-ᴢᴀғɪ́ʀ sᴢᴇʀᴇʟᴇᴍ-

-ᴀ sᴀ́ʀᴋᴀ́ɴʏᴏᴋ ᴛᴀ́ɴᴄᴀ - ᴀ ᴠᴇ́ʀᴇs ᴋᴇᴢᴅᴇᴛ-

-Tehát mégis hozzá akarsz menni Aegonhoz?-néz rám kétkedve atyám, mikor a trónteremben felkeresem, mielőtt fogadná a Hét Királyság népének panaszokkal élő lakóit.
-Igen, Felség-felelem és próbálok kellően meggyőző lenni.
-De hisz a minap még azt állítottad, hogy Aemondot szereted-érvel, mire mivel teljesen igaza van, hirtelen nem tudok válaszolni-Mi változott hát? Talán összevesztetek?
-Nem atyám...Pusztán a Birodalom fontosabb, mint a szerelem-mondom végül és érzem könnybe lábad a szemem.
-Noss valami egészen hasonlót mondtam én is évekkel ezelőtt nővérednek, Rhaenyra Hercegnőnek-feleli erre elgondolkodva, majd elmosolyodik-Viszont Ő a törvényes örökösöm volt és azóta is az. Az Ő fő feladata, hogy a Birodalom érdekeit nézve cselekedjen. Ily szempontból neked nem kell emiatt aggódnod. Aegon bár az első fiam, mégis másodszülött gyermekem. Nem ő követ engem a trónon, hanem Rhaenyra, őt pedig majd legidősebb fia, így neked és Aegonnak nem szükséges kényszerből egybekelnetek.
-De igen atyám!-vágom erre rá, mivel fejemben, amióta ma beléptem atyámhoz, annak a kocsmában szónokló férfinek a szavai vízhangoznak. "Bolond király."
-És miért?-kérdezi erre ismétcsak atyám, mire én könnyekben török ki.
-Mert...Terhes vagyok atyám...Mégis hogy venné ki magát, ha fény derülne állapotomra? Minél hamarabb hozzá kell mennem Aegonhoz, ahogy azt már egyszer kihirdetted. Mostmár nem hátrálhatok ki e frigyből, majd mehetek hozzá Aemondhoz, hiszen ezzel fény derülne arra, hogy ellenszegültem Veled...Felség-érvem hallatán atyám már nem kérdezett többet.
Arcáról eltűnt a mosoly. Ám szemében legnagyobb meglepetésemre nem düh, hanem a még annál is rosszabb csalódottság látszott.
Csalódott bennem.
Ám ha ez az ára, hogy a népe ne nevezze őt "bolond királynak", vállalom. Csalódást okoztam neki.
-Rendben hát. A tervezettek szerint, pusztán pár nappal később, hozzámész Aegonhoz. Holnap bejelentem a birodalom népének, hogy állapotod...javult, így a mennyegző létrejön- zárja le végül beszélgetésünket, mire belép Otto Hightower, és beszélgetésünk mostmár hivatalosan is véget ér.

-Végre megjött az eszed, drágaságom-mosolyog anyám, miközben én fésülködő asztalomnál ülve épp a hajam fésülgetem, csakhogy valamivel lefoglaljam magam-Holnap hívatom is a varrónőt, hogy igazítsa rád ismét azt a ruhát-magyarázza inkább magának, mintsem nekem-Lassan elkezd gömbölyödni a hasad, így legjobb lesz, ha bővítünk az anyagon.
-Tégy ahogy kívánod-mondom semleges hangon, majd fáradtságra hivatkozva jelzem felé, hogy lepihennék, mire ő zokszó nélkül távozik.

Lelkileg tényleg elég megterhelő volt nekem az utóbbi pár nap, mely testemre is kihagyott ,így az álcának szánt indokom ,hogy egyedül lehessek, valósággá vált.
Ténylegesen elálmosodtam és el is aludtam.
A bagoly órája volt már, mikor ismét kinyitottam a szemem és legnagyobb meglepetésemre egy ezüst hajú alak ült az ágyam végében.
Aemond.
-Te...Mégis mikor érkeztél?-kérdezem zavartan, mire ő továbbra is a földet bámulva válaszol.
-Pár órája.
-Felkelthettél volna!
-Nem volt rá szükség. Egyébként pedig jobbnak láttam ha alszol. Ébren amúgy is elég kiszámíthatatlan vagy mostanság-jegyzi meg gúnyosan.
-Ezt mégis hogy érted?
-Hmm...Hogy is értem? Noss, pár napja még azt hittem engem szeretsz, ám mikor megadatik neked a lehetőség, hogy megszabadulj az Aegonnal kötendő kényszerházasságtól, te bevallod atyánknak, hogy mégiscsak szerelmes vagy abba a balfácánba, pusztán megrémültél a frigy gondolatától-közli szinte üvöltve.
-Halkabban! Az őrség még meghallja.-csitítanám, mire ellöki magától az éppen felé nyújtott kezem.
-Ne érj hozzám! Én mindent megtettem érted Helaena! Végelmeztelek! Segítettelek! Támogattalak! Szerettelek! Egészen eddig azt hittem te is...viszont szeretsz!
-Szeretlek is!-vágom rá, mire Aemond feláll és hirtelen dühétől vezérelve mindent lesöpör fésülködő asztalomról.
-Akkor mégis miért mész hozzá a bátyánkhoz?!-teszi fel szinte ordítva a kérdést, mire azonban ismét csitítgatni kezdeném, Ser Christon kopogtat be az ajtómon.
-Minden rendben, Hercegnő?