Egy hét veled

1.

Charles Leclerc

-Carlos, értsd már meg, h nincs nekem ehhez kedvem! -forgattam meg a szemem, miközben a spanyol éppen arról magyarázott nekem, h mennyire jó lesz elmenni szombat este bulizni egyet, amikor vasárnap úgy sincsen már semmi dolgunk.

Na igen, igaza is lehetett volna, tekintve, h Maranelloban voltunk és mivel este nyolc óra volt, már egy ideje a szállásunkon vagyunk, így akár haza is repülhettünk volna. Ő elmehetett volna Madridba, én pedig Monte-Carloba. Neki azonban valamiért kicsattanóan nagy volt a jókedve és ragaszkodott hozzá, h maradjak vele vasárnapig, mert ő megakar látogatni valami szórakozóhelyet. Máskor nagyon szívesen elmentem volna vele, de momentán semmi kedvem nem volt, csupán arra vágytam, h vegyek egy repülőjegyet és az éjjel hazautazzak. Itt van nemsokára a szezonkezdés, rengeteget voltam mostanság Olaszországban, így vágytam egy utolsó kis pihenőre mielőtt utazhatunk az első futamra. Most viszont mégis ott tartottam, h kénytelen voltam készülődni, mert ugyan hiába beszéltem neki, most annak ellenére is itt volt a szobámban felöltözve, belőtt hajjal és a parfümjének az illata is már messziről érződött róla.

-Csak készülődj, h mehessünk! Hidd el, h jót fog tenni egy kis szórakozás mielőtt hazamész. Iszunk egy pár sört, egy pár rövidet, keresek neked valami jó csajt... -sorolta a terveit, én pedig nagyot sóhajtottam.

-Persze, jó csajt, mert momentán ugye másra sincsen szükségem, mint egy barátnőre, nem?

-Nem kell a barátnődnek legyen, vannak alkalmi lányok is, nemde?

-És még fizessek is érte, nem? Én nem olyan srác vagyok, aki ilyen lányokat keres. Sőt, jelenleg semmilyenre nem tartok ígényt. -mondtam, miközben a bőröndömben turkáltam a fekete ingem és a fehér szakadtfarmerem után.

-Úgy csinálsz, mintha nem lenne rá pár felesleges filléred. Mellesleg legalább leadnád egy kicsit a stresszt és nem tudom, h tudod-e, de az orgazmus jó hatással van a szervezetedre. -vigyorgott, én pedig nem szóltam rá semmit, csak a megtalált ruhadarabokkal eltűntem előle a fürdőszobában.

Miközben öltözködtem folyamatosan csak egy dolog járt az eszemben, h tulajdonképpen már akkor beadtam a derekamat Carlosnak, amikor csak a gyárban megemlítette, h milyen tervei vannak estére. Bár kitudja, talán még igaza is lesz és tényleg jót tesz majd egy kis szórakozás, utána pedig úgyis hazamegyek a családomhoz. Azt viszont egyáltalán nem akartam, h valamiféle új lányt összeszedjek tartósan, hiszen alig pár hónapja ért véget a többéven keresztül tartó kapcsolatom és azóta sem néztem új barátnő után, pedig akár már meg is tehettem volna, mert elengedtem a monacoi lányt. Az ünnepeket a családommal töltöttem, utána meg szinte teljesen beletemetkeztem a munkába, így már sikerült megemésztenem a szingliséget. Éppen a hajamat formáztam gondosan hajzselével, amikor a csapattársam kizökkentett a gondolataimból.

-Mit csinálsz ilyen sokáig? Tíz perce bent vagy, haver!

-Mindjárt megyek. -szóltam ki neki, majd lemostam a kezemről a hajzselét és még egy utolsó simításként befújtam magam a kedvenc parfümömmel. -Kész vagyok. -léptem ki a helyiségből, mire Carlos máris felpattant a székről, amin eddig ült és az ajtó felé igyekezett.

-Gyere már, Charles! Olyan vagy most, mint valami lassított felvétel. -vetette a szememre, én pedig mint aki meg sem hallotta felhúztam a fekete platformos Conversemet, bezártam az ajtót és csak ezek után indultam utána a liftek irányába.

Nem tudtam pontosan, h hová akar vinni, de abban biztos voltam, h nem messzire, ugyanis ahelyett, h taxit hívott volna gyalog indult el, én pedig beérve őt haladtam mellette. Nem mentünk sokat, csupán negyed órát talán, amikor megállt egy hatalmas épület előtt, amiből hangos zene hallatszódott ki.

-Jó estéd lesz, garantálom neked! -pillantott rám, majd belépett az ajtón.

Már rengeteg ilyen helyen jártam, úgyhogy semmi érdekeset nem találtam a helyben, de mégis bíztam benne, h igaza lesz a spanyolnak és nem hiába vesztegetem majd el itt az estémet. Amíg Carlos kért nekünk valamit a bár pultnál, én csak támaszkodtam mellette. Őszinte leszek, nem igazán voltam tisztában vele, h az ital, amit kért az micsoda, mert még nem hallottam róla, de nem is nagyon kötött le.

Rose Martini

Szokásosan támaszkodtam a bárpultnál és vártam, h kiadják a vodkámat, miközben új srácok után nézelődtem. Kellett a pénz egy új albérletre -na meg drogra. -, a pénzt pedig így volt a legegyszerűbb megkeresni rá. Egy este, ha szerencsém van, akkor több pasit is magam mögött tudok hagyni, akik elég jó pénzeket képesek fizetni egy szexért, vagy attól függ, h kinek mire kellek.

Amint nézegelődtem megpillantottam pár emberrel arrébb egy ránézésre huszasévei elejét taposó srácot, aki szerintem egyedül lehetett, nem mellesleg pedig a legdrágább vodkát tették le elé éppen, amit ki is fizetett. Végig mértem őt. Elég jóképű volt és szexivé tette őt a kiálló ádámcsutkája. Lerakták elém az italomat, majd a pultos csak elmosolyodott.

-A ház ajándéka, kislány. -kacsintott egyet, én pedig megköszöntem azt és a szemem sarkából láttam, h az általam kinézett srác rám kapta a fejét.

Felé fordultam és kedves mosollyal az arcomon néztem a szemébe, de ő amint észrevette, h mit is csinál elfordította rólam a fejét. Ez jónak ígérkezik -gondoltam magamban. -. Oda mentem mellé, majd felültem az üres bárszékre, ügyelve arra, h közben úgy könyököljek a pulton, h a dekoltázsom kiemelje formás melleimet és megszólítottam.

-Egyedül vagy itt? -ismét hozzám fordult, majd próbálva a szemembe nézni válaszolt.

-Nem, előbb még itt volt velem egy haverom is. -nagyot kortyoltam a poharamból.

-Voltál már itt? Elveszettnek tűnsz.

-Nem, itt még soha. H hívnak? -érdeklődött, amit jó jelnek vettem.

-Nikolett, de hívj csak Nikinek. Hát a te neved?

-Charles. -mondta, majd lopva elnézett felettem.

-Franciásan cseng, ez a név itt Olaszországban nem megszokott. -mosolyogtam.

-Mert nem idevalósi vagyok. -biccentett. -Monacoból származom. Te viszont bizonyára olasz vagy. Gyakran jársz ide? -kérdezte, de ezúttal már nem az arcomat fürkészte, hanem a dekoltázsomon legeltette a szemét.

Pasi és ezen nincs mit szépíteni.

-Mindennap. Mindennap itt vagyok esténként. Vagy ha nem itt, akkor valamelyik másik helyen. És hadd kérdezzelek meg, mivel foglalkozol?

-Forma 1-es pilóta vagyok. -emelte rám a tekintetét újra, de ezúttal én pillantottam le. A nadrágját figyeltem, amiben kirajzolódott a keménysége. Felizgult. Ez jó, legalábbis nekem. -A Ferrarinál. -szóval ezért tudta megrendelni azt az italt. -Te mivel foglalkozol, h mindennap van időd itt lenni? -kérdezte, de láttam rajta, h pontosan tisztában van a válasszal.

Nyert ügyem van.

-Fizetős lány vagyok, Charles. -mondtam ki kerek perec. -Ezen nincs mit szépíteni.

-Értem. -nyelt egyet, majd éreztem, h egyik tenyere a combomra simul és enyhén rászorít.

Hosszúak voltak az ujjai, jegygyűrűt nem viselt, bár, ha viselt volna sem tudott volna lekötni. Nem az én hibám lenne, ha megcsalná a feleségét vagy a jegyesét. Máskülönben meg nekem teljesen mindegy, hiszen ebből élek, ő pedig eltudja dönteni, h mit akar.

-Mit szólnál, ha segítenék rajtad? -suttogtam érzékien a fülébe, neki pedig a keze feljebb csúszott a rövid szoknyám vonaláig. -Egy órácskádat feldobnám...