Egy zavarodott ember (Hp. fanfic.)

6. fejezet: Első nap

Sosem voltam az a jó alvó, de aznap este különösen rosszul aludtam. A felkelés meg annál is rosszabb volt. Mikor felébredek általában sokkal kényelmesebb az ágy, így sokkal nehezebb az, hogy kiszálljak belőle.

Miután nagy nehezen rávettem magamat arra, hogy felüljek ültem még vagy öt percig és közben az előző nap eseményein gondolkodtam. A gondolataimból a szobatársaim szólongatása zökkentett ki. Mint kiderült túl sokáig ültem egyhelyben a semmibe bámulva és ez szerintük "egy kicsit para" volt. De hát nincs mit tenni hamár gondolkodni sem hagytak nyugalomban akkor már mindegy ezért inkább felkeltem.

-De jól indul ez a nap...-gondoltam természetesen egy cseppet sem komolyan. Kiszálltam a kényelmes ágyamból, elkezdtem felvenni az iskolai egyenruhámat és ahogy minden reggel (mert természetesen nincs rá este elég időm) bepakoltam a tankönyveimet egy kis táskába.

Miután ezt megtettem a szobatársaimmal (akik sajnos megvártak) elindultunk reggelizni. Miután beléptünk a nagyterembe leültünk a Hugrabug asztalához. Reggelinek rántottát ettem és miután mind elfogyasztottuk a reggelinket a házvezető tanárunk kiosztotta az órarendeket.
Az órarend a következő volt:

Hétfő:
Bájitaltan
Sötét varázslatok kivédése
Átváltoztatástan

Kedd:
Gyógynövénytan
Bűbájtan
Mágiatörténet

Szerda:
Sötét varázslatok kivédése
Mágiatörténet
Bájitaltan

Csütörtök:
Bűbájtan
Bájitaltan
Bájitaltan
Átváltoztatástan

Péntek:
Sötét varázslatok kivédése
Mágiatörténet
Mágiatörténet
Bájitaltan

Boldogan néztem az órarendeket, hiszen az előző iskolámban volt hetedik órám is itt meg a legtöbb az csak négy volt.

-Ezt nem hiszem el Szerdán hat óránk lesz.- mondta egy felsőbb éves lány látszólag olyan arckifejezéssel amit én vágtam ötödikbe amikor megtudtam, hogy a történelem tanárunk az igazgató helyettes lesz akit mindenki utált. Egyszóval az arca a tiszta szenvedést tükrözte.
-Hat óra miatt?-gondoltam.
-Hiszen annyi nekem volt tavaly egy jobb napon.- még néztem egy kicsit ki a fejemből majd utána újra visszanéztem a reggelimbe.

-Szia Zoe- hallottam meg mögülem egy olyan hangot amit még életemben nem hallottam. Természetesen nem reagáltam rá semmit, hiszen nem nekem szóltak.
-Zoe!- mondta már egy kissé hangosabban a mögöttem álló. Várt egy kicsit majd megkocogtatta a vállam.

-Nem tudom kivel keversz, de én nem vagyok Zoe.-fordultam hátra a mögöttem álló Mardekáros fiúhoz.
-Ahha...-mondta és közben szinte láttam, ahogy forognak a fogaskerekek a fejében.
Még mindig nem mozdult el mögülem mire rámosolyogtam.
-Mi lenne ha most szépen visszaülnél a helyedre és hagynád, hogy befejezzem a reggelimet.- a kijelentésem után odasúgott neki valamit az egyik haverja (akit csak akkor vettem észre) mire kitágultak a szemei és motyogott valamit majd elmentek és én végre betudtam fejezni a reggelimet.

Egy olyan öt perc múlva szóltak nekem a többiek, hogy indulnunk kell ha nem akarunk lekésni bájitaltanról. Ezért felvettem magam mellől a táskámat és elindultunk hármasban a pince felé.

A teremben sötét volt és baljós hangulatot sugároztak a furcsa üvegekben lévő még furcsább dolgok pl.: szemek amik még pislogtak, egy furcsa csavart henger alakú rúd (mint megtudtam unikornis szarv) stb.
A hollóhátasokkal volt az óránk és ők már természetesen mind bent voltak.

[megj. Nekem semmi bajom a hollóhátasokkal, mert én is az vagyok szóval ezt ne vegye magára senki, de valójában ez az igazság. Utálunk késni]