Egy zavarodott ember (Hp. fanfic.)

4. Fejezet: A roxfort expressz

"...aztán hirtelen elsötétült előttem a világ."
——————————————
Amikor kinyitottam a szemem a szobámban voltam. Az ágyamban. Ránéztem az órára. 10:21-et mutatott. Nyújtózkodtam egyet, majd elkezdtem öltözni. Miután felöltöztem akkor vettem észre, hogy be vannak pakolva az iskolai dolgaim egy bőröndbe.

-Apa pakolt volna be? Dehát még csak Július van!-gondoltam. Gondolataimba mélyedve mentem le a konyhába reggelizni. Apa már ott volt és éppen a kenyerét vajazta amikor észrevett.
-Készen állsz az indulásra?- kérdezte.
-Mi? Hova megyünk?
-Jaj ne már! Ugye nem felejtetted el, hogy ma indul a vonat?
-Hova is?
-A Roxortba.
-Július van. Minek mennénk most a Roxfortba?
-Tudtommal Augusztus van.
-Ez nem vicces apa.-forgattam meg a szememet.
-Hagyd abba a hülyéskedést kicsim és inkább hozd le a ládádat utána pedig reggelizz meg.
-Kaphatok egy újságot?-kérdeztem.
-Tessék. De minek ez neked?- adta oda nekem az újságot. Nem mondtam semmit csak elvettem az újságot és megnéztem a dátumot. Augusztus 31. Ez állt rajta.
-Ezt nem hiszem el. Már megint az történt.- motyogtam magamban.
-Mit mondtál?
-Semmit, semmit...
-Ha nem mondtál semmit akkor siess, mert már 10 óra és 11-kor indul a vonat.- felmenten a szobámba és átellenőriztem a ládámat. Teljesen olyan volt mintha én pakoltam volna be. Felemeltem a nehéz ládát és levittem a földszintre.

-Tessék kicsim. Itt a reggelid.- nyomott a kezembe apa egy melegszendvicset. Nagyjából 10 perc múlva már felöltözve az ajtóban álltam.
-Fogd meg a kezem. Sietnünk kell negyed óra múlva indul a vonat.- megfogtam a kezét és megéreztem már másodjára azt az émelyítő érzést ami a hopponálással jár. Ismét becsuktam a szemem és mire kinyitottam már ott álltunk a King's cross pályaudvaron.
-Honnan indul a vonat?
-A kilenc és háromnegyedik vágányról.- mondta és kérdő tekintetemet látva a kilences és a tízes vágány közötti falra mutatott.
-Látod azt a falat? Az egy titkos átjáró az állomásra. - szereztünk egy kulit ráraktuk a ládámat és elkezdtük tolni a fal felé.

-Csak fuss át rajta. Nyugodtan becsukhatod a szemedet ha neked az úgy jobb.- mondta majd elkezdtem futni a fal felé. A becsapódástól félve becsuktam a szemem ahogy apa is mondta. Amikor a karambolbak kellett volna következnie a fallal nem történt semmi. A szememet kinyitva megláttam a vonatot és egy csomó taláros embert. Hátra néztem és már apa is ott állt mögöttem.

-Most el kell köszönnöm mert a vonat mindjárt indul és ha nem szállsz fel most akkor el fog indulni. Tessék itt egy kis pénz amiből tudsz majd adni a büfés boszorkánynak. mondta és a kezembe nyomott egy kis szütyőt.
-Hiányozni fogsz.- mondta mire én rámosolyogtam.
-Írni fogok neked amint beosztottak.- mondtam és elkezdtem cipelni a ládámat fel a vonatra.

A vonat végén találtam egy fülkét ami szerencsére üres volt ezért nyugodtan olvashattam a tankönyveimet. Örültem neki, hogy ezek a tankönyvek nem olyan unalmasak mint a "mugli" tankönyvek. A kedvencem a bűbájtan volt amit a vonatfülkében tudtam gyakorolni is. Egy óra múlva érkezett meg a büfés boszorkány.
-Mit adhatok kedveském?- kérdezte én meg végignéztem a választékon. Végül egy Bogoly Berti féle minden ízű drazsét és három tökös derelyét. Miután kifizettem visszaültem a fülkébe és miközben ettem tovább olvastam a Vingardium leviosa használatát. Még két óra múlva már ezt és még kettőt is sikerült elsajátítanom. A lumost és a noxot. Nagyon örültem, hogy sikerültek mert a mugli iskolában nagyon rossz tanuló voltam. Még irodalomból is. Pedig azért voltam rossz tanuló, mert egyfolytában olvastam tanulás helyett. Viszont a kötelező olvasmányok sosem kötöttek le engem annyira mint a fantazy könyvek. Mivel a "varázskönyvek" mondhatni fantazyk voltak ezért nagyon érdekesnek találtam őket. Nagyjából öt és fél órával a vonat indulása után bekopogott hozzám egy kócos barna hajú lány.

-Szia!- mondta.
-Most voltam elől és megkérdeztem a sofőrt, hogy mikor érünk oda. Azt mondta, hogy még nagyjából még fél óra. Szóval csak szólni szerettem volna, hogy öltözz át talárba.- hadarta végig a hosszú mondandóját. Mire felfogtam mit mondott addigra már elment. Ezért úgy döntöttem, hogy átöltözök. A roxforti egyenruhához egy szoknya is járt aminek nem örültem mert úgy gondoltam (és még mindig úgy gondolom), hogy a szoknya a legrosszabb találmányok közé sorolható.

Miután átöltöztem elővettem a bájitaltan tankönyvemet és folytattam az olvasását. Egy kis idővel a tankönyv elolvasása után megállt a vonat. Már sötét volt. A ládámat a vonaton kellett hagyni, így láda nélkül szálltam le a vonatról. Odakint egy nagyon magas ember integetett egy lámpával és közben kiabált.
- Elsősök! Elsősök! Minden elsős jöjjön ide!- kiabálta.
-Na de jó.- gondoltam. Mivel éppen, hogy felsős lettem a mugli iskolában. Felsősnek lenni jó mert ha felsős vagy akkor nincsen olyan sok ember aki azt mondhatja rád, hogy: "Jaj de pici!". Most, hogy túléltem 5 évet ott kicsiként újra elsősnek kell lennem. Ekkor jutott eszembe, hogy sietnem kell mert a többi elsős elindult.

Gyorsan futásnak eredtem és éppenhogy beértem a többieket. Mire odaértem már mindenki szállt be a csónakokba amik egy különösen fekete tavon lebegtek. Beszálltam az egyikbe és a csónakok elindultam maguktól. Miközben mentünk a távolból megpillantottam egy fényes pontot. Ami minél közelebb értünk annál nagyobb lett. Egy idő után kirajzolódott a kastély körvonala. Gyönyörű volt. Sokkal gyönyörűbb mint azt én elképzeltem. A csónakok elérték a partot és mi kiszállhattunk. Csak álltam ott és néztem. Legszívesebben ott helyben leültem volna, hogy tovább tudjam csodálni. A kastély sziklákon állt. Ekkor megláttam, hogy egy fényes pont megy fel a sziklákon és egy kis mozgás is van körülötte.

-Nem hiszem el már megint elkalandoztam.- néztem körül és vettem észre, hogy az a nagyjából két kilométer távolságra lévő pont az a többi elsős. Lélekszakadva kezdtem futni a fény felé. Egy perc múlva a fény már el is tűnt.
-Már be is mentek?!
-Nem hiszem el. Nem hiszem el. Nem hiszem el. Hogy lehettem ekkora idióta?- gyorsabbra vettem a tempót. Felfutottam az bejárathoz vezető kőlépcsőn. Lihegve értem oda az óriási faajtóhoz.

———————————————

Helló helló. Meghoztam a következő részt. Egy hetet kihagytam mert nem volt ihletem de ezt sikerült meghoznom. Ha tetszett akkor kérlek voteold, mert azzal tudom meg, hogy érdemes-e folytatni a könyvet.
Sziasztok!
~Nóra~