Sokkal Több, Mint Testőr... Vkook (BEFEJEZETT)

10

Másnap reggel étkezés után Kim magához hivatott.

-Jeon, nagyon hálás vagyok neked azért hogy megvédtek akkor este a fiamat és most is folyamatosan mellette vagy.-veregetett vállon.

-Ez a munkám.-hajoltam meg kissé.

-Viszont amiről ténylegesen beszélni akartam az az, hogy a fiam a minap az engedélyemet kérte, most először eletében, hogy elmehessen egy szórakozóhelyre a mai napon, és nem elszökni akár mint azt mindig is csinálta. Elengedtem, mert tudom hogy te vigyázni fogsz rá, viszont főként ezért szeretnék köszönetet nyilvánítani neked, mert látszik hogy mennyire jó hatást gyakorolsz rá. Teljesen megváltozott mióta te vagy a testőre. Egyáltalán nem él kicsapongó életet mostaniában, amiért nagyon hálás vagyok. Sok fejfájástól kímélsz meg minket.-nézett rám hálásan.

-Örülök hogy így látja. Igyekszem minden tőlem telhetőt megtenni.

-Köszönöm Jeon, most elmehetsz.

Meghajoltam és távoztam. Ezt nem is említette nekem Taehyung, hogy ő bulizni akar ma menni, erre nagyon kíváncsi leszek.

Miután vége lett a tanulásnak és a tanárnő is elment, egy óra múlva bekopogtam és bementem.

-Jungkook.-ugrott nyakamba és megcsókolt. Egy szál törölköző volt rajta, haja is vizes volt még, elég dögös volt így. Elváltan tőle és egyből rá is kérdeztem arra ami Furta oldalamat.

-Bulizni akarsz ma menni?-érdeklődtem.

-Apa mondta el igaz?

-Igen.-bólintottam.

-Igen, elakarok menni, de veled.-karolt nyakamba.

-Taehyung nem lehetünk együtt a buliban, ha keglátnának minket együtt nagy baj lenne.

-Ahh. Igaz, erre nem is gondoltam.-szomorodott el.

-És mi lenne ha máshova mennénk?-vetettek fel az ötletet.

-Hova?-kérdezte szomorkás hangnemben.

-Nemtudom. Találd ki mit szeretnél csinálni, hova mennél szívesen.

-Én nem is mennék sehova sem, elegem van belőle hogy bujkálnunk kell, hogy már itthon sem lehetünk együtt.

-És mi lenne ha beszélnél édesapáddal, hogy szerelje le a kamerákat?-vetettem fel neki az ötletet.

-Ez jó ötlet, de milyen indokkal?

-Mondjunk zavarnak téged, hogy mindenhol meg vagy figyelve, meg ilyesmik. Úgy is kiszínezed majd a történetet.

-Igaz, ez még be is vállhat.-csapta össze tenyereit.

Sajnos nem ment bele az apja hogy levegye a kamerákat így nincs más választásom mint áttérni a végső lépésre.....

Este végül bulizni indultunk, Taehyung már lerészegedett annyira, hogy ne érdekelje semmi, így állandóan nyomult rám, szinte levakarni nem tudtam. Egy kis időre eltűntem, míg üzentem főnökömnek, nincs más választásom. Miután vissza mentem Taehyunghoz láttam hogy egy sráccal táncol, a srác nagyon rá volt tapadva, észre vette Taehyung hogy őt bámulom, így elkezdte adni a lovat a srác alá, féltékennyé akart tenni, de nem jött össze neki, ez inkább undorító volt. Az este folyamán csak figyeltem őt, hogy hány sráccal táncol, mennyit iszik. Már hajnalodott mikor elindultunk haza. Elkezdte simogatni combom, de elvettem kezét.

-Te most haragszol rám?-vont kérdőre.

-Nem.-válaszoltam rezzenéstelen arcal.

-Akkor ez mi?-utalt az elöbbire.

-Vezetek.-adtam diplomatikus választ.

-Állj félre mert hánynom kell.-utasított.

Tettem amit kért, de hamar kiderült hogy ez kamu? Amint félre húzódtam, arcomra simított és megakart csókolni, de nem hagytam neki.

-Látod. Tudtam hogy haragszol.-nevetett.

-Nem haragszom, inkább undorodom tőled Taehyung. Nemtudom mire volt ez jó neked amit leműveltél.

-Hozzám se értél.-tette keresztbe kezeit.

-Ne légy már ennyire gyerekes. Fogd már fel hogy nem tehetem.

-De én nem akarok titkolózni.

-Sajnálom, kirúg apád ha rájön.

-Nem érdekel, én szeretlek, és bármit megtennék érted!-kiáltja.

-Szeretsz?-kérdezek rá.

-Igen. Légy bármi, tégy bármit én szeretlek!

-Hmm.-több nem telik tőlem. Beindítom a motort és folytatjuk a haza felé vezető utunkat.

Taehyung ezután még sem szólal, hallom hogy halkan sír, de nem mond semmit. Soha nem voltam jó a vigasztalásban, nem most fog erősségemmé válni. Amint hazaértünk Taehyung felrohan szobályába és becsapja az ajtót. Szülei még alszanak, így ez nem túl jó ötletnek bizonyult. Kopogok, de nem érkezik válasz. Inkább hagyom most vagy sírja ki magát. Majd később beszélünk, ha nyugodtabb lesz.