Egy hét veled

3.

Charles Leclerc

Szerdán a Ferrari gyárából Carlosszal úgy sétáltam ki, h ezúttal én dobtam fel azt az ötletet, h menjünk el bulizni. Nem kellett neki kétszer mondanom, ő azonnal bele is ment. Bár, mint ma kiderült Fred arra értette, h van még el nem intézett dolgom, h arra tekintettel, h jövő héten utazhatunk Bahreinbe, a szezonnyitóra, így leszervezett a Ferrari privát versenypályájára, Fioranoba egy utolsó három napos tesztet. Ez viszont továbbra sem gátolta egyikünket sem abban, h ma este is jól érezzük magunkat, még akkor sem, ha tudatában voltunk annak, h holnap reggel kilenkor már a pályán kell lennünk. Így történt tehát az, h Carlosszal este nyolckor már ismét úton voltunk, csak ezúttal egy másik helyre. Ez egy kevésbé ismert hely volt, így lényegesen kevesebben voltak, azonban mégis sokkal nagyobb komfort érzetet adott, h az emberek nem tapossák egymást. Még üres helyet is találtunk Carlosszal, így helyet foglaltam a fekete bőrkanapén, ő pedig elment magunknak italt venni. Amíg vártam rá, feltöltöttem egy rövid videót a helyről az instagram történetembe, amin megjelöltem Carlost, majd kicsit körül szemléltem a helyet, illetve az embereket. Több kisebb társaság is volt, így azokon is végig futtattam a tekintetemet, majd a táncparkett közepén megakadt a tekintetem valakin. Hirtelen nem tudtam, h honnan olyan ismerős a lány, akit látok, de amikor az irányomba fordult rögtön tudtam, h ki az. Niki táncolt jókedvűen a pörgős remixre és akaratlanul is megjegyeztem magamban, h irtó szexi volt, ahogy feszülős haspólójában és a még hátul, a feneke alján is szakadt farmerjában sztriptíz táncosokat lepipálva táncol a tömegben. Nem figyelhettem őt azonban sokáig, hiszen Carlos időközben megérkezett, én pedig elvettem tőle a pálinkámat, illetve a koktélomat, majd miután koccintottunk lehúztam a felest és Carlosszal kezdtem beszélgetni.

-Milyen a hely? -érdeklődött. -Nekem jobban tetszik, h nincsenek annyira sokan.

-Nekem is. Határozottan jobb. -mondtam, majd újra arra a részre pillantottam, ahol az előbb Nikit láttam, de már nem volt ott.

-Kit keresel ennyire?

-Senkit. -tagadtam.

-Itt van valaki, akit ismersz?

-Nem, legalábbis senkit nem láttam. -kamuztam. -Csak körül néztem. -feleltem, majd felálltam és a koktélomat a kezembe véve táncolni indultam.

Nagyon egyedi mozgásom volt, ezt mindig is tudtam, de azon még én is meglepődtem, h képes vagyok valakit tánc közben oldalba verni a könyökömmel, így sűrűn bocsánatot kérve fordultam az illető irányába.

-Nagyon érzed a ritmust. -mosolygott rám Niki, akit így volt lehetőségem közelebbről is megszemlélni.

-Szia Niki! Sajnálom, h beléd könyököltem. -szabadkoztam.

Szőke, egyenes haja a vállára omlott, haspólója sokkal rövidebb volt, mint, ahogy azt messzebbről hittem, hiszen melleit csak éppen elfedte, magasderekú, bővebb szabású, szakadt farmerja kiemelte szép karcsú derekát, míg a szemébe nézve azt is észrevettem, h gyönyörű szépen csillognak zöld íriszei. Viszont, ahogy azt később érzékeltem ez csak az általa fogyasztott kábítószertől lehetett, hiszen pupillái hatalmasra tágultak, míg a kedve is szokatlanul jobb volt, mint amit a helyzet adott.

-Ugyan nincsen semmi baj! Előfordul. Főleg az ilyen jó táncosoknál. -mondta, majd szemtelenül kacsintott egyet.

-Igen? -kérdeztem vissza, mire cseppnyi szégyenérzet nélkül válaszolt.

-Igen, viszont tapasztalatom alapján az ágyban határozottan jobb munkát végzel. -nyújtotta rám a nyelvét, én pedig nagyot kortyolva a kezemben lévő pohárból a fenekébe markolva rántottam közelebb magamhoz.

-Hm. Mit szólnál hozzá, ha meghívnálak valamire? -kérdeztem a fülébe suttogva.

-Örömmel venném. -biccentett mosolyogva, én pedig a derekába karolva megindultam vele a bárpult felé.

Kértem neki egy vodkát és révén, h elfogyott a koktélom, így magamnak is egyet. A hangulatomat már meghozta a bevitt alkoholmennyiség, így mindenféle korlátok nélkül csevegtem Nikivel, aki megint hatást tudott gyakorolni a testemre, mondjuk most már azzal is beindított, h be kellett ismerjem gyönyörű volt.

-Szóval jó voltam szombaton? -néztem a szemeibe, ő pedig közelebb húzódott hozzám a bárszékkel, amin ült.

-Túl jó. -biccentett, majd belekortyolt a poharába.

-Ha ennyire jó voltam, akkor bizonyára benne lennél egy ismétlésben. -hajoltam közel az arcához, miközben kezeim a fenekére tévedtek. -Kegyed a legszebb akivel valaha dolgom volt. -tettem hozzá.

-Nem tudok nemet mondani az ajánlatodra, szépfiú! -suttogta a fülembe, miközben tenyerei a combjaimon pihentek, én pedig megakartam csókolni, de nem jártam sikerrel.

Az olasz lány beleharapott az alsóajkamba, majd a szemembe nézve a következőt mondta.

-Nem csókollak szájon. Ez az egyetlen szabályom van, h senkit nem csókolok meg. Még téged sem, Charles. -mondta és őszintén meglepett a válasza, de közben tökéletesen megértettem.

Máskülönben pedig eszem ágában sem volt olyat kérni tőle, amit nem akar, mert az ellent mond az elveimnek és annak, ahogy neveltek. Egyébként pedig ő egy nő, aki ugyanúgy megérdemli a tiszteletteljes bánásmódot, mint bárki más.

-A csók már számomra túl intim ahhoz, túl bizalmas, h minden egyes srácot megcsókoljak.

-Tiszteletben tartom és teljes mértékben a te szabályaid szerint játszunk. -búgtam a fülébe, majd óvatosan megcsíptem fogammal a fülcimpáját, ami egy halk nyögést eredményezett a részéről

Reggel amikor felébredtem a hotelszobámban Niki már nem volt ott, ahogy az a háromszáz euró sem, amit tegnap este helyeztem ki neki az éjjeli szekrényre. Noha hamar elfáradt, feltételezem kiment a drog, illetve az alkohol hatása belőle, így miután az ágyra feküdt, én pedig egy pillanatra kimentem a konyhába, ő elaludt. Nem ébresztettem fel, mert bár ez volt az ő munkája, de ő is csak ember, én pedig tisztelem az embereket és azon sem gondolkodtam, h mennyi pénzzel fizessem meg. Őszintén szólva viszont egyre jobban kezdett érdekelni, h miért van ő rászorulva, h alkalmi legyen, hiszen okosnak és nem olyan lánynak tűnt, mint akik az út szélén, a sarkokon keresik hozzá hasonló módon a kenyerüket.

-Jó reggelt, Charles! -jelent meg Carlos a semmiből a konyhámban.

-Jó reggelt neked is! -biccentettem. -Meddig maradtál?

-Talán éjfélig... Te se sokkal előbb mentél el. -mondta és igaza volt, hiszen én tizenegy után valamivel indultam el onnan Nikivel. -Láttam találtál társaságot.

-Igen. -feleltem.

-Nagyon szép nőt találtál magadnak, ismered őt?

-Ami azt illeti igen. Mellesleg valóban szép.

-Honnan? -érdeklődött.

-Szombat estéről. Ő ugyan az a lány, akivel akkor magamra hagytál. -biccentettem, majd felvettem a földről a tegnap esti pólómat.

-De hát... Nem halucinálsz véletlenül? -vonta fel a szemöldökét, mire megráztam a fejem.

-Nem. Ugyan az a lány, soha nem tudnám összekeverni őt senkivel. Csak tegnap más volt. Tegnap sokkal hétköznapibbnak tűnt. -magyaráztam.

-Akkor őt kerested annyira a tömegben... Mondhattad volna. -jelentette ki, majd a feltúrt ágyamra tévedt a tekintete. -Ne mondd azt, h megint elhoztad...

-De. -közöltem, ő pedig megrázta a fejét. -Csak ne csinálj belőle rendszert. -tanácsolta.