Mindennap látom a buszmegállóban... Nem értem mit keres ott? Buszra nem száll föl, csak ül az út szélén és bús komoran mereng maga elé. Mégis mi a francért? Aztán minden alkalommal hirtelen fogja magát és elandalog! Fogalmam sincs minek teszi ezt, d...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
,,Óvatosan lépkedj az oroszlán közelében!"
Másnap suliból hazajövet, ugyan úgy ott ült, ahol tegnap is. A buszmegálló előtt nemsokkal, az út szélén, pontosan olyan tragikus látványként hatott, akárcsak tegnap. Sikerült elérnem, hogy javíthassak, ezért amúgy is jó kedvem volt, viszont most, hogy megláttam őt jókedvemben elhatároztam, hogy mindenképp mosolyt csalok arra a búval bélelt képére. Ezzel a szilárd elhatározással ültem le mellé újra.
- Szia – köszöntöttem vidáman, teljes fogsoros mosollyal az arcomon. – Szabad ez a hely? – kérdeztem, de nem nagyon vártam választ, csak simán odacsüccsentem mellé. Ő rám se hederített. Egyedül az adott bizonyosságot arról, hogy észrevett, hogy jó erősen a fejébe húzta kapucniját. Erre szimplán megvontam a vállam és igyekeztem nem magamra venni.
- Mi jót csinálsz itt? – érdeklődtem kedvesen, de sajnos válasz nem érkezett. – Nem tudom emlékszel-e rám, de tegnap is találkoztunk. – hiába vártam, erre a kijelentésemre sem kaptam semmilyen reakciót.
– Nem szeretsz beszélni? Sebaj! Akkor csendben maradok és bámulhatunk együtt búskomoran előre – erre már végre sikerült kicsikarnom belőle egy kis reakciót! Hiszen láttam, ahogy dobbant egyet a lábával. Most dühös? Felidegesítettem? Pedig, csak poénkodni próbáltam! Nem tudtam ezt a nem várt cselekményt mire vélni, ezért inkább nem is foglalkoztam vele, csak előbbi kijelentésemnek eleget téve elkezdtem unottan előre révedni a semmibe.
Elég sok érdekes dolog tárult elém. Láttam egy kellemes hangulatú kávézót, nagyon aranyosnak látszott. Eddig még egyszer sem tűnt fel. Fogalmam sincs, miért nem vettem észre. Olyan kis különleges azokkal a szép, kottát ábrázoló, mintás üvegekkel. Egyszer azt még feltétlen meg kell majd nézzem – állapítottam meg miközben a nevét figyeltem.
Violin cukrázda – állt a violinkulcsos, hangjegyekkel tele pingált táblán. Magamban elraktároztam az infót, majd megakadt a szemem egy mellette álló színes épületen, amire kis állatkák voltak fel festve. Volt ott zebra, zsiráf, elefánt, és még rengeteg más cukiság is. Először nem értettem mi lehet az, aztán beugrott. Egy óvoda felirat díszelgett a ház oldalán. Hogy az eddig, hogy nem szúrt szemet? Boldogan lestem a bejáratát, hátha láthatok egy édes kislányt vagy kissrácot, de sajnos nem jártam szerencsével.
Egy idő után meguntam ezt a céltalan bambulást, és inkább a mellettem gubbasztó srácra esett a pillantásom. Ma ugyanaz a fekete, szakadt farmer volt rajta, a már tegnap megismert sötétkék pulóverrel. Noha semmi új nem volt szembetűnő külsején, én mégis észrevettem egy heget a csuklóján, amit egy nappal ezelőtt még nem szúrt ki a szemem.
- Mi történt a kezeddel? – szóltam hozzá ismét, egyfajta próba szerencse alapon. Nem vártam semmit, de most mégis végre rám emelte tekintetét. Csak egy röpke pillanatra, mégis a lelkemig hatolt az a világoskék, igéző tekintet. Enyhén türkizes színben pompázott. Igazán különleges, szinte fehér beütést keltettek a színhártyájában futkosó halványabb vonalak. Ezek után lehúzta pulcsija ujját egészen a kézfejéig, majd előre nézett, mintha ellenőrizne valamit, aztán fogta magát, felállt és elsétált. Itt hagyott, csak úgy szó nélkül. Megint. Most tényleg megharagudott rám? Ilyen idegesítő teremtmény lennék? Lehet tényleg igazuk van a szüleimnek... Na, ezt azonnal elvetettem magamban, és inkább igyekeztem felidézni a rejtélyes srác sötétkék pulcsijának mintáját. Valami felirat díszelgett rajta, de sajnos nem emlékeztem rá. Aztán ott volt az a szakadt farmer. Ó, és az az izzó tekintet, te jó ég! Ilyen rövid idő alatt semmit nem bírtam kiolvasni belőle, de mégis olyan felejthetetlen volt, hogy még a buszon is csak arra tudtam gondolni...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Halihó mindenkinek! Megint egy jó rövid fejezettel tudtam csak kedveskedni nektek, de remélem azért élvezhető volt. Ha minden igaz a pontosan két hét múlva megjelenik a kövi rész, ahol már megtörik a jég! Valamennyire... mondjuk azt, hogy egy vékony hajszál éren keresztül megreped(egy pindurkát😅). Addig is kitartást és sok mosolyt kívánok mindenkinek!
