A Kirishima ikrek |BEFEJEZETT|

[1] Beköltözés a koliba

Ma költözünk a koliba. Eleinte nem lett volna csak mivel Bakut elrabolták és minket is fenyeget a veszély így jobbnak látták ha mindannyian bentlakásosak leszünk. Anya elég gyorsan belement, de tudom, hogy csak azért, hogy biztonságba tudjon minket. Itt állok az osztállyal az 1A kollégiuma előtt és Aizawa sensei beszélt egy két dologról, hogy majden kicsaptak minket a Bakugo mentőakció miatt és szóba hozta, hogy készülünk a vizsgára ahol megszerezhetjük az ideiglenes engedélyünket...
Mikor végzett ő elindult be és lassan mi is.

- A lányok a jobb oldalon, a fiúk a balon. Az első emelet közös terület. Az étkező, a fürdő és a mosdó ezen az emeleten található. - mondta a sensei amit beértünk. Mindenki örült a hatalmas kolinak. Sokan felfedezőútra indultak.

- Aztaa van udvar is. - nézett ki az ablakon Sero.

- A szobák a második emeleten kezdődnek. Nemenként négy szoba van egy szintén, és összesen öt emelet van. - nézett ránk Aizawa sensei. - Mindenki külön szobát kap. Mindegyikbe van klíma, mosdó, hűtő és szekrény. - folytatta.

- Wáóó még erkély is vaan! Eiji néézd! - kiabáltam be.

Aizawa sensei magunkra hagyott, hogy holnap elmondja mit csináljunk. Elment mindenki kipakolni és estefelé végeztünk. Lementem az első emeletre - harmadikon van a szobám - és láttam a többiek beszélgetnek.

- Itt mi történik? - érdeklődtem átkarolva legjobb barátnőm azaz Mina vállát.

- Szoba bemutató versenyt rendezünk! - fogta meg a kezem Mina. - Kezdjük a fiúkkal! - húzott a fiúk tere felé.

- Neee! - ellenkezett Midoriya, de már késő volt. Az övé az első szoba. Húú. All Might fan.
A következő Tokoyamié volt. Nehezen, de bejutottunk. Sötét volt, de nekem tetszett! Kövi Aoyama. Túl csillogó volt számomra. A második emelet utolsó szobája Minetáé volt. Oda nem mentünk be...

- Menjünk a harmadikra. - szólt Uraraka. A harmadik emelet első szobája Ojiroé volt. Átlagos. Iidáé az osztályelnökünk szobája. Telle volt pakolva könyvekkel és sok szemüveg volt, de ezen kívül semmi extra. Kaminarié elég tarka. Sokszínű. Sajnos ez se tetszett. Kouda szobája telle volt állatos cuccokkal és volt egy nyusziii.

- Azt mondtad ez egy szoba bemutató verseny - sétált oda hozzánk Mineta. - Akkor a döntés meghozatala előtt látnunk kellene a ti szobáitokat is! - mutatott rá Minára.

- Jól hangzik! - szorította ökölbe a kezét Mina, de a fiúk egy része még vissza volt. A negyedikre felmentünk. Eiji szobájához mentünk.

- Nem igazán érdekel, de szerintem ti lányok nem fogjátok megérteni...-kinyitotta az ajtót. -... ezt a férfiasságot! - állt a szoba közepére. Huu. Tetszik. Illik a bátyámhoz.
Kövi Shouji. Minimalista. Nem nagyon érdekes szoba. Ötödik emelet. Seronak Ázsiai stílusú szobája van. Tetsziiik! Todorokié jön. Mindenki izgult. Utána jött a sok. Japán stílusú szoba! Wooow! Az utolsó fiú Satou. Max pont. Volt sütiiii!!.

- Ennyit a fiúkról! Most mi jövünk! - ugrált Hagakure.

- Te jó ég! Komolyan végig megyünk mindenkin? Biztos jó ez így? - kérdezte Jirou.

- Persze, hogy jó! Talán. - bizonytalanodott el Uraraka.

- Ez eléggé kínos. - nyitotta ki Jirou a szobája ajtaját. Viii ez a szoba nagyon jól néz ki. Sok hangszer és mindegyiken tud játszani Jirou..

- Egyáltalán nem csajos. - nézett körbe Denki.

- Úrinőhöz nem méltó. - mondta Aoyama. Jirou megrázta őket és mondta, hogy menjünk a következőre.

Hagakure szobája... hát. Túl rózsaszín? Igen erre szerintem lehet azt mondani.

- Én jövök! - szólt rózsaszín barátnőm. Az ő szobája nagyon kawaii. Ennyit tudok rá mondani.

Következő Uraraka. Átlagos szoba. Tsuyuhoz nem mentünk, mert rosszul érezte magát. Urarakával aggódtunk érte. Momo szobája következett. Huhaa. Zsúfolt a szoba, de jól néz ki.

- Az utolsó az enyém. - léptem a szoba elé. - Hm.... hát akkor tessék. - kinyitottam az ajtót. Sötét piros fal rajta rózsaszín és kék színű virágokkal. Az ágyam felett kettő poszter. Egyiken All Might míg a másikon Hawks szerepel. Az iroasztalom felett egy parafatábla. Egy csomó kép volt ott az osztállyal, barátokkal, családdal és Eijivel, meg fontos dolgokat tűztem ki.

- Húú ez egy gitár? - sétált az ágyamhoz Jirou. Bólintottam. - Tudsz játszani rajta? - vette fel a hangszert.

- Igen tudok. - mosolyogtam rá amit viszonzott. Óvatosan vissza tette a gitárt és lesétáltunk az elsőre.

- Oké. Mindenki szavazott? - sétált élénk Mina dobozzal a kezébe. - Íme, az első, Bakugo és Tsuyu-chan nélküli szobakirály verseny eredménye! - dobpergés.... - Öt szavazatot kapott az elsöprő, megkérdőjelezhetetlen első helyezett... Satou Rikidou! - mondta ki Mina - A lányok Aoi-chan kivételével szavaztak rád a finom torta végett. - mosolygott a kis űrlény.
Todoroki már akart menni aludni, de Uraraka utána szólt.

- Todoroki-kun várj egy picit! - kiabált utána Uraraka. - Deku-kun, Iida-kun, valamint a Kirishima ikrek és Yaoyorozu-san. Van egy percetek? - nézett ránk Ochako. Meglepetten néztünk rá. Nem tudtuk mit szeretne. Kivezetett minket a koliból.

- Uraraka, hová... - szakadt félbe Eiji mondata mikor meglátta Tsuyut. Én is megálltam.

- Tudjátok, Tsuyu-chan szeretne mondani nektek valamit. - mondta Uraraka.

- Én...mindig el szoktam mondani ami nem hagy nyugodni. - kezdett bele Tsuyu. - Habár néha nem tudom mit is mondhatnék. Emlékeztek mint mondtam a kórházban? - bólintottunk - Megacéloztam a szívemet és kegyetlen dolgokat mondtam... Mikor reggel meghallottam, hogy ennek ellenére mégis elmentek...ledöbbentem. Feszengtem a gyávaságom miatt, hogy próbáltalak titeket mrgállítani, és nagyon elkeseredtem. - könnyeztem már én is és Eiji átkarolt. - Nem tudtam, mit mondhatnék nektek...és nem tudtam volna vidáman csevegni veletek, mintha mi sem történt volna...de ez még szomorúbbá tett. - nézett ránk sírva Tsuyu. - Ezért akartam elmondani nektek, még ha nem is tudom összeszedni a gondolataimat...hogy újra vidáman beszéljek mindenkivel. - törölte meg szemét.

- Nem csak te érzel így Tsuyu-chan. Mindenki nyugtalan, és igyekszik elűzni magából ezeket az érzéseket... - mondta Ochako.

- Így van, de tudjátok én nem bántam meg, hogy elmentünk. - szólaltam meg nagy nehezen én is. - Lehet Baku nem örült neki, de én örültem, hogy épségben vissza tudtuk hozni. - sírtam el magam és Eijihez bújtam.

- A szobakirályt is azért találtuk ki, hogy eltereljük a gondolatainkat és azért is, mert megértjük mit éreztek Aoi-chan. - nézett rám Uraraka. - Tudom, hogy nehéz, de dolgozzunk keményen, hogy ismét együtt nevethessünk! - emelte fel ökölbe szorított kezét.

- Tsuyu-chan! Sajnálom és köszönjük, hogy elmondtad! - mondta Eiji.

Mindenki bocsánatot kért Tsuyutól, én megöleltem és sírtam vele. Próbálunk mindent vissza állítani a régi kerékvágásba. Vissza kell térnünk a mindennapi életünkhöz, melyben az a célunk, hogy hősökké váljunk. Meg kell tanulnunk újra együtt mosolyogni és nevetni, mint az incidens előtt, és segíteni fogok ebben.
Lassan elmentünk aludni. Holnap új nap kezdődik.

1009 words