Szerintem nem újdonság,
Sem valami nagy okosság,
Ha elmondom szeretek hozzád bújni
S egy csókot csenve magamhoz húzni.
Tudom, hogy néha idegesítő tud lenni,
Hogy folyton meg akarlak állítani
Mikor valamit épp akarsz csinálni,
De teljesen rád függtem, nincs mit tenni.
Egyszerűen imádom karjaid szorítását,
Kék szemeidnek pillantását
S ajkadnak bátorságát
Mikor csak úgy az enyémre tapad szád.
Nincs mit tagadni,
Szeretek veled lenni
S már bátran ki merem mondani:
Csakis téged akarlak szeretni!
Már nincsenek bennem kételyek,
Hogy a háttérben mindig kell legyen
Valaki csak úgy tartaléknak
Arra az esetre, ha te nem vagy.
A szívem szállást szerzett
A tied helyén azzal, hogy megszeretett.
Már nem érzem magam egyedül,
Sikoltok örömömben legbelül.
Ez a sikoltozás
Csak úgy, mint az állandó gondolkodás
Néha kiül az arcomra:
Nem tudom mit tegyek zavaromba.
De ez inkább üdvrivalgás
Mintsem fájó sikoltás,
Hisz ilyenkor arcomon az öröm beszél
S szemed csillogása mindent elmesél.
Igen, olyankor lebuktatlak,
Mint rendőr a gyanúsítottat,
Hisz akkor én is azt érzem mit te érzel
Mikor mosolyogva szemembe nézel...
2022. 11. 10. - B. R. M.
CZYTASZ
Verseim //II.//Befejezett//
PoezjaItt olvashatjátok a verseimet. Szerelmi csalódáson át a hétköznapi élet versein keresztül az abszolút semmitmondó versekig mindent megtalálhattok, amit a mai kortárs líra fogalma kimeríthet. Az előző rész már annyi verset tartalmazott, hogy rámszólt...
