Olyan érzés fojtogat,
Miből te eddig nem okoztál sokat.
Dühös lettem, mert azt hittem te vagy
Az, ki leginkább támogat.
De megbántottál
Azzal, hogy nem nekem adtál
Az elejétől fogva igazat,
Pedig én nem akarok mást; a te javadat.
Ezt a verset nem raknám ki,
Ha nem dühített volna fel az a valaki,
Ki meg tudja törött szívem dobogtatni
S ő az egyetlen, aki meg tud nyugtatni.
Igen, Te voltál az,
A hűséges katona.
A királynő szívének oltalma,
Mibe most nem gyúlt más, mint harag.
***
Értem én a gondod, nem vagyok hülye,
De néha tényleg jobb lenne nélküled.
A szemembe most is folynak a könnyek
Csak most magánytalanul gyűlnek.
Ahhoz, hogy ezt kijavítsd
Elég nagyot kell, hogy viríts,
Ahhoz, hogy felvidíts
És szívemre ne egy újabb sebet hasíts.
2023. 01. 04. - B. R. M.
YOU ARE READING
Verseim //II.//Befejezett//
PoetryItt olvashatjátok a verseimet. Szerelmi csalódáson át a hétköznapi élet versein keresztül az abszolút semmitmondó versekig mindent megtalálhattok, amit a mai kortárs líra fogalma kimeríthet. Az előző rész már annyi verset tartalmazott, hogy rámszólt...
