Mindennap látom a buszmegállóban... Nem értem mit keres ott? Buszra nem száll föl, csak ül az út szélén és bús komoran mereng maga elé. Mégis mi a francért? Aztán minden alkalommal hirtelen fogja magát és elandalog! Fogalmam sincs minek teszi ezt, d...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
,,Vissza mosolyogni mindenre, Vissza mosolyogni Istenre"
Nem hiszem el a tanárokat! Komolyan mondom elegem van belőlük. Értem én, hogy tőlem a kitűnő átlag lenne az elvárt, de azért nekem is van, ami sok. Ennyi dolgozatra egy nap alatt nem bírtam felkészülni, sajnálom. Nekem sem megy minden egy karikacsapás alatt. Ráadásul eléggé rosszul alakult a napom, az is befolyásolta a teljesítményemet. Ezért lett az a rohadt töri - amit ki nem állhatok - hármas. És igen a fizikával is vért izzadtam mégis csak négyes lett. Épphogy! Már elnézést! Nekem is lehet szar napom, oké? Nem vagyok valami csodagyerek, aki minden tudást a kisujjából ráz ki. Nem kéne minden egyes ilyen kis botlásomért ekkora szidást rám zúdítani. Rossz lett, fogtam! Nem vagyok értelmi fogyatékos, csak nekem is vannak nehézségeim, mint minden normális embernek.
Ezzel természetesen azok az átkozott tanárok mit sem foglalkozva jól kioktattak. Akár a szülem. Ahhj, hogy az életbe anyám csalódott arcát kell bámulni egy-egy hibámért. Egyszerűen annyira fáj, hogy még belegondolni is rossz! És apám dühtől izzó tekintete. Annyira kiakasztó. Túl nagy a nyomás, ezt persze senki nem veszi észre. Csak akasztgatják a terheket folyamatosan. Húú, de elegem van!
Sebaj, mosolyt fel és indulás a buszmegállóba. Amint beléptem, minden egyes embert megajándékoztam egy kis mosollyal, hátha fel tudom dobni a napjukat. Igazából mindig ezt csinálom. Ez legalább jó. Ugyan így mosolyogva álltam a buszmegállót jelző tábla mellé, tovább nézelődve. Hirtelen megakadt a szemem valamin. Vagyis inkább valakin.
Mellettem nem sokkal, az útpadkán ücsörgött egy velem egy idős, viszonylag helyes srác. Nem értettem mit keres ott. Miért üldögél ott mélabúsan, szomorú tekintetekkel révedve maga elé. Olyan lehangoló látvány volt, hogy rögtön megsajnáltam, és leültem mellé.
-Szia – köszöntem vidáman, de ő rám se nézett. Aztán fogta magát és a pulcsija kapucniját jó erősen a fejére húzta, ezzel jelezve nekem, mennyire nincs kedve társalogni.
– Mi jót csinálsz itt? – még mindig semmi válasz.
– Okké, akkor csak ülök itt és bámulok előre – motyogtam előre nézve hátha észreveszem, mi olyan érdekes, amit ennyire bámul. Nem láttam semmit, ezért visszafordultam felé, és elkezdtem őt tanulmányozni. Sajna az arcára nem volt rálátásom, mivel a kapucnija eltakarta, viszont azt megállapítottam, hogy így amennyit láttam belőle egészen addig míg fel nem húzta a pulcsiját, piszok helyes srácról van szó. Ennyi volt minden tudásom, így ezzel kellett beérnem. Majd egyszer csak fogta magát, felállt és elsétált.
Kíváncsian néztem utána. Nem értettem semmit. Ez most mi volt? Egyáltalán akkor mit keresett itt, ha nem a buszra várt? Vagy ennyire zavarta a jelenlétem? Mi rosszat tettem már megint? Ezekkel a gondolatokkal szálltam fel az éppen érkező buszra.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Helkó mindenkinek! Tudom, ez édeskevés volt, de sajnos eléggé eltérnek egymástól a különböző fejezetek hosszai. Remélem tetszett ez a bevezetés, hamarosan beindul a story teljesen, addig is kitartást a minden napokhoz, és sok mosolyt kívánok mindenkinek! A következő rész két hét múlva érkezik.
