Sokkal Több, Mint Testőr... Vkook (BEFEJEZETT)

8

Másnap reggel Kim úr hívott, hogy estére ér ide a gépük. Taehyung nem volt elragadtatva tőle, hogy ilyen hamar vége lett a mézes heteinknek, de egyben örült is, hogy végre haza érnek szülei és ismét "teljes" biztonságban lehet. Még ha nem is lesz, ő most úgy érzi, de míg mellette vagyok nem eshet bántódása. A magán tanár hamar megjelent, gondolom az apja vele is közölte a "jó" híreket. A mai napon is szorgalmasan tanult, késő délután jelentek csak meg, egészen addig a szobában tanultak. Hihetetlen ez a sok tanulás én biztosan nem bírnám. Amint elment a tanár Taehyung már rám is mászott amint a szoba ajtajához elértünk. Belém kapaszkodott és megcsókolt, azonnal ellöktem magamtól.

-Nem lehet.-ráztam meg fejemet.

-Még nincsenek itt apáék.-nyomult megint rám, de az eredmény ugyan az volt.

-Akkor sem lehet. Hamarosan itt vannak.

-De még nincsenek. Jungkook kérlek, egész nap hozzám sem értél, nem is csináltunk semmit.-fogott kezemre és izgalmi állapotban lévő tagjára helyezte.

-Sajnálom, de nem lehet.-vettem el kezemet.

-Jungkook én ezt nem fogom kibírni.-siránkozott.

-De kifogod.-mosolyogtam rá.

Mielőtt ellenkezni kezdhetett volna a bejárati ajtó nyílt és szülei léptek be rajta.

-Fiam!-szaladt oda hozzá anyja sírva.

-Hála az égnek Taehyung hogy nem esett semmi bajod.-sóhajtott fel apja.

Hamarosan el is vonultak hárman, és csak mire kész lett a vacsora addigra jöttek vissza. Leültek vacsorázni Taehyung néha néha rám sandított. Nagy csend volt étkezés közben, soha nem értettem miért hallgatnak ilyenkor az emberek. Én a családommal mindig nagyokat beszélgetek evés közben, de hát minden háznál más szokás.

----

Lassan egy hete itthon vannak Taehyung szülei, egy percre sem mozdulnak ki, már vissza mentünk a házba, minden ragyog, mint ha nem is lett volna itt egy hulla sem, vérnek nyoma sincs. Taehyung nagyon ideges mostanában látom hogy nagyon zavarja, hogy rá sem nézek, most szólt a szüleinek, hogy elmegyünk az erdőbe egy esti sétára. Hihetetlenül izgatott lett amint elhagytuk a házat. Gyorsan sétált. Egyre messzebb kerültünk a háztól, erre még nem is sétáltunk egyáltalán.

-Hova megyünk?-érdeklődtem.

-Majd meglátod.-pillantott hátra. Hosszas séta után egy faházat pillantottam meg. Tae vállára fogtam hogy álljon meg.

-Ez milyen ház?

-Ez egy raktárnak funkcionált sok sok évvel ezelött. Aztán a szüleim átalakították nekem mikor kicsi voltam, hogy itt játszhassak, ugyanis nem akartak nekem faházat építeni a fa tetején, mert féltek hogy leesnék, így ezt nekem adták. Menjünk be.-fogott kezemre.

Üres volt az egész nem volt nagy, de azért úgy képzeltem volna el, hogy sok rajz van benne, iézzel készített bot katonák, vagy valami hasonló, de semmi nem volt bent. Tae kivett az egyik kis szekrényből egy pokrócot és leterítette. Gyújtott egy gyertyát és behúzta a függönyöket Visszajött hozzám és megcsókolt. Vadul kezdte ingemet húzni de eltoltam magamtól.

-Mit csinálsz Taehyung?-néztem rá le.

-Én ezt nem bírom tovább. Rám se nézel egy hete, nem is érsz hozzám mikor kettesben vagyunk.

-Te nem vetted észre a kamerákat a házban? Az összes folyosón van kivéve a szobádban és a fürdőszobában meg az illemhelyeken.

-De észre vettem. De bejöhettél volna a szobámba.

-És a szüleid mit szóltak volna? Taehyung ne legyél buta. Azonnal kirúgnának engem.

-Jungkook most nincs itt senki. Csináljuk.-köheledett hozzám.

-Már lassan fél órája eljöttünk, ez gyanús lenne ha ilyen sokáig ellennénk.

-Nem érdekel majd kimagyarázom.-vette volna le ingemet megint.

-Nincs idő ilyenekre. Vedd le a nadrágod.-utasítottam. le is vette és ráfeküdt a pokrócra.

Én csak letoltam és letérdeltem mellé. Két ujjamat szája elé tettem de rázni kezdte fejét.

-Gondoltam erre, már kitágítottam magamat, csak tedd be. Nyitotta szét nekem lábait. Bejáratához illesztettem farkam és hamar be is ment. Felnyögött az érzésre.

-Mozoghatsz.-szólt egyből. Combjait nyakamba tettem és gyorsan kezdtem el mozogni. Mondanom sem kell, hamar felállt rá a farkam, de neki már eleve állt.  Olyan hangosan nyögött hogy be kellett fognom száját nehogy esetleg kihallatszódjon hangja.

Már mindketten közeljártunk mikor kihúzódtam belőle, és azonnal el is élveztem.

-Most tényleg maradj csendben.-szóltam rá. Bólintott, jelezve, hogy tudomásul vette.

Farkát számba vettem és szopni kezdtem. Hangosan vette a levegőt, de még sem szólalt. Hajamba markolva élvezte ahogy kényeztetem. Nem kellett sok és számba sült el.

-Ez isteni volt.-sóhajtott nagyot.

-Igen.-mososolyogtam rá perverzen.

Vissza vettük nadrágunkat és a pokrócot is helyére tettük, a gyertyát eloltottuk a függönyt is kihúztuk aztán elindultunk visszafelé a házhoz. Ez sajnos egy nagyon gyors menet volt. Annyira én nem élveztem mint ő, de jó volt, én szeretem elnyújtani a dolgokat.

Apja dühös volt hogy ennyi ideig elvoltunk, Taehyung elmondta hogy egy nagyobb sétát tettünk és találtunk egy sündisznót is. Apja szerencsére bevette így nyert ügyünk volt. Plussz beszélt apjával, hogy hagy legyek bent szobályában esténként mert fél esténként hogy újra megtörténik vele az ami azon az estén és csak mellettem érzi magát biztonságban, még pár könnycseppet is ejtett a kis sunyi. Apja természetesen beleegyezett, mondta hogy teljesen megérti, és semmi akadálya így is nagyon elégedett velem és nagyon bízik bennem, sőt egyáltalán nem gyanakszik hogy lenne bármi is köztünk hála a jó égnek. Felmentünk szobályába és egyből vigyorogni kezdett.

-Hogy te mekkora egy hazug vagy.-mosolyogtam rá.

-Hát most na. Valahogy el kell érnem amit akarok.-vont vállat.

Kezemre fogott és rálökött az ágyra. Ágyékomhoz közel ült és elkezdte hozzám dörzsölni övét.

-Taehyung fejezd be.-suttogtam.

-Miért? Végre itt is szexelhetünk.-nyalta meg nyakamat.

-Most biztos hogy nem, még a szüleid ébren vannak. Maximum ha elaludtak.-fogtam derekára.

Visszahajolt nyakamra, elkezdett rá nedves csókokat adni, már majdnem kiszívta mikor rászóltam.

-Mit csinálsz? Azt akarod hogy a szüleid megtudják? Mit szólnának hozzá, ha hirtelen tele lenne szívásnyomokkal a nyakam?

-Nemrég szívtad ki az én nyakamat is, elég dúrván hozzá teszem, de tudod az alapozó csidákra képes.-nézett rám.

-Én nem fogok magamra egy kiló alapozót tenni az biztos.-nevettem ki.

-Halkan Jungkook még meghallani téged a szüleim.-mosolygott és lemászott rólam. Késöbb akkor behajtom rajtad az ígéreted. Most viszont elmegyek fürdeni.-hagyott ott mosolyogva.