A Kirishima ikrek |BEFEJEZETT|

[19] A laborba

Mikor felébredtem Lazari még mindig nem volt itt. Jobban körbe néztem. Körülöttem mindenhol a vérem volt. Lili mellettem feküdt a földön...hogyan? Hogyan jött elő? Azért, mert bántottak? Meg akart védeni?

- Lili... - suttogtam a nevét.

- Egy darabig nem fog felkelni. - jött be.... D-Dabi? Mit keres itt? - Azért vagyok itt, mert én is szeretnék egy kicsit kísérletezni ha nem bánod. - vigyorgott majd leült velem szemben egy székre. - Geten ültetett beléd egy képességet. Jeget, de nem fehéret hanem lilát. Lilinek pedig kettő képessége van, ugye? - nézett a földön alvó lányra. Halkan bólintottam. - Mi lenne az a kettő? - nézett mélyen a szemembe.

- Nem fogom elmondani. - húztam össze a szemöldököm. - Csak kihasználtok minket. Lilit, Lazarit és Leilát. Velük mit csináltatok? Ha Lili ilyen rossz állapotban van. Akkor ők? - húztam meg a láncot, de sajnos hiába. Nem vagyok elég erős ahhoz, hogy elszakítsam. Francba!

- Akkor majd mi kiderítjük. Lazari csak pár fecskendőt kap, úgy mint Leila. Sikerült őket elválasztani, de a démon lehet vissza megy a gazdája testébe. - állt fel Dabi. - Akkor derítsük ki azt a két képességet. - vett a kezébe egy vágó eszközt.

- M-mit akarsz azzal? - nyeltem egy nagyot.

- Belőled szedem ki nem pedig Liliből és mivel szép szóval nem sikerült, így erőszakkal menni fog. - közeledett felém. Neem! Nem! Nem!! Harmadik napja, hogy itt vagyok, de már érzem, hogy nekem ez elég. Sok volt. Meddig leszek még itt...?

Dabi kb két órán keresztül próbálkozott, de mind hiába. Nem mondom el neki. Lili egy átok démon ahogy már említettem. A képességét nem használhatja rossz ember. Lili képességét ha használom az átkot fekete mágiává alakíthatom az átokkal meg elátkozhatom az embereket, de nem gyakran használom. Inkább a fekete mágia és ennyi.
Szóval vissza térve. Dabi két óra múlva abba hagyta amit csinált. Remegtem egész testemben és véres voltam meg levegőt is alig kaptam.

- Ennyi elég lesz, de nem adom fel ilyen könnyen. - tette le az eszközt Dabi. - Holnap még találkozunk, Kirishima. - vigyorgott rám majd kiment.
Nem tudom, hogy a vérveszteség miatt vagy csak azért, mert fáradt voltam, de gyorsan elnyomott az álom.

- Eijirou! - nevettem ugrálva. - Kapj el ha tuudsz! - kezdtem el futni.

- Elkaplak és megeszleek! - futott utánam. Mivel én lassú voltam ő gyorsan beért. Megfogta a derekam, de mivel megakartam fordulni össze estünk.

- Megint! - nevettem és közben  tapsoltam.

- Jó, de most te leszel a fogó. - kelt fel.

- Neeem! - vágtam be a durcát. - Sose tudlak elkapni. Mindig gyorsabb vagy, mint én. - kezdtek el potyogni a könnyeim.

- Mi a gond gyerekek? - jött oda apa és felvett az ölébe.

- Aoi sírva fakadt, hogy nem akar fogó lenni. - magyarázta Eiji.

- Akkor majd én leszek a fogó. - tett le engem apa, majd futni kezdtünk.

***

Sötét hely. Miért van ilyen sötét?? Körbe fordultam majd egy ajtó nyílik ahonnan világosság jön.

- Kicsim. - szólalt meg anya. - Apád.... meghalt.. - a sírástól elcsuklott a hangja, de ezt a jelenetet tudom... ez a múltban volt.... mikor 12 éves voltam... Nem... nem, nem, nem. Nande? Miért kínoz még ez is?!

- -i, -oi, Aoi! Aoi ébredj! - Geten? Kinyitottam a szemem és tényleg ő állt előttem. - Jó reggelt. - miért keltett fel? Jobb neki ha hallja, hogy sikítok aközben amit csinál? Bár Geten gyengébb....gyengébb, mint Dabi... - Ma csak egy injekciót kapsz. - pöckölte meg az üveget amiben valami fekete lötty volt. - Lazarin kisérletezünk ma. Ebből Lili is kap. - lőtte be a kezembe a felét majd a másikat Lilibe. Mikor végzett ki is ment.

Pár óra múlva, mikor újra vissza aludtam volna Lili mocorogni kezdett.

- Aoi... - nézett rám kómásan. - Mi történt? - nézett körbe.

- Lili! Örülök, hogy végre felkeltél. - nyugodtam meg. - Egy laborba vagyunk. - elmondtam neki mi történt.

- Gondoltam. Csak kihasználnak. Ch. - morgott magába. - A többiek? Képességem ugye nem mondtad el? - nézett rám.

- Nem mondtam és nem tudom mi van Lazarival és Leilával. Két napja nem láttam őket. - ráztam meg a fejem.

- Ki kell innen jutnunk. - állt volna fel, de nem tudott, mert a láncok vissza húzták a földre. - Ó, hogy a... - húzta a láncot. - ezek, hogy kerültek ide? - mérgelődött.
Ilyenkor aranyos tud lenni.

*Time skip*

Napok, hetek és hónapok teltek el úgy, hogy csak mi ketten voltunk és jöttek kísérletezni. Én a sorsom elfogadtam. Egy év múlva rengeteg heg lett rajtam, de még utána is lett bőven. Lazari és Leila egy év múlva került vissza újra hozzánk. Lazari elég meggyötört volt ahogy én is. Lilin és Leilán lehetett látni az aggódást, de az minket jelen pillanatban nem érdekelt. Mikor már közeledtünk a 18 éves korunkhoz, kieszeltünk egy tervet. Hamarosan két éve, hogy itt poshadunk és csak lövik belénk a cuccokat. Lazari hála nem kapott súlyos dolgokat. Nyugtató és képesség hatástalanítót kapott meg megvágták egy csomó helyen, úgy, mint engem.

- Aoi. Most kéne nem gondolod? - suttogott Laz. Bólintottam majd jelet adtunk a hősöknek úgy, hogy az itt lévők ne vegyék észre.

- Rendben. Már csak várni kell. - dőltem a falnak. - Jó éjszakát. - csuktam be a szemem.

- Jó éjt. - érkezett a válasz majd engem elnyomott az álom.

*Újabb time skip*

Öt napot kellett kibírni ebben a nyomorult laborba. Utána megérkezett a segítség. Aizawa sensei, Hawks, Endeavor.... és... Edgeshot..
Miután kiszabadítottak minket Hawks és Aizawa sensei kórházba vitt kettőnket, ahol egy hétre bent fogtak. Azokat a gonoszokat akiket elkaptak bebörtönöztek.

Abban az egy hétben amit a kórházba töltöttünk volt bent a rendőrség kikérdezni minket. Elmondtunk nekik mindent amit tudtunk, de nem kaptunk büntetést amit csodálok. Az egy hét unalmasan telt el a kórházba. Látogatók nem jöttek, mert elvileg nem szabadott... viszont egy hét múlva vissza mentünk a koliba. Nem az 1A osztály koliába... hanem már a 3A koliába... ahogy beléptünk nem hittem a szememnek, de szerintem ők se. Megváltoztak. Egy csomóan. Még Eiji is. Na és Shouto... most még jobban néz ki, mint akkor.

- A-Aoi. - borult sírva a nyakamba Mina. - Hiányoztál. - ölelt meg.

- Te... akarom mondani ti is hiányoztatok. - mosolyogtam a társaságra.

Miután Mina elengedett leültünk a kanapéra és beszélgettünk. Régen volt ilyen és újra jól szórakoztam.... viszont valami nem hagyott nyugodni, az pedig Shouto. Miért tartja ennyire a távolságot? Majd beszélek vele...

982 words