- Ohm, pillanat nézem - válaszolt és a háttérben billentyű ütések hangzottak. - Na, tehát egy bizonyos Magner Dave felszállt egy európába tartó járatra november 30-án.

- Rendben, köszönöm, viszont hallásra - tettem le a telefont.

'Na, eddig jól haladunk. Már csak azok maradtak, akik elvben otthon maradtak', morfondíroztam. 'Lassan kipotyognak egyesével és csak egy marad, az lesz a gyilkos', gondoltam.

Amint befejeztem a telefonálgatást leültem megint egy kicsit tévézni. Bekapcsoltam a tavalyról felvett felvételeket. Újranéztem a tudósításokat miss Lelle halálával kapcsolatban. A felvételeken, szinte mind ugyanaz volt. Mindenhol öngyilkosságnak vették a halálesetet. De az egyiken valami nem stimmelt a többihez képest. A felvételek a halál napján, egy nappal utána és két nappal utána. Azt vettem észre, hogy mintha a fegyvert kicserélték volna. A két nappal utáni felvételen egy kissé más árnyalatú, mint az első kettő felvételen. 'Hmm, úgy tűnik a fegyvert kicserélték', - gondoltam - 'talán, ezért hozták ide az eredetit.'

'Lehet miss Lelle által írt elbúcsuzó levelet, is el kéne olvasnom', - gondolkodtam - 'hátha megtudok még valamit'.

Aztán kikapcsoltam a tévét és lefeküdtem aludni. Úgy tűnik a rémálmok eltűntek egyelőre. De ezt még nem lövöm le, mert a végén még visszajönnek.