Rejtélyes falu

1. fejezet

Sziasztok! June-nak hívnak és ez a nyomozó naplóm. Legalábbis elővettem egy tavalyi ügyet, amely miss Lelle-ről és haláláról szól. Miss Lelle elvileg öngyilkos lett. Még írt is egy elbúcsúzó levelet. A holttestét pedig a fürdőkádjában találták meg. Elvágta elvileg a saját ereit. Semmi dulakodás nyoma sincs rajta, tehát nem késztették a levél megírására. Akkor vajon minek írta meg? Erre még nem nagyon jöttem rá. És arra sem, hogy vajon ki akarhatta volna megölni. Miss Lelle az én biológia tanárom vidám természetű, mindig boldog volt. Nem képzelném róla, hogy öngyilkos lenne. De, hogy gyanúmat bizonyíthassam össze kéne gyűjtenem egypár gyanúsítottat. Talán ki kéne kérdeznem a tanári kart. Hátha tudnak valamit.

Megindultam vissza a sulimba. Először a kémia tanáromat kérdeztem ki.

- Jó napot kívánok tanár úr! - köszöntem szerényen.

- Jó napot önnek is! - köszöntött a tanár magázva. - Mi szél hozta ide ilyenkor?

- Hát, öhm. - dadogtam össze-vissza. - Csak elővettem a tavalyi biosz tanárom halálát. Egyszerűen nem tudok abba belenyugodni, hogy miss Lelle egyáltalán öngyilkossághoz folyamodna.

- Megértem, hogy aggódik és kételkedik, de miss Lelle tényleg öngyilkos lett.

- De attól még kikérdezhetem magát, hogy mit tud erről az ügyről? - kérdeztem reménykedve.

- Hát, ha ön ezt szeretné. -egyezett bele kicsit kételkedve. - Jöjjön nyugodtan beljebb az irodámba. Leülünk itt ni, ennél az asztalnál - mutatott egy asztalra.

Helyet foglaltunk.

- Tehát hol volt ön azon az estén amikor miss Lelle öngyilkos lett? - kérdeztem, de közben az öngyilkos szó köré idézőjelet képzeltem.

- Hát, akkor én az otthonomban dolgozatokat javítottam, pontosabban a ti dolgozatotokat a fullerénekből. - mondta, és mivel ő legalább egy órára lakik miss Lelle-től, ezért nem hinném, hogy ő tette volna. De ha gyanúsítom a tanárikart, akkor őt is.

- Rendben. - biccentettem - Tud valamit esetleg? Hogy miért is ölhették volna meg miss Lelle-t?

- Hát. Miss Lelle nem volt vagyonos, tehát a pénzért talán nem. És tudtommal nem is volt ellensége. Vagy legalábbis nem nézném ki belőle, hogy ellenségeket gyűjtene. Ő mindenkivel kedves, aranyos volt. Senkinek semmi oka se lehetne őt bántani. - felelt teljesen őszintén a tanár.

- Rendben. Akkor nem a vagyona miatt és nem is az ellenségei, mivel azok nem voltak. - raktároztam el az infókat a fejemben. - Köszönöm a beszélgetést. Viszont látásra!

Kiviharzottam konkrétan a tanáriból, legalábbis a kémia tanár szobájából a tanáriban. Rohantam tovább a következő célpontomhoz.

- Á, jó napot! Csak megtaláltam önt. - köszöntem a német tanáromnak.

- Jó napot! Ön meg mit keres itt ilyenkor?

- Tehát... - kezdtem volna bele, de a tanár nagyon szúrósan nézett rám így gondoltam csak a lényeget mondom el. - Szóval elővettem miss Lelle halálának ügyét és bizonyítani akarom az elméletem, miszerint miss Lelle nem öngyilkos volt.

- Rendben. És ehhez én miért kellek? - mondta unottan.

- Csak ki szeretném önt kérdezni. Hátha tud valamit segíteni.

- Ki vele.

- Szóval ön hol tartózkodott, amikor ez megtörtént?

- Ha ennyire tudni akarod. - sóhajtott egy nagyot. - Éppen a fizika tanárnő házában.

Gondoltam nem kérdezem meg, hogy miért is ott volt. De a kapcsolatai és a sulin kívüli dolgai maradjanak meg csak a német tanárnak.

- Rendben. Akkor ezek szerint messze miss Lelle-től. És esetleg abban tudna segíteni, hogy miss Lelle-t vajon miért ölhették volna meg?

- Csak azt tudom, hogy miért nem. A vagyona miatt biztosan nem. A többit nem tudom. De örvendek a beszélgetésnek, viszlát. - hagyott faképnél, úgy hogy még válaszolni se tudtam.

Álltam még egy pár másodpercig. Aztán szembe jött velem a fizika tanárnő. Gondoltam kikérdezem, annak ellenére, hogy tudom, hogy az otthonában tartózkodott a némettanárral.

- Ö, miss. - szólítottam meg. - Jó napot kívánok.

- Jó napot. - köszönt kedvesen. - Mit keresel itt aranyom?

- Hát, elővettem miss Lelle halálának ügyét. Bizonyítani próbálom az elméletem, miszerint miss Lelle nem folyamodott öngyilkossághoz.

- Ó, rendben. És ebben én mit segíthetek?

- Kikérdezhetném esetleg? Elmondaná nekem, hogy mit tud?

- Rendben. Mielőtt megkérdeznéd én az otthonomban voltam. - ekkor egy kicsit elpirult, mintha valamilyen jó emlékre gondolt volna vissza. Esküszöm, kirázott a hideg. - Na tehát, Joe, a némettanárod is nálam tartózkodott.

- Rendben. És mit tud miss Lelle-ről?

- Miss Lelle boldog volt. Nem tudom miért lett öngyilkos, hogy vajon mi történhetett vele, hogy ehhez folyamodjon. Csak annyit tudok, hogy ő mindenkivel jóban volt. Viszont senkit se engedett nagyon közel magához. Talán van egy kivétel. A szomszédjával nagyon jóban voltak. És azt hiszem csak ennyivel tudok szolgálni.

- Köszönöm az információkat. Viszont látásra!

- Viszont látásra. - köszönt el a tanárnő és már libbent is befele Joe tanáriába.

Elindultam hazafelé, mivel már későre járt az idő. Amikor hazaértem a gyanúsítottak listájára felfirkantottam a kihallgatott gyanúsítottak alibijét és a biosz tanárnő szomszédját. Későn tudtam csak elaludni. Mindig miss Lelle véres hulláját láttam magam előtt, pedig ez az eset tavaly történt. De a régi rémálmaimhoz képest most valami új is van benne. Mintha egy fekete alak suhant volna ki miss Lelle fürdőjéből. Miss Lelle érdekében, rá kell jönnöm ki az! Egy baj van. Amikor ez történt sajnos én nagyon becsíptem. És amikor másnap reggel felébredtem a kezem tiszta vér volt. Nem tudtam, hogy az most az én vérem vagy másé. Azt se tudtam, hogy hol jártam az éjszaka. Az osztálytársaimtól tudom, hogy miss Lelle házának a környékén. Legalábbis nem közvetlen közelében, hanem 10 kilométeres körletében. Remélem arra is rájövök, hogy mit kereshettem ott. És mit kereshettek ott azok az osztálytársaim akiktől ezt hallottam. Gyorsan felkeltem és felírtam a papírra három osztálytársam nevét. Most már ők is gyanúsítottak, mert ki tudja mi a frászt kerestek ott. De ennyi gyanúsítottal nem tudok mit kezdeni. Talán össze kéne gyűjtenem az indítékot és az alibit is tőlük. Hoppá, a fizika, német és kémia tanáromtól nem kérdeztem indítékot. Na mindegy, akkor megpróbálom másképp. Felálltam és kitűztem a lapomat a parafa táblámra. Aztán visszafeküdtem az ágyamba aludni. Fél kettő volt mire sikerült elaludnom.