Egyedül, de mégsem

Part 2

Direkt nem néztem fel, mintha meg sem hallottam volna.

? - Hallod, hozzád beszélek!

Csap rá az asztalomra, mire összerezdülök.

- Mi van már?    'Kérdem cseppet sem barátságosan'

Manuel. Életem megkeserítője. A bátyám tette helyre még tavaly, azóta nem piszkált...

Man - Vigyázz a szádra! Te velem így nem beszélsz!    'Mondta fenyegetően'

- Ja, persze...     'Mondtam mit sem törődve, majd fojtattam az evést, ugyanis megint ebédszünetben zaklat'

Man - Már nincs itt a bátyád, hogy megvédjen. Szóval elevenítsd fel a régi szép időket és szokj vissza.    'Mondta majd elment a kis csicskáival együtt'

Nagyon jól emlékszem a tavalyi évre. Nem mertem suliba jönni, mert féltem, hogy a mai napra mit találtak ki. Aztán egyik nap a bátyám észre vette ahogy baszogatnak és jól szétverte őket. Emlékszem mennyire leszidott, hogy miért nem szóltam neki. 

Ha megint elkezdik amit régen, akkor én felkötöm magam.....

----- Time Skip -----

Éppen késem fizikáról. Ez már amolyan rutin számomra. Mondjuk Mr. Webner nem nagyon szívlel engem...De hát ez az ő baja. 

Szóval 25 perces késéssel beestem fizikára.

Mr. - Ah, Mr. Blake is megérkezett végre! Már úgy hiányoltuk önt.     'Mondta gúnnyal a hangjában'

- Számomra a megtiszteltetés tanárúr!    'Hajoltam meg előtte, mintha valami nagy nemes lenne'

Majd körbenéztem a teremben, hogy hol van még hely, amikor észre vettem valami furcsát.

- Tanárúr miért vannak hátul székek? Fogadóóra lesz, vagy mi?     'Kérdeztem most már én gúnyosan'

Mr. - Semmi köze hozzá! Üljön már le végre!     'Mondta ingerülten'

- jól van na, nem kell itt lenyávogni a fejem. A szép szóból is értek...      'Mondtam sértetten majd megfordultam és hátra mentem a kis padomhoz ami az ablak felőli padsor legutolsó eleme. Így ha unom a fizika rejtelmeit akkor bámészkodhatom kedvemre.'

Viszont a mai óra valahogy fura volt. Feszült volt a légkör, és szerintem nem csak én éreztem. Az összes ablak csukva volt, mégis kirázott a hideg. Mondjuk leszartam, mert tuti rossz a szigetelés, szóval úgy viselkedtem mint mindig. Szépen felpakoltam a lábam az asztalra és elkezdtem telefonozni.

Mr. - mr. Blake, ha ennyire figyel az órámra akkor később csak egy kukás válhat magából.   'Mondta a megsemmisítő tényeket'

Én csak kuncogtam rajta. Teljesen leszarom a véleményét. 

? - Tanár úr ne piszkálja őt kérem, nemrég halt meg a tesója, biztosan azért ilyen.

- Nem, én mindig ekkora tapló voltam aranyom, de ha még egyszer úgy teszel mintha érdekelne az élettörténetem akkor lenyomom a kis szövegkiemelődet a torkodon, felfogtad?       'Mondtam ridegen, végig a cafka szemébe nézve'

- Nem mintha probléma lenne számodra, hiszen már elég sok minden járt a szádban, ha jól tudom.      'Erre már az egész osztály elkezdett nevetgélni.'

Ő itt Juso, az iskola kurvája. Szerintem már mindenki megbaszta aki alfa ebben az intézményben. Utálom mint a szart. Egy kis pick me picsa.

Nem sokkal később vége lett az órának és mehettem haza. Mondjuk ez nem éppen egy jó dolog, de hát nem tehetek arról, hogy ide születtem.