Még fel sem ébredtem teljesen,
De már a rímeket keresem,
Hogy most is elmondjam kedvesen,
Hogy mennyire szeretlek kedvesem.
Megtaláltuk egymást,
Mint zsák a foltját.
Mondja a szólás,
Mi valóban igaz, nem vitás.
Van benne igazság vagy te nem érzed?
Nem győzök hasonlatot írni,
Mert nem lehet a szavakkal bírni,
Hisz annyira összeillünk, nem érted?
Tudom, hogy nemcsak hogy érted,
De méghozzá ugyanazt is érzed,
Amit én, hisz hallom minden éjjel
Mennyire ver a szíved értem.
Erre Te csak annyit szólsz; működik.
Mert ilyenkor senki se azon tűnődik,
Hogy mitől ver oly' hangosan a szív,
Hisz ez az, mit a többség szerelemnek hív.
Ezt te végig tudtad,
Hogy milyen is ez az érzés
Csak el nem árultad,
Mert nem árulhattad el és kész.
Te meg akartad mutatni,
Hogy mit jelent valakit szeretni.
Nem üres szavakkal untatni,
Mert azt az ember elfelejti.
De ezt az érzést nem lehet elfelejteni.
Nem lehet csak úgy a polcra eltenni,
Hogy majd eszembe jut, ha úgy akarom,
Mert aki ezt teszi az egy barom.
A szív sosem felejt
Mégha hibákat is ejt.
De senki szíve sem selejt,
Mert olyat tesz, mit nem sejt.
Tudod te, hogy mire gondolok!
Olyan, mint föciből a nagy bumm.
Nem tudjuk miért s, hogy kibe,
Egyszer csak beleszeretünk valakibe.
Nekem így dobta a gép,
Hogy az a valaki Te lettél
S akkorát nem hibáznék,
Ha azt mondom mást Te se tehettél.
2022. 11. 17. - B. R. M.

YOU ARE READING
Verseim //II.//Befejezett//
PoetryItt olvashatjátok a verseimet. Szerelmi csalódáson át a hétköznapi élet versein keresztül az abszolút semmitmondó versekig mindent megtalálhattok, amit a mai kortárs líra fogalma kimeríthet. Az előző rész már annyi verset tartalmazott, hogy rámszólt...
