Egy hét veled

27.

Charles Leclerc

Kedden reggel Rose előtt ébredtem, aki édesen szuszogott a mellettem lévő párnán, bal kezét viszont a hasamon pihentette. Meztelen vállairól lecsúszott a takaró, amit óvatosan, h fel ne ébresszem megigazítottam. Körül néztem a szobában, még sötétség uralkodott, hiszen a sötétítőm nem engedte be a monacoi napsugarakat. Tekintetem az órára siklott, ami már nyolc óra harminc percet mutatott. Nagyot ásítottam, hiszen kimerített az éjszaka, majd újra az olasz nőre néztem, ajkaim pedig mosolyra húzódtak. A telefonomért nyúltam az éjjeliszekrényemhez, amin három üzenet is várt a csapattársamtól, illetve egy a menedzseremtől. Először az utóbbit nyitottam meg, majd örömmel vettem tudomásul, h lemondták a fotózást. Különben sem volt hozzá sok kedvem. Következhetett tehát Carlos Sainz üzenete.

carlossainz55: Reggelt neked, Charles!

carlossainz55: Nem tudtam, h társaságod akadt a napokra... Tele van veled és Rose-zal az internet, az emberek találgatják, h ki ő.

carlossainz55: Egyébként, h, h Monacoban van?

charles_leclerc: Ciao Carlos!

charles_leclerc: Találgassanak csak egészen nyugodtan, majd egyszer rájönnek, h a Ferrari leendő tartalomgyártója. Azt mondta be kell fejezzük, ami köztünk van, én pedig azt mondtam, h soha többet nem kell velem találkozzon, ha velem tölti ezt a hetet.

carlossainz55: Te is tudod, h hazudtál neki... Elkerülhetetlen lesz, h tartalomgyártóként ne találkozzatok.

charles_leclerc: Lehetséges, h nem a pontos igazságot mondtam neki a munkakörét illetően...

carlossainz55: Ki fog rád akadni, ha megtudja, Charles.

charles_leclerc: Tudom, de szüksége van valamilyen jól fizető melóra.

carlossainz55: Ezért te a tudta nélkül szereztél neki egy olyan munkát, ami miatt konkrétan sosem lesz otthon és ráadásul még egy csomót is kell veled találkozzon. Nem vállalta volna el, ha ezt tudja, ugye tudod?

charles_leclerc: Figyelj, nincsen szakmai végzettsége, csak érettségije és nyelvvizsgája, elutasították mindenhol, a Ferrarinál pedig szükség volt ebben a szerepkörben valakire...

carlossainz55: Ez nem a Ferrariról és az elutasításról szól. Charles, ezt te is tudod.

charles_leclerc: Tudom jól, de én segíteni akarok neki.

carlossainz55: Te nem csak segíteni akarsz neki. Nem akarod őt magad mögött hagyni egy hét után. -mocorogni kezdett mellettem az olasz nő, így letettem a telefonomat, de pontosan tudtam, h igaza volt a spanyolnak.

-Korán van még, Charles... -motyogta Rose a párnába fúrva a fejét. -Miért vagy ébren? -elmosolyodtam a tudatlanságán.

-Korán? Fél kilenc elmúlt.

-Tekintettel arra, h hány óra volt amikor elaludtunk nekem ez még igencsak korai időpont. -mondta, én pedig a takaró alá nyúlva végigsimítottam meztelen hátát.

Éreztem, h beleborzongott az érintésembe, ő pedig fejét elfordítva immár az arcomat fürkészte. Olyan gyönyörű volt, kócos haja szétterült a párnán, arca pedig nyugodt volt, bár valóban fellelhetőek voltak rajta a fáradtság jelei.

-Csinálok neked valami reggelit. -mondtam, ő pedig nyöszörgött valamit, majd becsukta a szemét és ismét bóbiskolni kezdett.

Rántottát álltam neki készíteni Rosenak, miközben eszembe jutott, hogy holnap az esti vacsorára tekintettel el kell vinnem magammal az édesanyámhoz a fodrászszalonba. Nekem mindenképpen le kell vágja a már hosszúra nőtt hajamat, de az övét is valahogy elegánssá tehetné. Megdörzsöltem az arcomat. Nem volt ínyemre, hogy be kell mutassam anyukámnak, hiszen mit is fogok neki mondani? Ki nekem Rose? Egy barátom? Garantáltan nem fogja elhinni. A barátnőm? Nem a barátnőm. Azt viszont kizárt, hogy elmeséljem neki, hogy honnan is ismerem az olasz nőt. Azt, hogy a Ferrari alkalmazottja megint nem mondhatom, hiszen tekintve, hogy otthon vagyok mit keresne ő velem, illetve nálam. Máskülönben meg miért vinném a csapat tartalomgyártóját magammal egy ilyen nagy szabású vacsorára.

-Baszd meg a ruha! -kaptam a fejemhez.

Nem mehet oda akármilyen ruhába, de pláne nem olyanba, mint amilyenek szerintem a bőröndjében pihennek. El kell vinnem valahova vásárolni, ahol tud magának valami alkalomhoz illőt venni. Jobban mondva majd tőlem megkaphatja őket. Nagyot sóhajtottam. Ennek tetejében pedig csütörtökön még médianap is lesz, oda pedig nem szeretném magammal vinni, azt eleve nem is élvezné.

Ezen gondolataimat felváltotta aztán a felismerés is, hogy mivel tervezem pénteken, szombaton, illetve vasárnap is magammal vinni a pályára, így találkozni fog Freddel is, aki valószínűleg szívesen beszélne vele pár szót a munkaköréről is. Ezen felül gondolom valamennyire szeretné megismerni is. Féltem Rose reakciójától. Mármint nyilván mindenképpen sor kerülne erre, de talán nem lenne jó, ha az itt léte alatt derülne fény a pontos munkakörére. Valószínűleg haragudna rám, ha megtudná, hogy milyen sokat is kéne velem, velünk legyen. Ez nem simán arról szól, hogy kezeli a közösségi médiát, beletartozik az is, hogy különféle tartalmakat gyárt velünk és körbe utazza a világot. Ha megtudja ezt még a hétvége folyamán talán mérgében összeszedi a cuccait és az első géppel hazamegy Olaszországba. Bár ez a forgatókönyv annak fényében elég valószínűtlen, hogy nincsen neki anyagi kerete a repülőjegyre, mellesleg pedig én már vettem neki egy repülőjegyet hétfőre. Pontosabban hétfő délelőttre.

-Charles, mondták már, hogy milyen jól áll neked a főzés? -szakított ki a gondolataimból, én pedig rögtön felé fordítottam a fejemet.

-Te vagy az első. -feleltem, majd két tányérba szedtem a rántottát a serpenyőből és az asztalra helyeztem egy-egy villa kíséretében. -Jó étvágyat!

-Köszönöm szépen, viszont. -ült le velem szemben.

-És neked mondták már, h gyönyörű vagy ezekkel az enyhén begöndörödött fürtökkel? -csúszott ki a számon, de a Rose arcán hirtelen megjelenő mosoly láttán már nem bántam.

-Igaziból, úgy, hogy komolyan is gondolták? Na úgy még nem. -rázta a fejét. -Más egyéb jelzőt másik szituációban viszont már elég sokan mondtak nekem.

-Mások nem tudják mit hagytak ki. -jelentettem ki. -Annyira csodálatos vagy!