Egy zavarodott ember (Hp. fanfic.)

1. Fejezet: A levél

A nevem Aliza Roberts 7 éves voltam amikor anyámat brutálisan meggyilkolták előttem. Azóta furcsa dolgok történnek velem. Sokszor olyan mintha képszakadások lennének, ilyenkor hirtelen elsötétül előttem a világ és amikor újra magamhoz térek akkor máshol vagyok. Először még meg ijedtem de (most gondolom az jönne az átlagos történetekben, hogy "de utána megszoktam" nálam viszont ez más mivel) utána sem lett jobb; igaz, hogy mostmár nem félek... inkább furcsának találom.

Nade, vissza a történetem fő kezdetére:
Az apámmal ketten éltünk egy Londonhoz közel eső faluban Hampstead-ben. Ketten is boldogultunk, de mindkettőnknek hiányzott anya.
           •~~~~~~~~~~~~~~~•
•——-1991. július 6.szombat—-—•
           •~~~~~~~~~~~~~~~•
Július 6, vagyis a születésnapom. Amikor a szobámban ültem és éppen zenét hallgattam, egyszer csak egy közeledő pontot láttam az ablakomon keresztül. Ez a pont egyre csak gyorsabban száguldott az ablakom felé. Meglepődni sem volt időm amikor a pont (ami mostmár közelebbről bagolynak nézett ki) nekicsapódott az ablakomnak. Először lefagytam utána viszont észhez tértem és amikor rájöttem mi is történt gyorsan odamentem és kinyitottam az ablakot felemeltem a baglyot (ami akkorra már az ablakpárkányon feküdt) és letettem az asztalomra. [Igen most jogosan gondolhatod azt, hogy "az apja ezt nem hallotta? Hah! Logikai hiba!" Viszont el kell szomorítsalak, mivel az apja nem volt akkor otthon.]

Amikor az asztalomra tettem akkor vettem észre, hogy a bagoly lábára egy levél van erősítve. A félájult bagollyal nem törődve téptem le a szerencsétlen madár lábáról a papírt. Elolvastam a levél címzését és az én nevem állt rajta.
-Ez furcsa.- Gondoltam. Hiszen ki küldene levelet NEKEM, nekem akinek nincsen egy barátja sem. Nem azért amiért azoknak a könyvszereplőknek nem szokott lenni, hanem csak simán nem szeretem az embereket. Ekkor eszembe jutott, hogy a levél még mindig a kezemben van. Kibontatlanul.

-De jó! Már megint elkalandoztam! Sóhajtottam aztán kinyitottam a levelet amiből kicsúszott két pergamen. (Most komolyan ki használ pergament manapság? Ez a huszadik század ember, nem az ókori Egyiptom!)
Kicsavartam az egyik pergament amin a következő állt:

ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola Igazgató: Albus Dumbledore (Merlin-díjas, Bűbáj-rend aranyfok., okl. főmágus, Legf. Befoly. Nagym., a Varázslók Nemzetk. Szöv. elnökh.)
Tisztelt Roberts kisasszony! Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Mellékelten megküldjük a szükséges tankönyvek és felszerelési tárgyak listáját. A tanév szeptember 1-jén kezdődik. Legkésőbb július 31-éig küldjön baglyot nekünk. Tisztelettel: Minerva McGalagony igazgatóhelyettes

A levél elolvasása után a következő gondolatok voltak a fejemben: Ez meg mi a franc? De most komolyan, ez meg mi a franc? Miért van ennyi kitüntetése ennek az Albus Dumbledorenak? és Na ez egy furcsa szülinap lesz.

<><><><><><><><><><><><><>
Meg is lenne az első rész nem mondom, hogy nem szenvedtem vele sokat mert sajnos de. Remélem tetszett ez a rész és nem döntesz úgy most rögtön, hogy: "Na ennyi elég is volt ebből inkább olvasok valami mást". Mindenesetre legalább nekem érdekesnek tűnik a könyv. :')
Sziasztok!
~Nóra~