Rejtélyes falu

6. fejezet

Ma nem volt semmilyen rémálmom. Nyugisan telt a reggel. Megkajáltam és bla, bla, bla. Tudjátok a reggeli rutin. Aztán magamra vettem a zöld conversem, a kabim és a táskám és indultam is a suliba.

Nem írom le mi volt a suliban, mert nem fontos. De arra rájöttem, hogy mostanában miss Ursula nagyon furcsán viselkedik. Talán vele többet is el kellene beszélgetnem. Ezért ma beszélgettem vele. Konkrétan beiratkoztam a kis bugyuta rajzszakkörére, de ugye mindent az ügy érdekében. Tehát ma késő délután mennem kell vissza a suliba a rajzszakkörre. De még meg kell tanulnom.

Tanulás után felkaptam a kapátom, a zöld conversem és egy kis táskát, a rajzcuccal együtt. És megindultam vissza a suliba.

Amikor odaértem simán bejutottam a portán és felcsörtettem a rajzterembe. A rajzteremben miss Ursula fogadott, ott ült egy embernagyságú festő állvány mögött. A festőállványon egy festővászon volt elhelyezve. A festővásznon alkotott éppen miss Ursula. De a teremben csak miss Ursula tartózkodott, rajta (és persze rajtam) kívül senki más. 'Furcsa, erre a rajzszakköre úgy tűnik csak én járok egyedül', gondoltam.

- Jó estét miss! - köszöntem.

Miss Ursula nem válaszolt. Úgy látszik nagyon bele van merülve az alkotásába.

- Khm. Miss Ursula, jó estét kívánok! - ismételtem meg magam egy kicsit hangosabban, de hiába volt a felhajtás miss Ursula megint nem figyelt fel.

- KHM. Jó estét! - ismételtem meg magam még egyszer, de már szinte kiabálva.

Erre miss Ursula felkapta a fejét és döbbenten, talán kicsit megszeppenve nézett rám.

- Jó estét! - köszönt végül. - Gyere beljebb, mindjárt kezdünk.

Beljebb mentem a terembe. Leültem egy ugyanakkora állvány mögé, mint miss Ursuláé. Azon is egy vászon helyezkedett el. Egy jó nagy, üres vászon. Fogtam az ecsetem és a festékem és lefestettem a miss Christie házában található alagutat. Kíváncsi voltam miss Ursula reakciójára.

Amikor végeztem szóltam miss Ursulának, hogy kész a rajzom és, hogy nézze meg. Miss Ursula odalépett a vásznamhoz és vetett rá egy pillantást. Azt vettem észre, hogy legelőször egy kicsit elsápadt, de szinte egy minutum alatt visszanyerte eredeti színét és mosolygós arcát.

- Nagyon szép rajz! - dicsért meg.

- Köszönöm - mondtam.

- Ez az alagút honnan van?

- Ez csak egy sima metróalagút - válaszoltam.

- Á, már értem - válaszolta.

Még rajzoltam egy-kettőt ezután, de közben semmi említésre méltó se történt.

Rajzszakkör után összecuccoltam, elköszöntem és hazamentem.

Otthon elvégeztem az esti rutinom. Mielőtt lefeküdtem volna bekapcsoltam a tévét. A tévében, olyan adás ment, ami arról szól, hogy hogyan lehet előhozni emlékeket, amikor nem voltunk, khm, túl józanok. Végignéztem ezt az adást. Hiszen megérzéseim szerint nekem szükségem lesz valamikor erre.

Ezután előkaptam a papíromat és ráírtam a mai nap dolgait. A gyanúsítottak listája éppen így néz ki: kémia tanár (állítása szerint) otthonában dolgozatokat javított, messze miss Lelle-től

német tanár (fizika tanárnő állítása szerint) Fizika tanárnő házában tartózkodott, messze miss Lelle-től

fizika tanár (német tanár állítása szerint) Saját házában tartózkodott, messze miss Lelle-től

földrajz tanár (állítása szerint) az iskolában tartózkodott és plusz órát tartott az esti tagozatosoknak

ének tanár (állítása szerint) koncerten karmesterkedett

matek/infó tanár (állítása szerint) külföldre utazott

magyar tanár (állítása szerint) otthonában tartózkodott, nem miss Lelle közelében

rajz tanár (állítása szerint) tévézett miss Lelle szomszédjában

tesi tanár (állítása szerint) a lakásában tartózkodott, öt utcával messzebb miss Lelletől

Nos, a legtöbb alibit semmi sem támasztja alá. Fel kell hívnom a koncert szervezőket, a repülőgépes jegyeket vagy becsekkolásokat és az iskola titkárságot. Talán a kamera felvételeket is fel kell használnom. Tehát nem lesz könnyű. Talán mindenkinek lehetett indítéka, arra még nem jöttem rá.

A monoton tévé zaj hatására elnyomott az álom. Az álmomban ott jártam miss Lelle házánál. Berohantam a bejárati ajtón, egészen miss Lelle fürdőjéig. Az álmomban ott szorongattam miss Lelle véres, hideg, élettelen kezét. Borzasztó egy álom volt. Szerencsére ebből a borzadályból hamar felébredtem.

Amikor felébredtem gyorsan kikapcsoltam a tévét és visszaaludtam. Azután már se híre se hamva se volt a rossz álomnak.