Sokkal Több, Mint Testőr... Vkook (BEFEJEZETT)

3.

Jungkook:

Nem hiszem el, hogy hagytam magamat. Nem tudtam már neki ellenállni, annyira dögösen festett ezekben a ruhákban. Szívesen megfektettem volna, de gondolnom kell az állásomra is.

Másnap reggel bementem hozzá és én keltettem, már rég ébren kellett volna lennie, de úgy látszik elaludt. Igazam is lett.

-Jó reggelt.-álltam ágyához.

-Hm. Nem akarok még felkelni. Elmehetsz Jungkook.-dünnyögött és átfordult másik oldalára.

-Kérem keljen fel. Egy óra múlva itt a magán tanár.

-Nem baj. Majd vár. Amúgy meg miért zaklatsz így korán reggel?-mormogta.

-Az a dolgom, hogy gondoskodjam önről, és védjem.

-Igazán?-kérdezett vissza.

-Igen.

-Akkor menj ki és hagyj aludni. Ez elég gondoskodó lenne.

-Ebből elég!-rántottam le róla a takarót.

-Elment az eszed? Megfagyok!-kiabált.

-Most már ébredjen és menjen le reggelizni.

-Különben?

-Különben ki kell hogy rángassam az ágyból.

-Ahj. Jól van már.-ült fel.

Semmivel nem lehet jobban feldühíteni mint mikor valaki hisztizik. Ezt nem tudom elviselni.

Magához tért és elindultunk az ebédlőbe. Megint svédasztalos reggeli fogadta a kis herceget. Durcásan helyet foglalt és neki látott a reggelinek, néha rám pillantott, de azután egyből vissza a tányérra. A reggeli után be is toppant a tanárnője. Felkísértem őket a szobába és kint várakoztam, közben én is megreggeliztem.

Taehyung:

Vadító volt a tegnapi csók, másra sem tudok gondolni, ahogy rám nézett, vagy ahogy hozzám ért és megcsókolt. Ez a férfi hihetetlenül helyes. Csak egy szavába kerülne és azonnal alá vetném magamat. Reggel elég hisztis voltam bevallom, de nem akartam felkelni, semmi kedvem nem volt hozzá. A tanárnő ma is vidám volt mint mindig, nem vette zokon, hogy pizsamában kellett engem oktatnia, természetesen kinevetett, de nem csinált belőle ügyet. Ha ezt anyámék látták volna biztosan botrány tört volna ki. Miután elhagyta a szobámat gyorsan átöltöztem, újult erővel léptem ki Jungkookhoz mikor szembesülnöm kellett vele, hogy milyen vidáman elbeszélgetnek, és még nevetnek is.

-Ön még hogy hogy itt tanárnő?-mosolyogtam rá. Pedig belül megtudtam volna folytatni, hogy merészel az én Jungkookommal beszélgetni?!

-Még beszélgettünk kicsit az új testőröddel.-nevetett és rásimított a karjára. Forrtam a dühtől, bevallom féltékeny lettem. Rajtam kivül senki nem érhet hozzá.

-Még sok elintézni valónk van Jungkookal szóval mennie kéne.-mosolyogtam rá tovább.

-Rendben úrfi. Hétfőn találkozunk.-mosolygott rám.

-Igen. Kellemes hétvégét.-integettem neki.

-Önöknek is.-mosolygott és elindult a lépcsőn le.

-Önöknek is.-figuráztam ki vinnyogva és pofákat vágva. Kuncogást hallottam mögülem így hátra fordultam Jungkook irányába.

-Mi olyan vicces?-húztam fel szemöldökömet.

-Semmi.-hagyta abba a mosolygást. Kár volt abbahagynia nagyon jól áll neki a mosoly, igazán helyes. Lementünk ebédelni természetesen meghívtam magam mellé most habozás nélkül elfogadta. Most is kellemesen elbeszélgettünk, élvezem a társaságát, még sok dolgot nem tudok róla de megakarom őt ismerni, kívül, belül.