-ᴢᴀғɪ́ʀ sᴢᴇʀᴇʟᴇᴍ-

-ᴀ sᴏʀs ᴜ́ᴛᴊᴀɪ-

Helaena szemszöge:

-Aegon...Te már megint részeg vagy-állapítom meg dühösen, mintsem csalódottan.
Egyáltalán nem lep meg, hogy a testvérem, aki pár hét múlva a férjem lesz, ismét italtól bódult állapotban osont vissza a palotába.
-Te pedigh...még mindig bolond vagy.Én ezth ki...alszom...De te!-köpi a szavakat majd csuklik egyet mielőtt folytatja-Szerinted nekem annyi kedvem van elvenni egy ilyet mint te?Ha már király nem lehetek, mert atyánk az elsőszülött Rhaenyrájának, a Birodalom Örömének szánja a trónját, azt hinné az ember, hogy legalább a feleségem megválaszthatom...De nem!-nevet fel hirtelen, mintha csak viccesnek találná saját nyomorát-Nekem el kell vennem a család bolondját.Szóval ighen...Helaena...Ittam.És amíg el kell viselnem, hogy mások alakítják az életem, inni is fogokh..Minden..Áldott...Nap! Szokj hozzá...Drágám!
Mikor az utolsó szavakat kimondja, szinte már csak egy hajszál választ el minket egymástól, amihez a kastély folyosója nem épp a legdiszkrétebb helyszín.

Próbálom a szememet maró könnycseppekett nem szabadjára engedni, mivel eszem ágában sincs Aegonnak megadni ezt az örömöt.
Tudom,hogy gyűlöl. Mindig is tudtam. Már a születésem utáni első pillanatban megutált, hiszen elvettem tőle anyám figyelmét. Viszont, az az egy vigasztal, hogy ő senkit sem szeret. Még saját magát sem. Így aki kettőnk közül bolondnak mondható, az Ő, nem pedig én.
Ezt azonban nem vágom a fejéhez, hisz fölösleges.
A sorsunkon, melyet anyánk szánt nekünk, ez semmit sem változtat, így hát csak fogom magam, sarkon fordulok és elindulok a szobám felé, vagyis csak indulnék, ugyanis Aegon megragadja a csuklóm és magához ránt.

-Ki engedte meg, hogy hátat fordíts nekhem, hmm?-kérdezi egy részeg félmosoly társaságában-Ha már egyszer úgyis összefutottunk-folytatja ,majd állam alá helyezi hüvelykujját és erőszakkal felemeli a fejem, hogy a szemébe nézzek-Mi lenne ha elhálnánk a mi csodásan kitervelt nászunkat?
-A Hetek óvjanak meg tőle!-motyogom ,majd kirántom magam karjai közül, azonban ez mind csak egy pillanatra sikerül, ugyanis ismét utánnam kap, azonban most mindkét kezét szorosan körém fonja.
-Ne merészelj ellenkezni velem!Ha a Hét Királyság ura nem is leszek, a Te Urad és Parancsolód igen!Szóval vetkőzz asszony!Vagy jobb szeretnéd, ha én segítenék?-kérdezi,majd a falnak nyom és elkezdi rólam letépni a a ruhám.

A kőfal hideg, ezért felszisszenek és becsukom a szemem, ám mire ismét ellenkezni kezdenék, egyszerre megszűnik a testem és a nyakam körüli erős szorítás.

Mikor kinyitom a szemem, meglepő látvány terül elém.
Aegon a földön fekve kapálodzik, mellkasán pedig Aemond térdel,miközben tőrt szorít a torkának.

-Ha még egyszer erőszakosan lépsz fel vele szemben drága bátyám, megszabadítalak legnemesebb testrészedtől!-hörgi Aemond-A Hetekre esküszöm!Megetetem veled a majdnem királyi farkad! Világos?
Kérdezi, ám Aegon, ahelyett, hogy megrémülne, nevetni kezd, mintha ismét csak az évszázad legjobb viccét mesélték volna el neki.
-A hős lovag is megérkezett! Végszóra, drága öcsém.Azonban te is tudod jól, hogy most csak késlelteted az elkerülhetetlent. Tudom, hogy ez roppant érzékenyen érint-mondja Aegon, majd kissé elhúzódik Aemond tőrjének pengéjétől-És hidd el, ezer örömmel cserélnék veled, hogy te vehesd el ezt a bolo...-ezen a ponton azonban Aemond ismét szorosan nyakához nyomja a tőrt, mire bátyánk bőrén át enyhén kiserken a vér.
-Fejezd csak be, ha ennyire nem kedves neked a fejed!Szívesen elválasztom a testedtől drága bátyám.

-Aemond ne!Hagyd!-szólok ekkor közbe, ugyanis nem akarom, hogy bajba kerüljön.Aegon bár részeg és egy önző, öntelt, gonosz alak, akkor sem bánthatja, hiszen a testvérünk, anyánk kedvence és a trón örököse,még ha erről ő még nem is tud.

-Nem hagyom, hogy így beszéljen rólad!És neked sem kéne!Jobbat..Jobbat érdemelsz Nála-szűri fogai közt a szavakat, miközben rám emeli a tekintetét.
-Köszönöm.Te mindig oly kedves voltál velem-mosolyodok el,majd lágyan megérintem a tőrt tartó kezét-Viszont most el kell őt engedned, vagy nagy bajt hozol ránk.
És épp ,hogy csak befejezem a mondandóm, az őrség léptei hallatszanak fel a folyosó végéből.