Egyedül, de mégsem

Part 7

Amikor abba hagytam a "beszédem" mindenki elkezdett röhögni. A tanárúr csak fogta a fejét és próbált nem agyvérzést kapni.

Mr. - Egyszer pokolra fogsz kerülni fiam...     'Mondta vészjóslóan'

- Jah, nem mondja...   'Válaszoltam neki őszintén, ami szerintem kicsit túl jól sikerült, ugyanis felemelte rám a tekintetét'

A szemei aggodalmat sugároztak, amit nem tudtam hova tenni.

Mr. - Hogy érti ezt Blake?    'Kérdezte barátságos hangnemben'

- Úgy tudtam ismeri apámat. Akkor miért kérdezi?     'Hárítottam a kedvenc témámmal'

Mr. - Jól van most már tegye le a seggét kérem!    'Mondta ingerülten'

- Én is így gondoltam.     'Mondtam flegmán majd szépen a helyemre csattogtam'

Miközben mentem hátra, kicsit megszédültem, így szó szerint becsapódtam a székbe, mint egy meteorit. Még az a szerencse, hogy nem vette észre senki. Van az a jó szokásom, ha bedúrcizom akkor csapkodok, ezt pedig ők már megszokták. Legalább elkerüljük a felesleges köröket. 

----- Time Skip -----

Ma csak 6 órám volt, úgyhogy mehettem haza. Rossz előérzetem van. Csak nem tudom miért. 

Óvatosan mentem az utcán, nehogy megint "azokba" ütközzek. Vagy hasonló állapotú emberekbe. 

Mikor beléptem a házba, megcsapott az erős alkohol szag. Most már értem, hogy miért volt rossz előérzetem. Apa hazajött.

Manuel sajnos beletrafált az apámmal való viszonyomba, ezért is pöccentem be ennyire.

- Szia apa. Milyen volt az út?     'Kérdeztem félve'

Ha iszik az mindig erőszakhoz vezet előbb vagy utóbb....

A - Ma felhívott a tanárod. Azt mondta, hogy nem úgy beszélsz vele ahogy kellene. Igaz ez?     'Kérdezte higgadtan'

Nyeltem egy nagyot. Miért kell Mr. Webner-nek ekkora fasznak lennie?

A - Kérdeztem valamit basszameg!       'Emelte fel a hangját, majd a falnak vágta az üres piás üveget, ami darabokra tört'

Összerezzentem. Ebből már nem tudom magam kimagyarázni.

- I..igen, bocsánat...többször nem fog előfordulni...e..esküszöm...      'Mondtam dadogva'

A - Esküszöl...hahahaha     'Kezdett el nevetni'

A - Adok én neked esküt!     'Ordított, majd felpattant a fotelből és határozott léptekkel elkezdett felém jönni'

Miközben jött észrevettem a tűszúrásokat a karján. Löveti magát. Ekkor már kezdtem nagyon félni.

- Ne! Kérlek ne bánts!    'Mondtam miközben elkezdtem futni előle'

Elkezdett poharakkal dobálózni, aztán később röpültek utána a tányérok is. Egyre agresszívebb lett. Az asztal körül kergetőztünk, ami lényegében üvegből van. Pár évvel ezelőtt "nyerte" valahol. Fogta és felém hajította.

Az asztallal együtt nekivágódtam a konyhapultnak. Az asztal darabokra tört. Néhány nagyobb szilánk belefúródott a hátamba és a karomba.

Az apám egy pillanat alatt előttem termett, és a nyakamnál fogva felemelt a földről. Nekivágott a falnak. A szilánkok teljesen belefúródtak a bőrömbe, éreztem ahogy a meleg vérem, csorog a testemen. Az apám csak szorította a torkom és egyre feljebb emelt, amíg már a lábam nem érte el a földet. Alig kaptam levegőt. Azt hittem megfulladok.

A - Tényleg egy kukás agyi szintjén állsz? Hát erre tanítottalak?! Hogy merészelsz ekkora szégyent hozni rám he?!       'Az arcomba üvöltött, s közben erősített szorításán'

- Ha..ha most nem engedsz el, akkor annyi se lesz belőlem...     'Mondtam neki szinte suttogva'

Végül ledobott a földre és megrugdosott néhányszor. Közben elmondta azt, amit én is tudok..

A - Nem vagy te jó semmire! Egy senki vagy! Haszontalan, egy kupac szemét! Hát hogy mersz így a szemem elé kerülni!      'Csak ordított és rugdosott tovább'

Végül abbahagyta és rátaposott a karomba fúródott szilánkra. Elkezdett ömleni a vérem.

A - Ha nem takarítod fel a mocskot amit csináltál, mire vissza érek, akkor többet nem látod a napfényt felfogtad?     'Sziszegte a fogai között'

- Ig...igen uram...    'Válaszoltam rekedt hanggal, könnyeimet visszafojtva'