Rejtélyes falu

12. fejezet, amikor minden kiderül

Ma reggel beborult és esett az eső. Pont ideális időjárás egy gyilkos lecsukásához. Na, de kezdjük a legelejéről a napot.

Korán keltem, hogy suli előtt betudjak még ugorni a rendőrségre. A táskámba belepakoltam az összes bizonyítékom. Ezalatt értem, az alagút kétoldaláról készült képeket, a kis kést, a tévén a híradó tájékoztatásáról készült videókat, a hajszálat, amelyet miss Lelle-nél találtam és a furcsa búcsúlevelet, körülbelül ennyi. Meg persze azért bekerült a táskámba, a tancucc is, pedig tudom, hogy ma nem várható tanítás.

Ezenkívül még be kell ugranom az igazgatóhoz és neki is fel kell tárnom a nyomozásom eredményét.

Hát, hosszú nap áll előttem. Emiatt hamar fel is kerekedtem. Először a megyei rendőrségre mentem, amelynek szerencsére a székhelye éppen ebben a faluban található. Be siettem a rendőrség ajtaján. Siettem is volna tovább, de a recepciós megállított.

- Hé, megállj! - kiáltot rám. - Hova ilyen sietős?

- Csak beszélni szeretnék a főfelügyelővel - válaszoltam megszeppenve.

- Öh, rendben, a felügyelőnek éppen semmi dolga, bemehetsz hozzá. Jobbról a másik ajtó - tette hozzá látva a kétségbeesett arcom.

- Köszönöm - indultam el a mutatott irányba. Amikor odaértem az ajtóhoz, bekopogtattam.

A főfelügyelő ki is nyitotta az ajtót.

- Jó reggelt - köszönt kérdőn nézve rám.

- Jó reggelt. Szeretnék önnel valamit megosztani.

- Rendben, fáradj csak beljebb.

A kérésre bementem az irodájába és leültem a dolgozó asztala előtti székre, amelyre készségesen mutatott, hogy üljek le. A felügyelő helyet foglalt az íróasztala mögötti széken, velem szemben.

- Tehát, ugye, tavaly decemberben egy bizonyos Lelle Christie öngyilkos lett. Legalábbis önök szerint - felvettem közben a táskám a földről és elkezdtem az asztalra kipakolni a bizonyítékokat. - A hetekben gyújtöttem bizonyítékokat az ellen, hogy ez nem úgy történt, ahogyan önök gondolják. Szerintem gyilkosság volt. Az asztalon lévő dolgok is ezt bizonyítják.

- Hm - dörzsölte meg a rendőr az állát. - Ezeket ugye nem maga gyártotta le?

- Nem, ezek tényszerű bizonyítékok. Kérdezze csak meg, hogy melyikeket honnan szereztem-e és mi köze van az ügyhöz. Mindent el tudok magyarázni.

- Hm. Rendben. Akkor kezdjük ezzel - mutatta fel a kis kést. - Ez micsoda?

- Szerintem ez a gyilkossági fegyver. A tavalyi tudósításokat végignézve, azt vettem észre, hogy az első és a második felvételen megegyezik a kés árnyalata, ellenben a harmadikban már nem. Ott kissé sötétebb a kés árnyalata. Tehát arra jutottam, hogy a kést kicserélték. Feltételezem azért, mert rajta voltak a gyilkos ujjlenyomatai. És ez a kés. Ez éppen olyan árnyalatú, amely eredetileg volt.

- Hm, nem lehet, hogy a fényviszony miatt látta másnak?

- Nem, biztosan állítom, hogy nem. Nézze csak meg a felvételeket - adtam a felügyelő kezébe a pendrive-omat rajta a tudosítás fájlaival. - Vagy tudja mit, kapcsolja be inkább a saját tévéjén.

A rendőr ezt meg is tette. Bekapcsolta a televízióját és elindította mindhárom tudósítást. Végig is nézte figyelmesen őket.

- Tényleg - kiáltott fel megdöbbenésében. - Más az árnyalata a harmadikban. Igazad volt kölyök. És ezek a képek mik?