A Kirishima ikrek |BEFEJEZETT|

[4] Mentés

17 ember juthat tovább. Midoriya, Uraraka, Sero, Denki, Bakugou és Eiji is tovább jutott. Lassan, de biztosan gyűlik össze az osztály.

- Sziasztok! - integettem nekik.

- Srácok! Úgy örülök, hogy épségbe vagytok! Annyira aggódtam! - mondta Momo.

- Gyorsak voltatok. - mondta Denki.

- Mi is csak most értünk ide. Todoroki és Aoi gyorsabb volt. - ment oda Shouji.

- Naa azért ez nem igaaz. 68.-ként értem be. - tekergettem egyik ticsemet zavartan. - Todoroki gyorsabb volt. - néztem az említett személy irányába.

- 12-en vagyunk itt az osztályból? - kérdezte Todoroki.

- Igen. - léptem oda. - Ami azt jelenti, hogy még kilencen kint vannak. - vált aggódóvá a hangom.

- 18 hely van még. - nézett Momo a képernyőre.

*Egy kicsivel később*

- Ezaaaaz! - ugrottunk fel egyszerre Kaminarival és Eijirouval.

- Mindenki tovább jutott! Ezt el sem hiszeem! - ölelgettem bátyámat.

A következő egyben utolsó teszten mentési gyakorlat lesz.
Van egy kis szünetünk. Én ettem úgy, mint Eiji.

- Jön a Shiketsu. - szólaltunok meg egyszerre teli szájjal.

- Bakugo-kun. - kezdett beszélni egy szőrös valami. Gondolom, hogy ember, de nem vagyok benne biztos.. - Shishikurába...a vágott szemű srácba te futottál bele? - kérdezte. Ránéztem Bakugora.

- Ja. Kiütöttem. - válaszolt gyorsan.

- Sejtettem. - sóhajtott a szőrös fickó akinek még mindig nem tudjuk a nevét. - Gondolom gorombán viselkedett. Bizonyára ellenséges volt. Hajlamos az értékrendjét mások elé helyezni. - folytatta mondandóját. - Nyilván nem tudta visszafogni magát, mikor meglátott, elvégre híresség vagy. Szeretnék jó kapcsolatot kialakítani a U.A.-jel. Elnézést kérek a nevében! - fejezte be.

Elindultak, de Todoroki leszólította a fekete hajút. Éreztem, hogy feszült köztük a levegő. Oda léptem Todoroki mellé, de csak a fekete hajú fiú mondata felét hallottam.

-....de még mindig ugyanolyan a tekinteted, mint Endeavornak. - vetette oda a fiú.

- Oi! Ezt szívd vissza! - léptem volna ha Todoroki nem állít meg.

- Hagyd. - nyögte ki.

- De hát... - a szám elé rakta az ujját, hogy ne mondjak semmit. Meg akartam ölelni. Kezét elvettem a szám elől és közelebb léptem hozzá, majd megöleltem. Bakugo féltékeny lehet, de engem nem érdekel.
Todoroki meglepődött, de lassan átkarolta a derekamat. A pillanatot a csengő hangja zavarta meg ami azt jelezte, hogy kezdődik az utolsó teszt.

- A gonosztevők terrortámadást hajtottak végre. Ez Valamiváros minden részét érintette.. Az épületek összedőltek, így sokan megsérültek. - mondta a vizsgavezető a hangszóróba. - Súlyosan károsult utak miatt az első mentőalakulatok késnek. - Közben terem lassan kinyitódott. - Az érkezésükig a helyszínen lévő hősök vezetik a mentőakciót. Mentsetek meg annyi életét, amennyit tudtok! Nos akkor... Rajta! - és futás.

- Én levállok így több embert menthetünk ki! - fordultam le.

- Már megint? - akadtak ki a csajok.

- Gomen! - kiabáltam és útnak indultam. Ez a terület jó kezekbe lesz. Egy kicsit távolabb mentem mikor is meghalottam egy idős hölgy kiabálását. Oda futottam majd lassan becsúsztam hozzá az épületbe.

- Fel tud állni? - lassan megtapogattam a lábát és amint megláttam mellette a mankót leggugoltam elé. - Kérem szálljon fel a hátamra! A feje nagyon vérzik és lábra se tud állni ahogy látom. - néztem hátra.

- Plusz pont. - írt bele a füzetbe és felszállt a hátamra. Elvittem arra a pontra ahol a sérültek voltak és akik ott voltak azokra bíztam az idős hölgyet. Tovább futottam mikor is megláttam egy gyereket ahol Midoriyáék is voltak. Jól lehordta őket a "kisgyerek". Oda mentem.

- Sziasztok. Látom nem megy a munka. - néztem rá a sérült emberre aki újra a szerepébe volt. - Hmm. A légzése nem normális. - guggoltam le elé. - Bordája törhetett ezzel pedig nem hagyom felállni, de lehet azt se tud, hiszen a lába úgy áll, látjátok? - mutattam rá. - Midoriya vedd fel kérlek és vidd el az ideiglenes mentőhelyhez. - néztem a lányra aki bólintott. - Van itt még valaki rajtad kívül? - kérdeztem kedvesen.

- Ih-ighen. - sírt. - A pa-papám beragadth. - bólintottam. Midoriya felvette, de mielőtt elindult volna a sérült megfordult. - Plusz pont. - mosolygott rám majd újra szerepébe volt és mentek tovább. Mi is befelé futottunk, hogy több embert mentsünk meg. Megint lekanyarodtam tőlük és egy öreg bácsit találtam beszorulva a törmelékek alá. Óvatosan a telekinézis segítségével leemeltem róla a törmeléket és odsszaladtam hozzá.

- Jól van. Félig nyitva a szem, de még eszméleténél van. Nagyon beverhette a fejét. - felakartam már venni a hátamra mikor ismerős hideg levegő csapott meg.

- Aoi? - nézett rám Todoroki. - Látom elviszed akkor én megyek is... - már menni akart, de utána szóltam.

- Ne! Van itt egy öreg hölgy is! Segíts! - néztem rá. Bólintott majd az öreg nőt a hátára vette és indultunk. Amit oda értünk letettük őket. Mind a ketten plusz pontot kaptunk, de míg ő egyet én kettőt.

- Maradj itt. Valami nem stimmel. - nézett rám komolyan. Bólintottam és mentem segíteni. Elláttam sorba az embereket és csoportonként helyeztük el őket. Csomó plusz pontot kaptam és azok is akik ott voltak. Az osztályunkból is sokan megfordultak és úgy éreztem hamarosan végzünk, de megtörtént az amire nem számítottam. "Gonoszok" támadták meg az ideiglenes mentőhelyet. Emeltem egy vízfalat, de ez nem fog sokáig tartani.

- Ne szálljunk harcba! Mentsük az ittlévőket! - mindenki bólintott és egy másik kijelölt helyre vittük a sérülteket. Szerencse, hogy számítottunk ilyenre. Mina és Momo is már itt volt és segítettek nekem. Midoriya és a Ketsubutsus fiú harcoltak és ha jól láttam Todoroki is ment. Remélem nem lesz baj. Akik harcoltak azokra nem nagyon figyeltem. A sérülteket elvittük egy biztos helyre és folytattuk az ellátásukat én viszont egy idő után vissza mentem a harcmezőre.
Sokan harcoltak. Ez is még a vizsga része? Mikor megláttam Gang Orcát akkor jöttem rá, hogy ez tényleg a vizsga része és, hogy ennek nem lesz jó vége, ha nem fogunk össze.

Todoroki és a Shiketsuból a szeles srác veszekedtek. Jobbnak láttam nem bele szállni, de utólag megbántam. Midoriya és Sindou segítettek ahogy tudtak, bár olyan volt, mintha ők is versenyeztek volna. Én előre rohantam. Szerencsére Gang Orca a fiúkkal foglalkozott, így én mentem a "kis" sereghez és velük küzdöttem. Kíváncsi vagyok ők kik. A víztőröket vetettem be - amit az intenzív edzésen alakítottam ki - és egy ideig azzal lövöldöztem őket, de nem figyeltem és meglőtték a lábam. Össze estem.

- Kiestél. - ütöttek volna ki, de Ojiro megmentett.

- Menj! Üss ki annyit amennyit tudsz! A sérültek miatt pedig ne aggódj! Evakuáltuk őket és biztonságba vannak! - futott tovább. Bólintottam és én is mentem.
Vízből öklöt formáltam és azzal ütöttem ki az embereket. Gang Orcával azért nem harcoltam, mert ő vízi lény és a vizem nem sokat érne ellene.

- Intézzük el őket egyszerre! Bénítsuk meg őket! - mondta az egyik.

- Csak akarjátok! - ütöttem le őket hátulról. - Midoriya! - fogtam meg a kezét. - Hova mész! - néztem rá aggódó tekintettel.

- Segíteni Todorokinak. - ennyit mondott. Kezét kihúzta kezeim közül és eltűnt.

- Angel! - kiáltott felém Ojiro. - Menjünk a Momoékhoz. - lépett hozzám. Amint elindultunk volna megszólalt a vizsga véget jelző hang.

- Ebben a pillanatban...a HUC utolsó tagjait is kimenekítették a veszélyzónából. - szólt a vizsgavezető - Talán önkényesnek tűnik, de ezzel az ideiglenes engedély vizsga tesztje véget ért. - vége?! - Miután összesítettük a pontokat...itt fogjuk kihirdetni az eredményt. Akik megsérültek, menjenek a gyengélkedőre. A többiek öltözzenek át, és várjanak türelemmel. - ezzel elindult mindenki átöltözni.

1123 words