Amikor abba hagytam a "beszédem" mindenki elkezdett röhögni. A tanárúr csak fogta a fejét és próbált nem agyvérzést kapni.
Mr. - Egyszer pokolra fogsz kerülni fiam... 'Mondta vészjóslóan'
- Jah, nem mondja... 'Válaszoltam neki őszintén, ami szerintem kicsit túl jól sikerült, ugyanis felemelte rám a tekintetét'
A szemei aggodalmat sugároztak, amit nem tudtam hova tenni.
Mr. - Hogy érti ezt Blake? 'Kérdezte barátságos hangnemben'
- Úgy tudtam ismeri apámat. Akkor miért kérdezi? 'Hárítottam a kedvenc témámmal'
Mr. - Jól van most már tegye le a seggét kérem! 'Mondta ingerülten'
- Én is így gondoltam. 'Mondtam flegmán majd szépen a helyemre csattogtam'
Miközben mentem hátra, kicsit megszédültem, így szó szerint becsapódtam a székbe, mint egy meteorit. Még az a szerencse, hogy nem vette észre senki. Van az a jó szokásom, ha bedúrcizom akkor csapkodok, ezt pedig ők már megszokták. Legalább elkerüljük a felesleges köröket.
----- Time Skip -----
Ma csak 6 órám volt, úgyhogy mehettem haza. Rossz előérzetem van. Csak nem tudom miért.
Óvatosan mentem az utcán, nehogy megint "azokba" ütközzek. Vagy hasonló állapotú emberekbe.
Mikor beléptem a házba, megcsapott az erős alkohol szag. Most már értem, hogy miért volt rossz előérzetem. Apa hazajött.
Manuel sajnos beletrafált az apámmal való viszonyomba, ezért is pöccentem be ennyire.
- Szia apa. Milyen volt az út? 'Kérdeztem félve'
Ha iszik az mindig erőszakhoz vezet előbb vagy utóbb....
A - Ma felhívott a tanárod. Azt mondta, hogy nem úgy beszélsz vele ahogy kellene. Igaz ez? 'Kérdezte higgadtan'
Nyeltem egy nagyot. Miért kell Mr. Webner-nek ekkora fasznak lennie?
A - Kérdeztem valamit basszameg! 'Emelte fel a hangját, majd a falnak vágta az üres piás üveget, ami darabokra tört'
Összerezzentem. Ebből már nem tudom magam kimagyarázni.
- I..igen, bocsánat...többször nem fog előfordulni...e..esküszöm... 'Mondtam dadogva'
A - Esküszöl...hahahaha 'Kezdett el nevetni'
A - Adok én neked esküt! 'Ordított, majd felpattant a fotelből és határozott léptekkel elkezdett felém jönni'
Miközben jött észrevettem a tűszúrásokat a karján. Löveti magát. Ekkor már kezdtem nagyon félni.
- Ne! Kérlek ne bánts! 'Mondtam miközben elkezdtem futni előle'
Elkezdett poharakkal dobálózni, aztán később röpültek utána a tányérok is. Egyre agresszívebb lett. Az asztal körül kergetőztünk, ami lényegében üvegből van. Pár évvel ezelőtt "nyerte" valahol. Fogta és felém hajította.
Az asztallal együtt nekivágódtam a konyhapultnak. Az asztal darabokra tört. Néhány nagyobb szilánk belefúródott a hátamba és a karomba.
Az apám egy pillanat alatt előttem termett, és a nyakamnál fogva felemelt a földről. Nekivágott a falnak. A szilánkok teljesen belefúródtak a bőrömbe, éreztem ahogy a meleg vérem, csorog a testemen. Az apám csak szorította a torkom és egyre feljebb emelt, amíg már a lábam nem érte el a földet. Alig kaptam levegőt. Azt hittem megfulladok.
A - Tényleg egy kukás agyi szintjén állsz? Hát erre tanítottalak?! Hogy merészelsz ekkora szégyent hozni rám he?! 'Az arcomba üvöltött, s közben erősített szorításán'
- Ha..ha most nem engedsz el, akkor annyi se lesz belőlem... 'Mondtam neki szinte suttogva'
Végül ledobott a földre és megrugdosott néhányszor. Közben elmondta azt, amit én is tudok..
A - Nem vagy te jó semmire! Egy senki vagy! Haszontalan, egy kupac szemét! Hát hogy mersz így a szemem elé kerülni! 'Csak ordított és rugdosott tovább'
Végül abbahagyta és rátaposott a karomba fúródott szilánkra. Elkezdett ömleni a vérem.
A - Ha nem takarítod fel a mocskot amit csináltál, mire vissza érek, akkor többet nem látod a napfényt felfogtad? 'Sziszegte a fogai között'
- Ig...igen uram... 'Válaszoltam rekedt hanggal, könnyeimet visszafojtva'
CZYTASZ
Egyedül, de mégsem
FantasyAdott egy kisváros Beacon Hills. Igazából szép kis város, a lakók barátságosak, semmi gyanús. Viszont terjeng egy legenda. Egy legenda melyben fiatal omegákat ragad el egy "szörnyeteg". Biztos van oka annak, hogy senkit nem engednek az erdő közelébe...