꧁A zátonyon túl꧂ [Lo'ak x Reader]

༻⁕*⚝8.rész⚝*⁕༺

[Y/N] teljesen elvesztette a fejét. Fogalma sem volt hány perc is telhetett el, amíg a fiú bent időzött, de neki évezredeknek tűnt.

Kapkodni kezdte a levegőt, de ezzel csak azt érte el, hogy benyelte a vizet és fel kellett mennie a felszínre, mert fuldokolni kezdett.

Kiérve a víz alól hangosan felordított szomorúságában, majd csapkodni kezdte a folyadék tetejét, amitől csípni kezdett a tenyere.

A könnyei csak úgy záporoztak, a fejébe pedig ezer megy egy gondolat futott végig.

Egyszer sem hallott még olyanról, hogy egy tulkunnak több lélektársa is lenne. Így egyből úgy gondolta le lett cserélve. Csak úgy egyszerűen le lett váltva.

Egy kis mitugrász erdei majomra.

Erre a felvetésre még inkább zokogni kezdett. Szédült és a feje is fájt. Nem elég, hogy kialvatlan volt és a szemei amúgy is fel voltak dagadva a sírástól, a mostani rá tett még egy lapáttal az amúgy is rendkívül jó kedvére, így ismét csak egy lépéssel közelebb lett egy hamarosan bekövetkező pánikrohamhoz.

Kapkodta a levegőt, a szemei pedig teljesen elhomályosodtak. Na nem éppen a könnyektől, hanem a ködtől a fejében.

Egyáltalán nem tudott magáról. A világ sötétedni kezdett előtte, majd teljesen eszméletét vesztette.

Süllyedni kezdett a mélykék óceánba, és valószínűleg teljesen le is merült volna, ha Payakan nem úszik alá és hozza fel a felszínre.

Lo'ak a felkarjánál fogta a lányt, miközben kiabálni kezdett.

-[Y/N]! [Y/N]! Kelj fel! Kelj fel!

Percekig csak szólítgatta, mire a hosszabb hajú végre kinyitva a szemeit, maga elé kezdett bámulni.

A könnyei ismét folyni kezdtek, de nem törölte le, csak hagyta, had sodorjanak végig az arcán. Nem mozdult. Még mindig csak nézte az eget.

Nem vett tudomást a felé hajoló fiúról, teljesen figyelmen kívül hagyta.

-[Y/N]...-simította tenyerét, a még mindig fekvő lány arcára, de amaz csak felemelte a kezét és elütötte onnan.

-Gyűlöllek. Teljes szívemből gyűlöllek-nézett szemeibe.

Lo'ak meglepődve pislogott, hisz nem tudta mire vélni a lány viselkedését, így újra az arca felé nyúlt, hogy letörölje folydogáló könnyeit, de ismét csak elütötte a kezét.

-Ne nyúlj hozzám-szólt kimérten és rekedtes hangon [Y/N].

-Mi a baj?-értetlenkedett az ifjú-Csináltam valami rosszat?

-Hogy csináltál-e valami rosszat?! Csináltál-e valami rosszat?! Még van pofád ilyet kérdezni azok után...?!?! Azok után... AZOK UTÁN, HOGY KAPCSOLÓDTÁL A LÉLEKTÁRSAMMAL?!-kezdett el ordítani a lány.

-Mi?

-KAPCSOLÓDTÁL . AZ . ÉN . LÉLEKTÁRSAMMAL! FELFOGTAD TE EZT, HOGY MIT JELENT?! TUDOD TE, HOGY EZ MIT JELENT?!

-Most...Nem teljesen értem miről beszélsz-rázta meg a fejét Lo'ak.

-KITÚRTÁL! KITÚRTÁL A HELYEMRŐL! ELVETTED A LÉLEKTÁRSAMAT! LENYÚLTAD! KÉSZ, VÉGE! Ő AZ EGYETLEN, AKI VOLT NEKEM! Ő VOLT AZ, AKIHEZ MINDIG JÖHETTEM! Ő VOLT AZ EGYETLEN, AKI ENGEM VALAHA IS MEGÉRTETT! Most pedig... MOST PEDIG ELVETTED TŐLEM! ELVETTED TŐLEM PAYAKAN-T!-ült fel, ezzel hátrébb kényszerítve a fiút.

-Payakan...Payakan a te lélektársad?

-IGEN! Senki sem tudott róla... Egészen idáig.