A Kirishima ikrek |BEFEJEZETT|

[13] Újabb gyakorlat

Pár nap telt el. Bakugoval szakítottam elég csúnyán - veszekedtünk... stb -, így haragban váltunk el. Shoutoval kijelentettük, hogy együtt vagyunk, amit sokan örömmel fogadtak.

- Jó napot, Edgeshot! - szóltam bele a telefonba.

- Szia Aoi! Mi a helyzet? - érdeklődött a tanárom.

- Szeretném megkérdezni, hogy mehetek-e gyakorlatra magához? - kérdeztem meg amiért felhívtam.

- Persze! Két hónapos lesz a gyakorlat, igaz? - kérdezett most ő.

- Igen, és köszönöm! Holnap kezdődik a gyakorlat úgyhogy holnap megyek. - mondtam.

- Rendben. Várlak. Szia! - és letette a telefont.

A nap nyugisan telt. Edzettünk és este a közösségin összegyűltünk.

- Jó gyakorlatot azoknak akik holnap mennek. - néztem körbe mosolyogva.

- Remélem mindenki épségbe ér vissza. - szólalt meg Momo.
Ezzel egyet értek. Shouto leült mellém én pedig az ölébe másztam.

- Te apádhoz mész, ugye? - néztem rá. Úgy ültem, hogy vele szemben és a többieknek háttal, de ahogy észre vettem nem velünk foglalkoztak.

- Igen. Bakugoval és Midoriyával. - döntötte homlokát az enyémnek. Pár tincs a szemébe lógott amit arrébb kotortam.

- Szeretlek. - adtam egy puszit szájára amit ő csókba mélyített. Itt nem éreztem vágyat úgy, mint Bakugonál. Ő tényleg csak ki akart használni.
Az Bakugou csókja erőszakos volt, de Shoutoé lágy és érzéki. Mikor elválltunk egymástól levegőt kapkodva döntötte fejét a vállamra.

- Én is szeretlek téged. - ölelt magához. Hozzá bújtam és így voltunk, de persze minden szép, idilli pillanatot meg kell zavarni.

- Aoi egy kicsit beszélhetnénk? - lépett hozzánk Eijirou.
Morcosan felnézett rám mire csak egy "sürgős" fejet vágott.

- Jó. - sóhajtottam majd kiszálltam szerelmem öléből. - Jó éjszakát. - küldtem felé egy mosolyt amit viszonzott.
Eijivel arrébb sétáltunk, így négyszemközt beszélhettünk.

- Igen? - fordultam felé. - Mi volt ilyen hű de sürgős, hogy egy ilyen szép pillanatot meg kellett zavarni? - förmedtem rá.

- Nyugi. - emelte fel védekezően kezét és kifújta a levegőt.

- Bakubroval kéne beszélned. - nézett rám vörös szemeivel. Felhúztam a szemöldököm.

- Ugyan minek? - kérdeztem rá ingerülten. - Jogosan haragszom rá. - mérges voltam. Még, hogy én beszéljek vele? Inkább a halál.

- Tudom, hogy elcseszte, de nem tudom nézni, hogy én tök jól elvagyok vele, míg te kerülöd amennyire csak tudod. - vezette kezét tarkójára.

- Miért nem őt kéred meg, hogy kérjen bocsánatot? Ő is kerül engem nem csak én őt. - léptem közelebb bátyámhoz.

- Az van, hogy Bakubro megtiltotta, hogy rólad beszéljünk. Így te egyáltalán nem jöhetsz szóba. - védekezett. - Szóval jobbnak láttam veled beszélni. - tette le kezét.

- Én viszont nem szeretnék vele se róla beszélni. - szögeztem le. Elindultam. Elhaladva mellette a lift felé vettem az irányt. - Jó éjszakát! - köszöntem el mikor a lift leért és a választ meg se várva szálltam be. Már fürödtem és pizsibe voltam. A szobámba össze pakoltam még ami kell utána pedig mentem aludni. Holnap Shouto lekísér az állomásra utána pedig megy az apjához.

*Másnap*

Reggel gyorsan összekaptam magam. A bőröndömmel leszaladtam a lépcsőn - vagyis csak akartam -, de rájöttem, hogy ez kicsit sem volt jó ötlet, ugyanis megbotlottam saját lábamba, így estem egy pár fokot, de megmentett valaki. Név szerint Mina volt.