Egy zavarodott ember (Hp. fanfic.)

3. Fejezet: Az Abszol út

Amikor apukám visszajött mondta, hogy menjek le vele vacsorázni és ott elkezdett mesélni a Roxfortos éveiről. Elmondta, hogy Griffendéles volt míg anyukám Hollóhátas, elmondta, hogy a kedvenc órája a Jóslástan volt de az utolsó évben jött egy új tanár aki nem értett a jósláshoz ezért megutálta. Mesélt egy sötét varázslóról akinek nem szabad kimondani a nevét és arról is,  hogy egy Harry Potter nevű kisfiú győzte le aki annyi idős mint én. Végül azt is elmondta, hogy van egy hely ahol be lehet vásárolni az iskolára és, hogy holnap elmegyünk oda. Vacsora után lefürödtem majd elmentem aludni. Nehezen jött álom a szememre mert az Abszol út nevű helyről gondolkoztam ahova holnap fogunk elmenni. Végül sikeresen elaludtam.

—————reggel—————

Izgatottan keltem fel. Másra sem tudtam gondolni csak az Abszol útra. Felvettem azt a ruhát ami a legközelebb volt hozzám és át szaladtam apukám szobájába. Azt hittem, hogy még aludni fog, de nem aludt, hanem egy furcsa ruhában volt.

-Jó reggelt!- köszöntem neki.
-Jó reggelt neked is. Készen állsz az indulásra?
-Igen.- mondtam izgatottan.
-Vedd fel a cipődet és várj meg az udvaron.
-Megyek.- mondtam, majd elindultam venni a cipőmet. Egy pár perc múlva már mindketten az udvaron voltunk.
-Kocsival megyünk?- kérdeztem.
-Nem. Nem kocsival megyünk.
-Akkor mivel?
-Hopponálunk.- mondta. Elég furcsán nézhettem rá mert elnevette magát.
-Inkább nem is kérdezem meg, hogy mi az.

-Csak fogd meg a kezem.- mondta és én követtem az utasításait. Hirtelen egy rántást éreztem. Becsuktam a szemem, de így is éreztem, hogy forog körülöttem a világ. Amikor kinyitottam a szemem egy dolgot gondoltam: még jó, hogy nem reggeliztem. Egy kis kocsmában voltunk.
-Ez itt a foltozott üst. Nem akartalak rögtön az Abszol útra vinni, mert akkor elrontottam volna a hely varázsát.- én körülnéztem és arra gondoltam, hogy semmivel sem különbözik az egyszerű "mugli" kocsmáktól.

-Gyere erre van az Abszol út.- mondta és a kezemet megfogva vezetett. A kocsma mögött egy kis udvaron voltunk ahol nem volt más csak egy téglafal. Apa megkopogtatta az egyik téglát mire a téglák elkezdtek oldalra tolódni és akkor megláttam. Az út gyönyörű volt a maga módján. Egy csomó (mint megtudtam) taláros ember volt és különféle boltok sorakoztak.

-Na, hogy tetszik?- kérdezte mosolyogva apa. Én nem mondtam semmit csak lelkesen bámultam rá.
-Nálad van a leveled?- kérdezte.
-Igen.- mondtam és elővettem.
-Nyisd ki és keresd meg azt a pergament amin az van, hogy miket kell venned.- kinyitottam és kivettem a pergameneket amikből az egyik már olvastam a másikon pedig a következő állt:

ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola Egyenruha: Az első évben a következő ruhadarabok szükségesek:
1. Három rend egyszerű munkatalár (fekete);
2. Egyszerű hegyes süveg (fekete) mindennapi használatra;
3. Egy pár munkavédelmi kesztyű (sárkánybőr vagy hasonló);
4. Egy téli köpönyeg (fekete, ezüstcsattal) A tanuló minden ruhadarabján köteles feltüntetni a nevét!
Tankönyvek Minden tanulónak saját példánnyal kell rendelkeznie a következő művekből:
Dabrak Miranda: Varázslástan alapfokon
Bircsók Bathilda: A mágia története Goffrid Adalbert: Modern varázsláselmélet
Ripsropsky Emeric: Az átváltoztatásról kezdőknek
Spora Phyllida: Ezer bűvös fű és gomba
Mixel Arsenius: Ismerkedés a varázsitalokkal
Salmander Göthe: Legendás álltatok és megfigyelésük
Reskesh Quentin: A sötét erők. Önvédelmi kalauz
Egyéb felszerelési tárgyak:
1 db varázspálca
1 db üst (ón, II. méret)
1 készlet üveg- vagy kristályfiola
1 db teleszkóp
1 db rézmérleg Ezenfelül minden tanuló magával hozhat
1 db baglyot, macskát vagy varangyos békát.
A SZÜLŐK SZÍVESKEDJENEK TUDOMÁSUL VENNI, HOGY AZ ELSŐÉVESEK NEM HASZNÁLHATNAK SAJÁT SEPRŰT!

-Ezeket itt mind meglehet venni?- kérdeztem miután felolvastam a pergamenen lévő szöveget.
-Persze, különben nem ide hoztalak volna.- mondta.
-Gyere, szerintem vegyük meg a könyveket elsőnek.- megfogta a kezem és bevezetett egy Czikornyai és Patza nevű helyre. A boltban a szekrények roskadásig tele voltak könyvekkel. Én kiválasztottam a könyveket aztán odaadtam apának.

-Én ezt kifizetem addig te menj el Madam Malkin Talárszabászatába. Itt van szembe.- A boltba belépve egy női hang szólított meg.
-A Roxfortba készülsz kis drágám?-kérdezte de nem hagyott időt a válaszomra, mert felállított egy zsámolyra és rám adott egy talárt. Mire készen lettem már apukám is megérkezett és kifizette a talárokat. Akkor láttam meg, hogy ő már szinte mindent megvett.

-A végére tartogattam a varázspálcát. Gyere Ollivandernél lehet a legjobb pálcát venni, én is onnan vettem.- mondta és rámutatott egy kis szűk boltra. A táblán a következő volt olvasható: „Ollivander - Minőségi pálcák - Alapítva: i. e. 382."
A boltba belépve egy csengő hangzott fel valahonnan a bolt mélyéből. Egy öregember jött ki a bolt mélyéből üdvözölni minket.
-Jó napot!- mondta.
-Jó napot!- mondtam én is.
-Roberts, csak nem az ön lánya- kérdezte.
-De az enyém.
-Tíz és fél hüvelyk, mahagóni, sárkány szívizomhúr, kissé pattogós. Igaz?
-Igen.-bólintott apa.
-Mi a neve a kishölgynek?- kérdezte immár tőlem.
-Aliza Roberts.-Mondtam.
-Akár az any...-kezdett volna egy mondatba, de apa egy mérges tekintettel belefojtotta a szót.
-Akkor lássunk is hozzá Miss. Roberts. Melyik kezében foglya a pálcát?- kérdezte miközben egy ezüstvonásokkal ellátott mérőszalagot húzott elő a zsebéből.
-Hááát... balkezes vagyok. - mondtam.
-Emelje fel a bal karját- mondta és elkezdte mérni mindenféle testrészem távolságát egymástól.
-Tudja meg, hogy a pálca választja a varázslót Miss. Roberts.- mondta és elsietett a polcok közé. Pár perc múlva egy rakat dobozzal jött vissza. Addigra a mérőszalag már magától dolgozott és éppen a fülem és a szemem távolságát mérte amikor Ollivander rászólt.
-Elég!- mondta, mire az a földre hullott.

-Tessék próbálja ki ezt.-nyomott a kezembe egy pálcát.
-Ébenfa-egyszarvúszőr kombináció, nyolc hüvelyk, enyhén rugalmas.- megfogtam a pálcát és reflexből suhintottan vele egyet, mire a váza összetört az asztalon.
-Ez nem lesz jó- mondta és kivette a kezemből a pálcát. Adta a következőt, majd a következőt de egyik sem tűnt jónak. Már kezdtem feladni amikor megszólalt.
-Ez az utolsó pálca amit önnek adhatok mondta majd a kezembe adta. Meg sem vártam amíg elkezdi mondani az összetevőit már suhintottam. A polcokról leestek a pálcák.
-Sajnálom Miss. Roberts, de már nem tudok segíteni-mondta. Szomorúan indultunk ki a boltból amikor a polcról lerepült egy pálca egyenesen a kezembe. Hirtelen melegséget éreztem a kezemben.
-Érdekes... felettébb érdekes. Ez a pálca nem tűnt magának valónak.
-Megtudhatnám miért?-kérdeztem.
-Ez egy zavart pálca. Olyan mintha egy kisgyerek rakta volna össze. A részei nem tartoznak egymáshoz mégis tökéletesen működnek együtt.

-Miért mondja ezt?
-Mert ez egy igen különös pálca. Borókafából van ami a Hugrabugosokra jellemző, viszont a magja kígyófog ami köztudottan a Mardekár ház jelképe, tizenegy és háromnegyed hüvelykes és igen pattogós. Védekezésre és támadásra is tökéletes. Apám és Ollivander is érdeklődve néztek rám mire megeresztette egy ideges mosolyt. A pálcámra néztem aztán hirtelen elsötétült előttem a világ.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok! Az előző résznél azt mondtam, hogy még ezen a héten jön egy új rész, de végül megírtam ma. Remélem tetszett nektek. Ez az eddig írt leghosszabb fejezetem. (1000 szó)
~Nóra~