Nem tudom, hogy ez a versem
A magányról szól
Vagy a kínzó hiányodról,
Hogy nem vagy itt velem.
Nem tudok aludni, felkeltem.
Csak azért, mert nem vagy mellettem
És egy plüssállatot kell ölelgetnem,
Mert üres az ágyam nélküled.
Nemcsak az ágyam,
De a szívem is ki tudott üresedni.
Hiába kezdtem el újból ismerkedni,
A te helyed nem tudja átvenni senki.
Azt hittem sikerült magam túltenni
Azon, hogy kénytelen voltam elveszteni,
Kivel egy életet tudtam elképzelni;
El kellett még valaki kezét ereszteni.
Igen, hisz nem te vagy az első,
Ki az én szívemben rejlő
Sötétséget kislámpára cserélte,
De ennek is az én hibámból lett vége.
Nem tudom, hogy ez a versem
A magányról szól
Vagy a kínzó hiányodról,
Hogy nem vagy itt velem.
2023. 03. 08. - B. R. M.
YOU ARE READING
Verseim //II.//Befejezett//
PoetryItt olvashatjátok a verseimet. Szerelmi csalódáson át a hétköznapi élet versein keresztül az abszolút semmitmondó versekig mindent megtalálhattok, amit a mai kortárs líra fogalma kimeríthet. Az előző rész már annyi verset tartalmazott, hogy rámszólt...
