A szabadság ára

15

Szemem bekötve,
Kezem fejem fölé kötve.
Nyakamon nyakörved fekszik,
Fenekem csapásaidtól piroslik.
Forró a hangulat közöttünk,
És forró a fenekem kezed alatt.
Bőrrel bevont paskolót vettél most kezedbe
Tudom, hallom a hangján, és egy pillanat múlva,
Már érzem is magamon csapását.
Azzal játszol combomon,
Színesíted fenekem,
Alkotsz rajtam, készíted mesterművedet.
Léptek zaja, eltávolodsz
Eszközt cserélsz, kezedbe most mást veszel,
A rattan pálca csapódik fenekemnek rövidesen.
Ütéseidbe már-már beleremegek,
Magadhoz szorítva kérdezel,
Én csak bólintott elsőre szó nélkül, hogy igen,
Mire te ezt mondod; szeretném hallani a válaszod.
Így elhaló hangon tested melegében mondom:
Igen Mester.
Egy helyben tartva engem, csapsz még párat,
Majd magadhoz ölelve hagysz levegőhöz jutni.
És szépen lassan eloldozod kezemen,
Az ölelő fekete kötelet.