-ᴢᴀғɪ́ʀ sᴢᴇʀᴇʟᴇᴍ-

-ᴀ ᴢᴀғɪ́ʀ ᴠᴇ́ʀᴇ-

Ahogy közeledtünk Királyvár felé, úgy kavarodott fel bennem egyre jobban minden.
A Valeryon ház kastélyában történt összeszólalkozás és a Larys Strongot ért sértések már biztos, hogy a Királyné fülébe jutottak.
Deres urának támogatásában sem lehettünk biztosak, szóval erről sem tudok majd jóhírként beszámolni anyánknak.
És ami talán ezeknél is jobban bántott és zavart, Aemond azóta sem szólt hozzám. Sőt mi több, rám sem nézett. Hiába hát minden forró éjjel és csodás nap, amit Casterly-hegyen tötöttünk, minden mintha semmissé vált volna számára ami ott történt.
Talán csak egy kis szórakozásnak használt mindvégig?-kérdezem magamtól, mire gyomrom ténylegesen felkavarodik és még a cél előtt muszály leszállnom Dreamfyre hátáról, egy, a kastélyhoz közeli tisztáson.
-Bolond lány?!-hallom magam mögött Aegon hangját, ám nem is törődöm vele, csakis a mihamarabbi földetérésre koncentrálok, s hogy végre kiüríthessem magamból a már oly rég elfogyasztott reggelimet.

-Mégis hogyan lettél te sárkánylovas, ha ennyire nem bírod a repülést?-ķérdezi Aegon, mikor leszáll sárkányával Dreamfyre mellé, azonban mivel épp azzal vagyok elfoglalva, hogy a lelkem is kijöjjön belőlem, nem válaszolok neki.
-Te csak fogd be és hozd ide a kulacsát-hallom meg ekkor Aemond hangját és amikor már kezd megnyugodni a gyomrom, s pont megfordulnék, megérzem hideg tenyerét a homlokomon.
-Mindjárt jobb lesz-nyugtat halkan, majd mikor Aegon megérkezik a kulacsommal és felénk nyújtja, Aemond kikapja a kezéből és ő adja át nekem-Igyál egy kicsit-biztat, mire én csak teszem amit mond.

-Pihenünk egy picit. A sárkányok ígyis elég sokat repültek ma. Egy óra pihenés a szabad levegőn jót tesz nekik a sárkányverem előtt-közli Aemond,mikor már felfrissítve magam, melléjük ülök a tisztás füvére.
-És legalább nyerünk még egy kis időt, míg a Királyné elé járulunk-helyesel Aegon is, mire én és öcsém is meglepődünk. Sosem szokott egyetérteni velünk. Sőt! Általában csak azért is az ellenkezőjét akarja annak, amit mi szeretnénk.

Talán tudatosult benne, hogy a Larys Stronggal való viselkedése miatt még felelnie kell anyánk előtt...-állapítom meg, majd egyszerűen csak hanyatt dőlők és a zöld fűben élvezem szabadságom talán utolsó óráit.
Amint belépünk majd a Vörös toronyba és beszámolunk anyánknak utunk zökkenőiről, talán örök szobafogságban részesít majd. Legalábbis az esküvőig biztosan, azután úgysem mozdulhatok majd ki, hiszen feleségként azonnal eleget kell tennem az utódnemzés és terhesség kötelezettségeinek.
Terhesség...Suhan át agyamban ebben a pillanatban e szó...
A vérzésem...Aemond...

Azonnal felpattanok a földről, mire fivéreim csak értetlenkedve néznek rám, ám én annyira pánikolni kezdek, hogy egy hang sem tudja elhagyni a torkom, inkább csak fel alá járkálok és számolok.

A vérzésemnek már jópár napja meg kellett volna jönnie...Egészen pontosan a Casterly-hegyen töltött napok alatt.
Mégis hogyan felejthettem el? Mi vehette el ennyire az eszem?! - ostorozom magam belül, bár a választ tudom.

Aemond...Annyira tartottam magam az "élvezem az életem, amíg csak lehet"  tervemhez, hogy azok az éjszakák, amiket együtt töltöttem vele, nemcsak közelgő kötelezettségeim terhét, hanem a virágzásom idejét is elfeledtették velem.

Bolond!Bolond vagy Helaena!Ahogy Aegon mindíg mondja neked!Bolond, Bolond lány!-és ezen a ponton meg is törtem.
Dreamfyre fejére hajtottam a fejem és zokogni kezdtem.
Annyira és annyi ideig sírtam vígasztalhatatlanul, hogy észre sem vettem Aemond mikor kezdte el simogatni a fejem, valamint azt sem, hogy Aegon mikor kezdett el a karom simogatva nyugtatgatni.

-Ha anyánk miatt aggódsz ennyire, ne tedd. Úgyis megkapom a magamét Dongaláb miatt, a többit pedig Aemondra fogjuk. Szóval mostmár abba hagyhatod a sírást-próbál vígasztalni, azt hiszem a maga módján.
-Vagy inkább mindent rád fogunk, ami egyébként nem is lenne hazugság, mivel minden rossz forrása te vagy ebben a családban-vág erre közbe Aemond ,majd addig-addig folytatják a szavakkal való csatározást, hogy az egymás csapkodásába torkollik, minek láttára nagynehezen ugyan, de elállnak könnyeim és elmosolyodom.