Az utcánkban a fák lombját fújja a szél,
Egyedül én értem, hogy melyik mit beszél.
Azt súgják, hogy zuhanyjak a földre,
Mert azt igértem szeretni foglak örökre.
De nem vagyok én ilyen gyenge,
Hogy miattad összetörjek!
Azt hiszed, nem gondolok rád?
Most is fognám kezed,csókolnám a szád.
Neked hála megtanultam szeretni
És te hittél bennem.
Még mindig nagyon szeretlek,
Nem tudom kifejezni szebben.
Ez az érzés remélem így marad
És azzal, hogy ez így marad
Lesz majd újra tiszta lap.
Valaha véget ér a színdarab?
Szívemnek mélyén
Csak úgy, mint ahogy te is mondod rég,
Magam mögött hagynám ezt a világot,
De te legyél boldog én csak ezt kívánom.
Mert nekem az a legfontosabb,
Hogy lássam azt, hogy boldog vagy.
Tudod miért? Mert szeretlek
És te vagy az ok, amiért még létezem.
Tudom, hogy fáj az őszinteség,
Hogy miattad élek még,
De amíg szívemben az a láng ég,
Addig van még bennem remény.
Csak kár, hogy elmentél,
Szívembe sebet ejtettél
S nemcsak, hogy vissza nem jöttél,
De még csak rendesen el sem köszöntél.
Lehet, hogy váltottunk néhány szót
Arról, hogy hogyan kellett volna,
De elszomorít, hogy az a csók,
Ha nem szólok meg se történt volna.
El sem búcsúztál volna?
Komolyan még szólnom kellett,
Hogy gyere közelebb
Csak egy utolsóra?
2023. 03. 12. - B. R. M.
YOU ARE READING
Verseim //II.//Befejezett//
PoetryItt olvashatjátok a verseimet. Szerelmi csalódáson át a hétköznapi élet versein keresztül az abszolút semmitmondó versekig mindent megtalálhattok, amit a mai kortárs líra fogalma kimeríthet. Az előző rész már annyi verset tartalmazott, hogy rámszólt...
