Amint kilépett a házból, a könnyeim utat törtek maguknak. Csak folytak le az arcomon és némán tűrtem. Egy hang sem jött a torkomra.
Kissé homályossá kezdtek válni a dolgok és észrevettem, hogy több helyen is eléggé vérzek.
Volt mellettem egy bontatlan vodka. Biztos a nagy dulakodásban levertük az asztalról és idegurult valahogy. Jó lesz fertőtlenítőnek. Levettem a pólóm, már ha még annak nevezhető. Nem sok minden maradt belőle, ugyanis a szilánkok szétvágták és tiszta vér volt. Kitéptem a szilánkot a karomból és odébb dobtam. Elég mély vágás, kissé elkezdtem elvérezni. Ráöntöttem egy kis vodkát, majd bekötöttem a pólómból maradt cafattal. Ez egyenlőre megteszi. Meghúztam az üveget, hátha belülről is megtisztít...
Óvatosan kihuzigáltam a többit is a hátamból, mondjuk nem volt egyszerű.. Aztán leöblítettem az egész hátam a szeszes itallal.
Elkezdtem felállni. Kissé szédültem és még nehezen kaptam levegőt. Lehet megzúzódtam pár helyen, de legalább még élek. Először felporszívóztam, majd felmostam. Mikor végeztem elvonultam a fürdőbe, hogy rendbe szedjem magam.
Szépen átkötöztem a karom, hogy ne fertőződjön el, majd a hátamon lévő hegeket is próbáltam letapasztani, több-kevesebb sikerrel. Eléggé alkohol szagom van az elsőosztályú fertőtlenítőmtől, de most túl fáradt vagyok, hogy bármit is csináljak. A pólóm még kidobtam a kukába, aztán mentem is a szobámba.
Kulcsra zártam az ajtót és a zárban hagytam, ha esetleg "valaki" be akarna jönni akkor ne tudjon. Ezután már csak bedőltem az ágyamba és kidőltem.
Másnap reggel korábban keltem fel, hogy le tudjak zuhanyozni és átkötni a sebeimet. Úgyis csak második órára kell bemennem.
A víz érintése miatt lángolt a testem. Ez arra az időszakra emlékeztet amikor még vagdostam magam. Tavaly, amikor Manuelék elkezdték az egészet. Miután megvágtam magam, utáltam fürdeni, mert a víz mindig égette a hegeket. Ez most ugyanolyan csak sokkal jobban fáj.
Átkötöztem a sebeim és felvettem egy garbót, hogy ne látsszon apám kezének nyoma. Utána már mehettem is suliba.
---- Time Skip -----
A nap ugyanúgy telt, mint máskor. Annyi különbséggel, hogy minden lépés fáj és egész nap hányingerem van. Azt nem tudom eldönteni, hogy a sok gyomros miatt vagy a kiválasztás miatt, mint tegnap.
Aztán eljött az ebédszünet is. Ma le szeretnék ülni hozzájuk. Remélem Manuel ezúttal nem fog megakadályozni benne.
Vettem a menzán egy karamellás shake-et és elindultam feléjük. Már egy ideje néztek. A lépteim nem voltak valami magabiztosak, de legalább elindultam.
- Öhm...leülhetek? 'Kérdeztem bizonytalanul'
? - Persze, már vártunk. 'Mondta egy srác mosolyogva'
? - Armin vagyok, ő itt Blaze, a másik pedig Nova. 'Mondta a szőke fiú'
Nagyon szép kék szemei vannak. Olyan mint a tenger. Aki felé biccentett, Blaze, neki barna haja és szeme van. Novának hófehér haja van, az egyik szeme kék, mint az ég, a másik pedig aranybarna.
- Eren vagyok.
B - Tudjuk. 'Mosolygott rám'
- Oh, tényleg. A víziók. 'Szembesítettem magam a tényekkel'
A - Ha van kérdésed, akkor nyugodtan tedd fel.
- Én...nem értek semmit..... 'Néztem rájuk kétségbeesetten'
N - Először mi is féltünk, de nem kell aggódnod. Itt vagyunk és segítünk. Már a testvérünk vagy. 'Mondta egy félmosollyal'
B - A párod, aki kiválasztott nagyrészt az álmaidban fog megjelenni.
- Nagyrészt?
YOU ARE READING
Egyedül, de mégsem
FantasyAdott egy kisváros Beacon Hills. Igazából szép kis város, a lakók barátságosak, semmi gyanús. Viszont terjeng egy legenda. Egy legenda melyben fiatal omegákat ragad el egy "szörnyeteg". Biztos van oka annak, hogy senkit nem engednek az erdő közelébe...