Egy zavarodott ember (Hp. fanfic.)

5. Fejezet: A beosztás

Felemeltem az öklömet, hogy kopogjak, de az ajtó kinyílt mielőtt hozzáértem volna. Odabent a többiek valamiről susmorogtak. Amikor beléptem abbahagyták és minden szem rám szegeződött.

-Öhmm... Sziasztok?- mindenki furcsán nézett rám, de ekkor szellemek repültek be a kis szobába ami szerencsére elvonta rólam a figyelmet. A szellemek hevesen vitatkoztak valamin amikor belépett a másik ajtón egy szigorú arcú idősebb nő és bevezetett minket a nagyterembe.

A teremben 5 asztal volt. Abból 4 a diákoké és 1 a tanároké mind a négy diákasztalnak volt egy saját színe. Piros, kék, sárga, és zöld. Felnéztem a plafonra és nem láttam. Mármint tudtam, hogy volt plafon de a plafon a csillagos eget ábrázolta, nem úgy mint egy festmény, inkább úgy min egy kaméleon. Mintha üveg lett volna. De az üveg nem lehet mindig ilyen tiszta.

-Imádom a varázslóvilágot.- gondoltam mosolyogva. Ekkor láttam meg a tanári asztal előtt lévő széket amin egy kopott süveg volt. Hirtelen a süvegnek kinyílt egy szakadása (mint egy száj) és dalra fakadt.

Kalapok közt keresgélve
Találsz talán szebbet,
De nem hordott még fején a föld
Nálam eszesebbet!
Én vagyok a Teszlek Süveg.
A híres? Naná!
Más sapkákkal ne végy engem
Egy kalap alá!
Én látom, mit senki más:
hogy mit rejt a fejed.
Próbálj fel és menten mondom,
hol van a helyed.
Ha vakmerő vagy, s hősi lelk,
Házad Griffendél.
Oda csak az kerül, ki
Semmitől se fél.
Hugrabugnak nyájas népe
békés, igazságos.
Oda mész, ha türelmes vagy
S jámbor - ez világos.
A bölcs öreg Hollóhátban
Éles elmék várnak.
Kiknek a tanulás kaland
Oda azok járnak.
Hogyha agyafúrt, s ravasz vagy,
Ne is tekints másra:
A Mardekár való neked.
Ott lelhetsz sok társra.
Hát vegyél fel és ne remegj!
Forog ez az agy!
Bár nincsen mancsom, nálam mégis
Jó kezekben vagy!

A dala végén megtapsoltuk és a szigorú hölgy (valószínűleg professzor) elkezdte mondani a neveket.
-Abott Hanna!- mondta mire egy szőke lány odament és leült a székre. A fejére rakta a süveget majd egy kis idő után a süveg felkiáltott.
-HUGRABUG- mindenki tapsolt, de a leginkább a sárga ruhákban lévők.

-Ezek szerint a sárga a Hugrabug.- gondoltam. Egy kis idő után már a tőbbi ház nevét is megtudtam. A kék a Hollóhát, a piros a Griffendél, a zöld pedig a Mardekár színe.

Ekkor meghallottam egy nevet ami után mindenki sugdolózni kezdett.
-Potter Harry- mondta a süveg és egy sovány kócos hajú fiú ment oda a süveghez ami egy kis gondolkodás után felkiáltott.
-GRIFFENDÉL!- ez után a piros ház óriási üdvrivalgásba kezdett és két vörös hajú (valószínűleg ikrek) kiabálni kezdtek.
-Nálunk van Potter! Nálunk van Potter!- kiabálták mosolyogva.
Még beosztottak kettő lányt (Griffendél és Hollóhát) majd meghallottam egy ismerős nevet.

-Roberts Aliza!- mondta a professzor. Szépen lassan odasétáltam a székhez és a fejemre vettem a süveget.
~Hmm...- gondolkodott.
~Miss. Roberts magában érzek valamit... valamit amit utoljára csak 150 éve éreztem... de ez a valami nem jót jelent... sajnálom magát Miss. Roberts nagyon sajnálom...ez a valami megnehezíti maguknál... bocsánat magánál a választást...-én meg sem mertem szólalni gondolatban sem. Nem értettem miről beszél a süveg.
~Magában van bátorság... de nem tűnik nekem Griffendélesnek... a Mardekár ott van maguk...magában de az nem maga...legyen hát...
-HUGRABUG!- ezt a szót már az egész iskola hallotta.

Sokkolt állapotban mentem oda a tapsoló Hugrabugosokhoz. Még mindig a süveg szavai jártak a fejemben "sajnálom magát Miss. Roberts nagyon sajnálom" ez vajon mit jelenthet? Nem értettem... nem értettem akkor még, hogy mik fognak még rám várni az elkövetkezendő években. Annyira lefoglalt ez a gondolat, hogy észre sem vettem, hogy az igazgató üdvözölt minket. Csak az ételek megjelenése zökkentett ki gondolataimból. Az asztalok tele lettek finomabbnál finomabb ételekkel. Nagyon jól néztek ki de nem volt étvágyam. Még a többiek ettek addig én csak ültem gondolataimba mélyedve. Miután mindenki elfogyasztotta a vacsoráját az igazgató mondott egy kicsit hosszabb "beszédet" amire szintén nem figyeltem utána pedig a prefektusok elkísértek minket a klubhelyiségünkhöz ami a pincében volt.

Ahhoz, hogy bejussunk egy nagy hordón kellett azt kopogtatni, hogy Hugrabug Helga. Ha viszont rosszat kopogunk akkor a hordó lespriccel ecettel. Amikor beléptünk a képen megpillantottam a csodaszép klubhelységünket. Mindenhol növények voltak és az építési stílus kicsit hobbitos volt.

-Üdvözöllek titeket a Hugrabugban!- mondta magas barnahajú valószínűleg 15 éves lány.
-A nevem Amber Mitchell. Ő pedig Noah Cooper. Mi vagyunk Hugrabug ház prefektusai. Ha bármilyen kérdésetek van vagy segítségre van szükségetek nyugodtan forduljatok hozzánk hiszen ezért vagyunk. De most már késő van ezért menjetek berendezkedni. A lányok hálószobái fent a fiúké lent van.- mondta és mutatott a hálószobák irányába. Elindultunk a szobánkba. Felmentünk a nem olyan hosszú lépcsőn és megkerestük a szobánkat. Én még két lánnyal voltam együtt.

A szobába beérve lefoglaltuk az ágyunkat majd elkezd"tünk" beszélgetni.
-Az én nevem Hannah... Hannah Abott.-mondta az egyik lány.
-Én Susan Bones vagyok mondta a másik majd mindketten rám néztek.
-Ja...ömm... az én nevem Aliza Roberts mondtam.-a két lány beszélgetésbe kezdtek. Eleinte próbáltak engem is belevonni de nekem semmi kedvem nem volt ehhez ezért inkább bocsánatot kértem és elmentem letusolni. Nagyon jól esett beállni a víz alá. Jó érzés volt ahogyan a vízcseppek csorogtak le az arcomon. Elűzte minden rossz gondolatomat. Zuhanyzás után átvettem a pizsamámat majd a többiekkel nem törődve (akik éppen egy nagy beszélgetés közepén voltak) befeküdtem az ágyba és elaludtam.

———————————————

Kicsit rövidebb lett ez a fejezet, de nem volt hozzá sok ötletem. Főleg azért mert a későbbi részeken gondolkodtam. A héten nem tudom lessz-e folytatás, de másfél héten belül biztosan várható.
Addig is sziasztok!
~Nóra~