Vallomás
Legbelül rejtem el,
Mit kiadni nem merek.
Fulladok s mentőöv kellene,
Mit régóta nem lelek.
Mindenki azt látja,
Hogy boldog vagyok.
Hisz mosolygok nem?
Akkor mégis mi baj lehet?
Bevallom most mindenkinek,
Álarcot viselek.
Nem sűrűn panaszkodok,
Mert minden bajt magamba fojtok.
Azért nem teszem,
Mert nem szokásom.
Lehet elment az eszem,
De ez most a vallomásom.
Lehet, hogy te is egy vagy,
Kit megfojt egy gondolat,
De ne tartsd magadban,
Add ki a gondokat!
Ne kergesd a sorsodat,
Te taposod utadat!
Ismerek pár embert, kit fojt a gondolat,
Vér tapad a kezéhez, de ott a bűntudat.
Mondhatok itt nagyokat,
Ha senki sem olvassa!
Tudom, hogy nehéz járni utad,
De jobb elengedni, mint húzni a múltat.
Túl sok mindent elhittem,
De időközben rájöttem,
Hogy ez nem olyan, mint a filmekben,
Túl sokszor tévedtem.
Már nem bízok senkiben,
Hisz bennem se bízik egy lélek sem.
Tán te vagy az egyetlen,
Ki mindig megbocsát nekem.
Köszönöm Istenem!
2022. 09. 28. - B. R. M.

YOU ARE READING
Verseim //II.//Befejezett//
PoetryItt olvashatjátok a verseimet. Szerelmi csalódáson át a hétköznapi élet versein keresztül az abszolút semmitmondó versekig mindent megtalálhattok, amit a mai kortárs líra fogalma kimeríthet. Az előző rész már annyi verset tartalmazott, hogy rámszólt...
