Sajnálom, de belédestem
És szerintem ez nem véletlen.
Igaz, hogy azt mondtad,
Hogy nem hiszel a sorsban,
Sem pedig semmilyen felső hatalomban.
De akkor hogy találtuk meg egymást?
Mivel magyarázod ezt az egybebotlást?
Szerintem nincsenek véletlenek
És te is azt mondtad, hogy ez igaz lehet,
De a szíved sajna még mást szeret.
Azt mondtad megpróbálod elengedni,
Hogy velem fehér lapot tudj kezdeni
És olyan tisztán és őszintén tudj szeretni,
Mint ahogy eddig még senki
És én hiszem, hogy fog sikerülni.
Bennem mindig utoljára halt a remény,
Tán ezért vagyok még ilyen kemény,
De közben rettegek a csalódástól,
Mert annyit kaptam már mástól,
Hogy már menekülök a fájdalomtól.
Ahogyan te is mondtad,
Én se akarok több szívfájdalmat,
Pedig tudom, hogy bánthat,
Ha szám éri majd szádat,
Az a csók árthat.
Hogy miért?
Egy nagyon egyszerű dologért!
Mert, ha egyszer szánk összeért,
Akkor már elkerülhetetlen,
Hogy újból akarjam csókod menten!
Beléd merjek szeretni?
Válaszolj már légyszi,
Mert egyszerűen nem bírom nézni!
Nem akarlak látni szenvedni,
Sokkal inkább velem együtt nevetni.
2023. 03. 27. - B. R. M.
YOU ARE READING
Verseim //II.//Befejezett//
PoetryItt olvashatjátok a verseimet. Szerelmi csalódáson át a hétköznapi élet versein keresztül az abszolút semmitmondó versekig mindent megtalálhattok, amit a mai kortárs líra fogalma kimeríthet. Az előző rész már annyi verset tartalmazott, hogy rámszólt...
