Egyedül, de mégsem

Part 18

Az órák után, nagyszünetben nem az ebédlőbe mentem. Előtte még meglátogattam a mosdót, ugyanis iszonyatosan pocsékul éreztem magam. 

Jól ki is hánytam a belemet. Nem tudom, hogy miért tudok ennyit hányni amikor konkrétan nem eszem semmit. Na mindegy, én úgysem vagyok biológus.

A mosdók elé értem. Megmostam az arcom, hogy kissé magamhoz térjek. Mostanában valami retkesül fáradt vagyok. Szinte nyitott szemmel alszom.

Felnéztem a tükörbe, de a tükörképem mellett ott állt Duriel. A legjobb barátom haha.

- Hahj, mit akarsz már megint?    'Kérdeztem fáradtan'

Ő nem válaszolt csak szánakozóan nézett rám.

- Na mi van, élvezed, hogy magamba beszélek?  'Rohadt kis seggfej. Hát persze, hogy élvezi'

D - Mit csinálsz? Miért tartod még mindig vissza? Elfelejtetted mit mondtak nekünk? Hogy mit tettek velünk?! Azt mondták, hogy szörnyeteg vagy! Bizonyítsd be nekik, hogy igaz.  'Mondta rekedtes hangján'

Értetlenül néztem rá a tükörben. Mit akar ezzel?

D - Csak engedd át az irányítást a benned lakozó sötétségnek.    'Mondta majd hirtelen el is tűnt'

Engedjem át? És azt mégis hogyan kell?

Felidéztem magamban minden bántó szót, tettet és nézést amit valaha egész életemben kaptam. Lehunytam a szemem és éreztem a bánatot és a kínt, ahogy szépen lassan düh lesz belőle, míg a végén már nem éreztem semmit.

Kinyitottam szemeim. Ez lenne a kapcsoló? 

Mindenesetre tetszik az eredmény. Lehet, hogy egy érzéktelen seggfej lettem, de így legalább már nem tudnak bántani.

Kimentem a mosdóból és a "klikkem" felé vettem az irányt. Láttam a többi diák tekintetét. A megvetést és a szánalmat, az undort. Viszont nem éreztem irántuk semmit. És ez hosszú ideje először megmosolyogtatott.

Elfoglaltam a helyem az asztalunknál.

C - Mi történt veled?    'Kérdezte aggódóan Charlie'

- Már nincs sok hátra.     'Mondtam egy félmosollyal'

Láttam Nova arcán, hogy leesett neki. Szomorú volt mégis boldog.

N - Remélem, már nem szenvedsz sokáig. 

----- Time Skip -----

Eltelt egy hét a nagy "átváltozásom" óta. A környezetemben mindenki észlelte, hogy valami más lett. Duriel-t azóta nem láttam. Thank God..

Éppen ebédelünk a többiekkel. Helyesbítek ők esznek, én csak a szokásos kis shake-emet iszom. Amikor hirtelen egy erős szúrást éreztem a mellkasomban. Aztán éreztem, hogy valami nagyon kikívánkozik a gyomromból, szóval rohantam a mosdóba. 

Ha most nem hánytam ki a belem, akkor soha. Mikor visszamentem a többiek aggódó pillantásokkal illetek. És valami más volt a légkörben. Valami megváltozott köztünk.

- Mi történt?

M - Azt hiszem..    'Kezdte el Melanie, de nem tudta befejezni. A hangja összecsuklott.'

N - A párod..megszakította a köteléket...     'Nyögte ki végül Nova'

- Mi?  'Kérdeztem meghökkenve'

- De..de miért?

M - Azt nem tudjuk..     'Mondta, de közben nem nézett a szemembe'

Én csak meredtem magam elé a semmibe. Miért csinálta ezt? Már majdnem kész voltam. Miért várta meg, hogy kikapcsoljam az érzéseimet, ha valójában nem is akar maga mellett tudni? Miért csinálna valaki ilyen kegyetlen dolgot? 

És akkor már csak egy dologra tudtam gondolni:

                                                             Tönkretette az életem...